Magellán magyar matróza
Ferdinánd Magellán portugál felfedező története, hogy miként kívánta körbehajózni elsőként a Földet, és vallott végül kudarcot a Fülöp-szigeteknél a bennszülöttek ellen elesve, széles körben közismert. Az viszont sokkal kevésbé köztudott információ, hogy legénységében egy honfitársunk is szolgált, sőt a kapitánnyal ellentétben, neki mondhatni sikerült is az expedíció. Bár nem teljesen úgy, ahogy ő azt elképzelte. Ennek jártunk utána.
Kolumbusz Kristóf 1492. október 12-én egy új útvonalon nem keletre, hanem nyugat felé indul el Indiába, és fedezi fel a mai amerikai kontinenst (pontosabban csak a Bahamák és Kuba földjére lépett). Bár ő élete végéig azt hitte, hogy Indiába érkezett, a világ számára végérvényesen eldőlt az akkoriban legnagyobb vita: a Föld gömbölyű. Hogy Kolumbusz új földrészt fedezett fel, csak jóval később bizonyította be Amerigo Vespucci. Ekkoriban a közvélemény még meggyőződéssel hitte, hogy ennek ellenére a Földet körbehajózni lehetetlen.
Mégis elindult a verseny, ki lesz az a vakmerő felfedező, aki a világtörténelem során először körbehajózza ezt a csodálatos bolygót. Az akkor két tengeri nagyhatalom, Portugália és Spanyolország erősen rivalizált egymással, hogy közvetlen kereskedelmi útvonalat találjon Indiába, illetve a Fűszer-szigetekre (mai Maluku-szigetek).
Ferdinánd Magellán már 1505-től részt vett a kelet-indiai és észak-afrikai kereskedelmi felfedező hadjáratokban. Ezért döntött úgy, hogy spanyol zászló alatt indulva Sevillából öthajós flottával, 265 matrózzal a fedélzeten megtegye ezt a vakmerő és sokak szerint öngyilkos kalandot. A történelmi jelentőségű vállalkozás azonban örökre megváltoztatta a világot, amit a mai napig a legnagyobb és legjelentősebb tengeri utazásként tartanak számon.
Meg se lepődünk, hogy a kapitány vezérhajóján, a Concepció fedélzetén szolgált egy tüzérparancsnok, aki történetesen hazánk fia volt, Varga, vagy becenevén Magyar János. A Pécsi Egyetem Földrajzi és Földrajztudományi Intézetének kutatásai szerint ő lehetett az első magyar, aki 1519 novemberének táján az Újvilág partjára lépett, valahol a mai Rio de Janeiro közelében.
A San Julián-öbölben lévő téli szálláshelynél a Concepción a vitorlást a bennszülöttek felgyújtották, így a magyar ezt követően a Trinidad tüzérparancsnoka lett. Sőt, 3 év viszontagságos út, majd 4 évnyi indiai börtön után mindössze 17 társával együtt ő mondhatta el magáról elsőként, hogy kapitányával ellentétben, akit a Fülöp-szigetek őslakosai meggyilkoltak, mégiscsak teljesítette a küldetést.
Csakhogy az egyetlen megmaradt hajónak, a Victóriának a legénységét a portugál királyi flotta letartóztatta, így szegény Varga az út utolsó szakaszát vasra verve kényszerült tölteni.
Előbb az indiai Cochinba került rács mögé, innen 1526 júliusában Lisszabonba szállították, majd itt élte le hátralévő életét egy tömlöcben.
Hősünk viszont nem az egyetlen magyar szál a történetben. Ugyanis a fantasztikus misszióról a világnak először ugyancsak egy magyar írástudó számolt be, mégpedig Erdélyi Miksa, azaz Maximilianus Transylvanus.
A tollforgató írnok diplomáciai teendőket látott el a királyi udvarban, sőt V. Károly spanyol király titkáraként is tevékenykedett, nem mellesleg a pécsi püspök, Oláh Miklós személyes ismeretségi köréhez tartozott. Ha pedig mindez nem lenne elég, az expedíciót finanszírozó egyik családba házasodott be, így több kötődése is volt a bennfentes információkhoz.
Habár az expedíció az emberiség egyik legkorszakalkotóbb felfedezése volt, Magellánról nem neveztek el földrészt, csak az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő szorost. De neki köszönhetjük a Csendes-óceán, a Tűzföld és a Patagónia elnevezéseket is. Méltán büszkék lehetünk, hogy ennek a részese volt egy honfitársunk is, ahogy arra is, hogy minderről a világnak ugyancsak egy magyar ember adott hírt első ízben.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/29. számában.
