Magyar csaták, csatázó magyarok: Víz nélkül nem megy
Az olasz csizma délkeleti csücskében található Otranto városának neve ismerősen csenghet a vájt fülű történelem kedvelők körében. Itt aratott győzelmet 1917-ben Horthy Miklós, akkor még sorhajókapitány. Azt már kevesebben tudják, hogy 500 évvel korábban is a magyarok vitézségétől volt hangos az Adriai-tenger e vidéke.
A török előrenyomulás Hódító Mohamed uralkodása alatt folyamatos volt, így az oszmánok hamar szembekerültek Velencével is. Ez a kereskedőváros, a hadiflottájára támaszkodva, egész birodalmat épített ki a Földközi-tenger térségében. A török előrenyomulás miatt Velence fokozatosan elveszítette a mai albán partvidék itáliai-velencei fennhatóság alatt álló városait. Innét már csak egy ugrás volt Itália keleti partvidéke, hiszen az Otrantói-szorosnál mindössze 71 kilométernyi vízfelület választja el egymástól az Appennini-félszigetet és a Balkánt.
Miután Mohamed szultán erői nem tudták elvenni a Johannita lovagrendtől Rodoszt, következő célpontjuk Otranto lett.
A kikötőt uralmuk alatt tartva ellenőrizhették volna a velencei flotta kijutását a Földközi-tengerre. 1480 nyarán alig két hét alatt sikerült Allah híveinek elfoglalni a várost. A török sereg nagyjából 20 ezer fős lehetett, de máig vitatott, hogy a támadás egy tudatosan tervezett, az itáliai megosztottságot kihasználó stratégiába illeszkedett, vagy csupán Gedik Ahmed pasa magánakciója volt. Annyi bizonyos, hogy a sikeres ostrom vérfürdőbe torkollott. A helyiek a város katedrálisába menekültek, ahol a betörő törökök vérengzést rendeztek, majd megöltek 800 foglyot, aki nem volt hajlandó áttérni a muzulmán hitre. A múlt-kor.hu írásából kiderül, hogy „a város 50 éven felüli férfi lakóit majd egy szálig levágták, a nők, valamint a 15 év alatti gyermekek albán rabszolgák kezébe kerültek, a megmaradt fiatal és középkorú férfiakat pedig arra kötelezték, hogy áttérjenek az iszlámra. A beszámolók szerint nyolcszáz ember erre nem volt hajlandó, így egyesével lefejezték őket a közeli domb tetején.“
A kivégzetteket 2013-ban szentté avatták és ma Otranto védőszentjei.
Velence egy évvel a város elfoglalása előtt kötött békét a szultánnal, miközben az itáliai városok és államocskák szokás szerint egymással is hadakoztak. Otranto eleste azonban józanítólag hatott rájuk, a pápa is azonnali fellépést sürgetett, és bár vannak ellentmondások a történetben, Velence sem igyekezett kihasználni a helyzetet ellenségével, Nápollyal szemben. Ferdinánd nápolyi király a vejétől, Hunyadi Mátyástól kért segítséget. Mátyás egyik legjobb hadvezérét, Magyar Balázst küldte mintegy 700 emberével, tüzérséggel, akikhez később még csatlakoztak mások is. Fennmaradt Mátyás Zágrábban kelt levele, amelyet apósának írt:
Az ostromról számos olasz forrás megemlékezik, az egyikben olvashatjuk, hogy bíztak a magyarok vitézségében: „Nagy reményem van természetes vadságukban és a törökökkel szerzett tapasztalatukban.” Maga az otrantói vár nem volt egy gyenge erődítmény, pláne, hogy az oszmánok tovább erősítették. Achilles-ina a vízellátása volt, az erősséget ellátó forrást ezért a törökök egy kisebb erőddel vették körül. Ezt a forrást sikerült Magyar Balázs csapatainak elfoglalni, ezzel megpecsételve a védők sorsát. Egy Minerva nevű forrást foglaltak el, ezt ma „A magyarok forrásának”, avagy Fontana degli Ungheresinek nevezik.
A védők lankadó harci kedvéhez hozzájárult az is, hogy meghalt II. Mohamed szultán. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története című művében írta Magyar Balázsék teljesítményéről:
