Lázár Béla Ibsen asztalánál
Lázár Béla (1869–1950) újságíró, művészettörténész, Paál László (1846–1879) jeles tájképfestő munkásságának kutatója, sőt később tíz éven át a budapesti Ernst Múzeum igazgatója is, az 1880-as évektől Berlinben és Münchenben diákoskodott. Egy időben a berlini magyar egylet titkára volt, amelynek Mirkovszky Géza (1855–1899) építész, grafikus volt az elnöke, alelnöke pedig Aggházy Károly (1855–1918) zeneakadémiai tanár, zongoraművész, Liszt Ferenc egyik kedvelt tanítványa. A felsorolásból is látható, hogy ez a németországi magyar szerveződés elsősorban a különböző művészetek képviselőit tömörítette, kedvenc találkahelyük egy belvárosi kávézó, a Kafe Keck volt.
Lázár egy nap a Friedrich Strassén egy röpiratot kapott, amelynek címe „Berlin als Theaterhaupstadt” (Berlin a színház fővárosa) volt és ebben az állt, hogy a város nem akar tudomást venni a kor egyik nagy drámaírójáról, Henrik Ibsenről (1828–1906). Lázár sem hallott addig róla, ezért megvásárolta az író összes nyomtatásban megjelentetett művét és hazatérve azonnal belemerült az olvasásukba. Mint később írta: „Valóban egy új világ tárult elém, egy ismeretlen világ, sajátos emberekkel, de főleg egy nagy gondolkodó, nagyszabású életfelfogással, szabad gondolatokkal, amelyek felrázták egész lényemet.”
Lázár levélben tájékoztatta Schmitt Jenőt, hogy személyesen is találkozott az íróval, mire postafordultával egy vaskos boríték érkezett a címére. Ebben ott lapult Schmitt Ibsenről szóló dolgozatának a kézirata is. A filozófus arra kérte Lázárt, adja át a szöveget a mesternek, akinek a véleményére is nagyon kíváncsi volt. Ibsen elolvasta és csak annyit mondott, hogy Schmitt nem drámaíró. Később Schmitt egy darabját is elküldte, amit Ibsen elolvasott és a következő szavakkal adta vissza Lázárnak: „Mondja meg Schmitt úrnak, hogy olvastam a munkáját. Fönntartom állításomat: Schmitt úr nem drámaíró.” A derék filozófus nehezen tudott belenyugodni ebbe és az önigazolás szándékával megmutatta a darabot még néhány dramaturgnak. Talán mondanom se kell, hogy a Nero császár korában játszódó Tigellinus című dráma sosem került színpadra.
Megjelent a Magyar7 2025/30. számában.
