Lüktető eklektika Barcelonából
A tisztelt olvasónak már volt köze az általam bemutatott katalán metropoliszhoz. Tavaly a gótikus negyedében vesztünk el, az idei évre pedig úgy gondoltam, megmutatok belőle többet is, mert bizony a város színes történelmi, kulturális és építészeti palettával rendelkezik, így csábítva magához a világ minden tájáról érkező embertömeget. Ebben a városban az unalom és a nyugalom ismeretlen fogalom. Igyekeztem ezen írásom tartalmát ehhez igazítani, nehogy az olvasóközönség elaludjon a végére.
Nem vitás, Barcelona menő hely, van stílusa, függetlenül attól, az én habitusomhoz már túl sok. Eszméletlenül lüktet minden porcikája, miközben a mediterrán levegő, a pálmafák látványa, a nyüzsgő utcák és a tenger sós illata együtt valami különös, szinte filmszerű hangulatot teremtenek. Ottjártunkkor úgy voltunk vele, erőből ne toljuk le az összes nevezetességét, engedjük ezt el és csak sodródjunk az árral. Természetesen voltak olyan helyszínek, amelyeket buták lettünk volna kihagyni.
Itt van első körben a sokak által körbeudvarolt Sagrada Familia. Hát itt legfeljebb öt méteres vasbeton udvarolta körbe a máig építés alatt lévő monumentális bazilikát, jól belerondítva a környezetbe. Előtte néger árusok kínálták és tukmálták a silány portékáikat. Kétségtelen, annó Antoni Gaudí, a zseniális katalán építész nagyot álmodott, akinek munkái teljesen egyedi arculatot adnak a városnak. A hatalmas bazilikán több stílus jegyei lelhetők fel. A Gaudí előtti építészek neokatalán épületet álmodtak meg, amely a neogótikus irányzat egyik fajtája. Maga Gaudí a modernizmus szellemében alakította tovább. Különösen a Szenvedés Kapuja mutat modernista jegyeket.
Gaudí fantáziavilága tovább folytatódik a Park Güell dombjain. Itt szellősebb a hely, a tömegturizmus is kibírható. Szinte már felüdülés, hogy nincs fű - és húgyszag, ami a belvárosra annyira jellemző. A parkban színes mozaikokkal, hullámzó formákkal, furcsa oszlopokkal és további különös építményekkel fogsz találkozni. Amúgy tényleg megéri időt szentelni rá és elmenni oda. A belvárosból kijjebb van, javaslom ne gyalogj menj oda, használj buszt. Mi szintén beleuntunk a lábtangóba, inkább buszra váltottunk. A park teraszáról Barcelona panorámája tárul elénk. A sűrűn beépített város, a kikötő és a végtelen tenger látványa lenyűgöző, még akkor is, miközben modellnek képzelő egyének próbálják magukról összekattingatni a fotókat. Szórakoztató látvány tud lenni.
Innen jussunk vissza a város szívébe, a híres La Rambla sugárútra. Itt van minden, a zsebtolvajoktól kezdve, a patinás épületeken, tereken át (Gran Teatre del Liceu, Plaça Reial, Miró-mozaik), egészen a hangulatos éttermek, kávézók tömkelegéig. Mikor ott voltunk éppen a nagy része fel volt túrva, de a La Boqueria területén a piacozás úgy adta magát, mint ablakban táncoló hölgyemény a brüsszeli Rue d'Aerschot területén. Az árakat ne nézd, szimplán élvezd a finomságokat. Friss gyümölcsök hegyei, minden, ami megterem a mediterrán éghajlaton, többségükből rögtön salátát vagy dzsúszt is készítenek. Jégágyon homár, languszta, polip, tintahal, rákok, ugyanis a tenger gyümölcsei fontos összetevői a spanyol ételspecialitásnak, a paellának. Az éjjel-nappal nyüzsgő La Rambla tele van festőkkel, zsonglőrökkel, élő szobrokkal, sőt erotikus múzeumba is jegyet válthatsz.
Barcelonának nagy előnye, hogy rendelkezik tengerparttal. Benn a belvárosban zajos tücskök módjára megy mindenki ide-oda, addig a parton napozók, röplabdázó fiatalok, homokban játszó gyerekek és nyugodtan sétáló idősek adják a háttérképet, miközben a Földközi-tenger hullámai egyenletes ritmusban mossák a partot. A tengerparti éttermekben friss tengeri ételeket szolgálnak fel. Egy jó paella vagy grillezett tintahal mellett könnyen átadhatjuk magunkat a mediterrán élet lassú tempójának.
A katalánok büszke városa egyszerre lenyűgöz és taszít. Az építészeti alkotások és a történelmi lenyomatok elbűvölőek, adva van a kraft és az a hűha érzés, de a kétlábon járó szubkulturális suttyó elemek sokasága néha kiverte a biztosítékot nálam. Igazi kettősség és bámulatos eklektika jellemzi. Alszunk rá pár évet, aztán visszatérünk ismét nosztalgiázni ide, de addig is, járja mindenki a saját útját.
