Lelki terhek az iskolatáskában
Az iskolapadokban nemcsak a tudás iránti vágy, hanem egyre gyakrabban a szorongás, a kimerültség és a bizonytalanság is „helyet” kap. A fiatalok mentális egészsége évek óta romló tendenciát mutat, amit már nem lehet pusztán a serdülőkor természetes velejárójaként kezelni. Az érzelmi zavarok, a depressziós tünetek, az alvásproblémák és a teljesítményszorongás egyre szélesebb rétegeket érint, különösen a lányok körében. Az elmúlt évek kutatásai világosan rávilágítottak arra, hogy a lelki egészség válsága már nem csupán az egyén problémája, éppen ezért rendszerszintű megoldásokat sürget.
A 2018 és 2023 között készült több mint 250 kutatás alapján összeállított országos jelentés szerint a szlovákiai diákok körében csökkent az általános életelégedettség, nőtt a szorongásos és depressziós tünetek gyakorisága, valamint a pszichoszomatikus panaszok előfordulása is emelkedett.
A romló alvásminőség, a túlzott képernyőhasználat, az iskolai nyomás és a társas kapcsolatok meggyengülése mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a lelki egészség hanyatlásához.
Az általános iskolásoknál gyakoriak a viselkedési zavarok, a félelem az iskolától, valamint az ingerlékenység és visszahúzódás, amelyek gyakran nem kapnak megfelelő figyelmet sem az iskolában, sem a családban. A középiskolások már jóval összetettebb lelki problémákkal küzdenek: az önsértés, a depresszió, az identitáskeresés nehézségei és a jövőtől való szorongás rendszeresen jelen vannak.
A tanulmányi elvárások, a felvételik és a társadalmi összehasonlítás szorítása egyre nagyobb terhet ró a fiatalokra, akik gyakran az online térbe menekülnek, ahol valódi támogatás helyett csak még nagyobb elvárásokkal és irreális elképzelésekkel találkoznak.
Bár a mentális problémák már hosszú ideje jelen vannak társadalmunkban, oktatási rendszerünk eddig nem rendelkezett megbízható, átfogó adatokkal a fiatalok pszichés állapotáról. A most elkészült jelentés elsőként igyekszik orvosolni ezt a hiányt, de még így is elég hézagos. Különösen kevés információ áll rendelkezésre a legsebezhetőbb csoportokról: a kisgyermekekről, a kisebbségi közösségek fiatal tagjairól, a speciális nevelési igényű tanulókról, illetve azokról, akik kapcsolatba kerülnek a büntetőjogi rendszerrel.
A szlovák oktatási minisztérium 2025 őszétől egy új, reprezentatív kutatási programot indít, amelybe körülbelül 15 ezer tanulót vonnak be. A cél egy megbízható, háromévente ismétlődő adatgyűjtési rendszer létrehozása, amely nemcsak a tudományos életben hasznosulhat, hanem a gyakorlati intézkedések alapjául is szolgál majd az iskolákban.
A szakértők szerint a gyermekek különböző életkorban másképp reagálnak a rájuk nehezedő nyomásra. A kisebbeknél a túlterheltség és az otthoni konfliktusok gyakran viselkedési zavarokban vagy testi panaszokban jelennek meg, míg a kamaszokat már a depresszió, az önsértés, a teljesítményszorongás és az identitásválság is sújtja. A tinédzserek számára kiemelten fontos, hogy tiszteletet és bizalmat érezzenek a felnőttek részéről – csak ilyen környezetben képesek megnyílni és segítséget kérni.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyermek mentális problémáit nem szabad a hibájának tekinteni. A környezet – a család, az iskola, a társas kapcsolatok – alapvető szerepet játszik abban, hogyan alakul a fiatalok lelkiállapota. A teljesítménykényszer, a folyamatos értékelés, a versengés és az összehasonlítás sok esetben a szorongás melegágya. A gyerekeknek biztonságra, elfogadásra, kiszámíthatóságra van szükségük – nemcsak otthon, hanem az iskolában is.
A tanárok sokszor az elsők, akik észrevehetik a változást a diákok viselkedésében: a hirtelen romló tanulmányi eredmények, a kihagyott órák, a visszahúzódó vagy éppen túlzottan agresszív viselkedés mind figyelmeztető jelek lehetnek. Mégis, sok pedagógus úgy érzi, nincs felkészülve ezek felismerésére vagy kezelésére.
Az iskolákban ezért egyre nagyobb szükség van mentálhigiénés képzésekre, érzékenyítő programokra, és olyan rendszerekre, amelyek lehetővé teszik a pedagógusok számára, hogy felismerjék a problémákat, és tovább tudják irányítani a gyermeket a megfelelő szakemberhez.
A mentális zavarok többsége már gyermek- vagy serdülőkorban jelentkezik, és korai felismeréssel, prevencióval megelőzhető lenne a súlyosabb állapotok kialakulása. A kutatások szerint az időben megkezdett támogatás jelentősen csökkenti az olyan következményeket, mint az iskolai lemorzsolódás, az önsértés vagy a szerhasználat.
Az iskolák szerepe ebben kulcsfontosságú: a megfelelő mentálhigiénés nevelés, az érzelmi intelligencia fejlesztése, az önismeret és stresszkezelés tanítása hozzájárulhat a diákok lelki ellenálló képességének növeléséhez. Emellett elengedhetetlen a mentális egészséggel kapcsolatos tabuk lebontása: a fiataloknak tudniuk kell, hogy a szorongás, a depresszió vagy a kiégés nem szégyen, és van kihez fordulniuk segítségért.
Az oktatási rendszer most először próbál valóban átfogó, hosszú távon működő modellt létrehozni a fiatalok mentális egészségének követésére és javítására. A cél nemcsak az, hogy adatokat gyűjtsenek, hanem hogy ezekre építve gyakorlati lépéseket tegyenek: bővítsék az iskolapszichológusi hálózatot, támogassák a tanárok mentálhigiénés képzését, és minden iskolában elérhetővé tegyék a segítség lehetőségét.
Ez a folyamat azonban nem valósulhat meg csupán intézményi szinten. A társadalom minden tagjára szükség van: szülőkre, tanárokra, döntéshozókra és magukra a diákokra is.
A lelki egészség nem luxus, hanem alapvető emberi szükséglet – és annak biztosítása, hogy a fiatalok ne csak tanuljanak, hanem jól is érezzék magukat, közös felelősség.
A lelki egészséget támogató iskolai környezet nemcsak szakemberek meglétét jelenti, hanem olyan iskolai kultúrát is, ahol a diákok mernek beszélni az érzéseikről, és ahol a hallgatás nem válik kényszerré. A kortárskapcsolatoknak ebben kulcsszerepük van: a fiatalok leggyakrabban egymásnak nyílnak meg először, nem a tanároknak vagy a pszichológusnak. Éppen ezért a kortárssegítő programok, csoportos foglalkozások, osztályfőnöki órákba épített érzelmi nevelés mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a tanulók ne csak a tananyagot, hanem önmagukat és egymást is jobban megismerjék.
A mentális egészségvédelem nem egyetlen eszközről vagy intézkedésről szól, hanem szemléletváltásról. Olyan iskolákra van szükség, ahol nemcsak az a fontos, hogy milyen jegyet hoz haza a diák, hanem az is, hogyan érzi magát tanulás közben.
Mert egy jól feltett, őszinte „Hogy vagy?” sokszor többet jelenthet, mint egy újabb piros pont az ellenőrzőben.
Megjelent a Magyar7 2025/32. számában.
