Limassol, avagy mediterrán nyár ciprusi fűszerezéssel
A múlt heti írásomban sikerült elhozni és bemutatni, hacsak egy város és pár sor erejéig a hellén és közel-keleti világ között lavírozó Ciprus szigetét. Hát persze, Larnakán túl is van élet, ennek ékes bizonyítéka ezen írásom summázata. Ez a város az ország déli partján fekszik, ahol a Földközi-tenger hullámai nyaldossák, északról pedig a sziget legnagyobb hegyvonulata, a Tróodosz-hegység határolja. Ciprus második legnagyobb városáról lesz szó, amely a Limassol nevet viseli, ahol ott tartózkodásunk idején a mi főhadiszállásunk is volt.
Nem véletlenül esett rá választásunk. Limassol tökéletes helyszín az édes semmittevés magasiskolájának gyakorlására. Szerencsére azért akad itt néznivaló, sőt annyi, hogy az ember kénytelen lesz időnként felállni a napozóágyáról. A mára modern tengerparti metropolisz szépen ötvözi a történelmi örökségét a kozmopolita életstílusával. Az ókori romok, a középkori vára, az ortodox templomok, mecsetek és brit kori épületei jól megférnek a luxus felhőkarcolók, szállodák és jachtkikötők mellett. Adta magát, mi sem voltunk restek a kultúrára, még akkor sem, ha a hőmérő higanyszála naponta magasba szállt.
Ha a meleg elől szeretnél menekülni, akkor a város közepén található masszív középkori vár megfelelő helyszín lehet. Mi szintén így cselekedtünk, miután nagy nehezen sikerült parkolóhelyet találni négykerekű brutáliánknak. Állítólag Richárd, az oroszlánszívű angol király itt tartotta esküvőjét. Hogy kivel, az attól függ, melyik idegenvezetőt kérdezed, de annyi biztos, ha egy király úgy dönt, itt házasodik, akkor ez nem lehet rossz hely. Sokan azonban egyetértenek abban, bizonyos Berengáriát, navarrai hercegnőt vette el feleségül. A várban ma a Ciprusi Középkori Múzeum található, ahol megnéztük hogyan éltek a lovagok, milyen kardokkal hadonásztak, szúrták le egymást és milyen sisakot viseltek, amit valószínűleg senki nem akar most nyáron felvenni a negyven fokban.
Miután letudtuk a várat, kimerészkedtünk a kánikulába. Azért az óvárosa sem csúnya: macskaköves utcácskák, színes ablakok, rejtett kis kávézók és virágokkal teleaggatott erkélyek színesítik a limassoli óvárosi miliőt. Bár mi erősen a nap közepén jártunk éppen ott, az emberek többsége ekkor még kinn a tengerparton vagy légkondicionált szobákban próbálta túlélni a hőséget.
Limassol kikötőjénél, a Marinánál és a Molosnál, azaz a promenádon már lehetett érezni a kellemes szellő simogatását. Marina a város egyik legmenőbb része. Nagy az esélye, hogy luxusjachtba botlik bele az ember, nyilván képletesen értem, mert ezekre a hajókra csak úgy nem léphetsz be, hacsak nem vagy tulajdonosa valamelyiknek. Limassol hosszan elnyúló sétálóutcáján sem unalmas az élet. A pálmafák támogatásával akadnak itt kültéri szobrok, játszóterek, vízesés-félék, sőt a sirály populáció is népesebb erre, figyelni érdemes őket, nehogy telibe kulázzanak téged.
Limassolban a történelem, a kultúra, a modern élet és a tengerpart kényelmesen megférnek egymás mellett. Ugyanez a helyzet itt is, mint Larnakán. Ezek a ciprusi városok nem arra lettek kitalálva, hogy az ember elvarázsolva távozzon tőlük. Önmagukat adják és ettől működik ez az egész. Itt nem kell sok mindent csinálni, ha az emberfia jól szeretné magát érezni. Elég séta a parton, hozzá finom borocska és összeállt a rögtönzött ciprusi dolce vita. Szóval, ha a kiégés jeleit látod magadon, vagy túl kevés a napfény, Limassol itt lesz neked, csak ne felejts el repjegyet venni.
