Magyar élet a Szamosháton – VIDEÓVAL
Az aszfalt szép, lassan eltűnik, majd a köves út is egyre járhatatlanabbá válik Kisigrice után. Kénytelenek vagyunk letenni az autót, és a juhok taposta ösvényen folytatni az utunkat a kökénybokrok között. Jobbról, balról érdekes dácittufa sziklák bújnak ki a föld alól, hogy emberi alakokat formázva még misztikusabbá tegyék a tájat.
Mintha maga Budai Nagy Antal jött volna elénk, hogy megmutassa a helyes ösvényt, mely a Bábolna-hegy csúcsára vezet. Odafent egy kommunizmusból itt maradt betonmonstrum emlékeztet az 1437-es parasztfelkelésre.
Itt vertek ugyanis tábort a magyar és oláh parasztok, akik a megnövekedő földesúri terhek miatt tiltakoztak. Csatlakozott hozzájuk sok, adótól sújtott kisnemes és pap is, köztük Budai Nagy Antal, majd innen indultak Désre, ahol szétverték az ellenük küldött nemesi sereget.
Nem fogadnánk sok pénzzel arra, hogy sok honfitársunk járt már idefent a Bábolna-hegyen, vagy hogy egyáltalán sokan ismernék a Szamost kísérő dombvidéket. A két szomszédos tájegység, a Szilágyság és a Mezőség eleve nem vonz sok turistát, hát még ez a vidék. A Bábolna-hegy amúgy kiváló igazodási pont: délre Kalotaszeg, nyugatra az Egregyi-medence – amely mögött ott hullámoznak a szilágysági dombok –, északra a Lápos, a Cibles és a Radnai-havasok láncai zárják a láthatárt a Nagy-Szamos völgye mögött, míg keletre a Kis-Szamoson túl a Mezőség hajlott hátú kopár dombvidéke vész el az Erdélyi-medence párájában. A Szamos-hátság egyik legmagasabb pontján állunk, ahonnan kelet felé szép, magyar nevű patakok szaladnak alá a Kis-Szamos vizét keresve. Néprajzi határ is ez, ugyanis a Lóna, a Borsa, a Lozsárd és a Kecsed völgyei a Mezőséghez tartoznak, de a kalotaszegi hatás is jól érződik itt.
Sokat mesél erről a Borsa torkolatánál lévő Válaszút, ahol Kallós Zoli bácsi több mint fél évszázados gyűjtőmunkájának köszönhetően ma már a Kallós Alapítvány múzeumában gyönyörködhetünk népművészeti kincseinkben.
A 2000-es években már nemcsak varrottasokat és népdalokat gyűjtenek Válaszúton, hanem a Mezőség és a Szamos-hátság magyar gyermekeit is, akik helybéli magyar iskola híján, itt anyanyelven tanulhatnak.
Válaszút egyben a Bánffy-kastélyról is nevezetes, itt született ugyanis nagy írónk, Wass Albert. A kastély ugyanolyan ramaty állapotban van, mint a szomszédos bonchidai, bár ott már évek óta folyik a felújítás. A kendelónai Teleky-kastélyba és kolozsborsai Bánffy-kastélyba nem lehet bejutni, mindkettőben elmegyógyintézet működik. Építészeti emlékeink közül kiemelkednek a református templomok, melyek közül a legszebb a bádoki, a magyarköblösi és a kendilónai (a mi szubjektív sorrendünk alapján). A szájhagyomány szerint a Verecke felől jövő honfoglaló eleink átkelve a Meszes-hegységen, Kis- vagy Nagy-Esküllőn egy újabb vérszerződést kötöttek. Innen leereszkedve a Borsa völgyén Válaszútra értek, ahol háromfelé vált a sereg. Egy része ment Kolozsvár irányába, másik része Dés felé, a harmadik keletre a Mezőségen keresztül, ezért nevezték el a falut Válaszútnak.
A honfoglalás idején sokan telepedtek meg itt, majd Szent István itt is vármegyét hozott létre. A vármegye nevét első ispánja, Doboka után kapta, aki István katonai vezetője, Csanád vezér apja volt. A dobokai földvárból indult 1068-ban Salamon király Géza és László hercegekkel a besenyők ellen a cserhalmi csatába. Kezdetben királyi vár volt, majd egyike annak a hét várnak, amelyet a király az 1099-ben alapított erdélyi püspökségnek adományozott.
Később a vármegyegyűléseket már lent tartották Bonchidán, a dobokai várat a XVII. századig lakták. Az 1800-as évek elején volt egy olyan elképzelés, hogy a vármegye a vár romjain építtesse fel az új vármegyeházát, de ez nem valósult meg. Az 1940-es évek elején kezdődött a vár régészeti feltárása, 1960-ban a vár sáncának kőfalát két méter magasságban helyreállították.
Megvannak még azonban a vár hajdani őreinek leszármazottai Erdély egyik legkülönlegesebb falujában, Kidében.
A Szamoshát egyetlen magyar többségű települése földrajzi elzártságának is köszönheti, hogy megmaradt a román tengerben, de főként a „kidei géneknek”.
A település lakói egykor a dobokai vár szolgálatában álltak, mint a várhoz tartozó falvakban élő, a vár katonai szolgálatát ellátó várjobbágyok és a gazdasági teendőket ellátó várnépek rétegéhez tartozók, így különböző kiváltságokkal rendelkeztek. Kide egy „mini-Erdély”, hisz a kicsiny faluban négy vallás temploma is megtalálható, további jellegzetesség, hogy szinte minden ház kőből épült. Nyírő József is szolgált itt papként egykoron, ő még így látta Kidét: „A házaknak semmi köze sincs az emberekhez. Úgy vannak a görbe dombokon, hajlásokon elszórva, mintha a kőkorszakból maradtak volna vissza. Nyers terméssziklából vannak összerakva, vakolatlanok és fekete zsúpszalmából magas tetőt kontyoltak nekik. Kietlenül, furcsán hatnak. Négy templom és három pap imádkozik benne, nyolcszáz lélek lakja. Rátarti nemes emberek, kiknek elődei a dobokai várban Izabella királynőnek voltak ajtónállói.”
Azóta már csak a tájházon van szalmatető, és a lakók száma is lecsökkent, sokan csak nyaralónak használják házaikat, de ettől Kide megmaradt a Szamoshát magyar fővárosának.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/10. számában.
