Láthatatlan gyilkos a föld mélyéből
A világ egyik leggyakoribb és legveszélyesebb daganatos megbetegedése a tüdőrák, amelynek előfordulása aggasztó mértékben növekszik. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2020-ban mintegy 2,2 millió új esetet diagnosztizáltak, ami riasztóan magas szám.
A tüdőrák előfordulásának növekedése szoros összefüggésben áll a dohányzás elterjedésével, az orvosok máig a dohányzást tartják a tüdőrák leggyakoribb okának. Ám ma már a nem dohányzó sem érezheti magát biztonságban, az adatok szerint ugyanis a nem dohányzó tüdőrákosok száma is egyre nő, s ebben jelentős szerepet játszanak a rákkeltő környezeti tényezők, a magas légszennyezettség és a radioaktív sugárzás. A legújabb becslések szerint a tüdőrák második leggyakoribb oka a dohányzás után a radon radioaktív sugárzása.
De mi is az a radon, amivel a legtöbb ember legfeljebb a Mengyelejev-táblázat egyik elemeként találkozott az iskolában a kémiaórákon? Tudni kell, hogy a radon mindig jelen van valamilyen mértékben a környezetünkben. Ez a talaj mélyén lévő színtelen, szagtalan gáz, amelynek a koncentrációja az alulról rosszul szigetelt és nem megfelelően szellőztetett régi épületekben olyan szintre emelkedhet, ami már káros az emberi egészségre. A radioaktív bomlás során keletkezett részecskéi ugyanis megtapadnak a tüdő belső felületén, ahol a sugárzás súlyos sejtkárosodást idézhet elő. Ráadásul a radon hatásai nem azonnal jelentkeznek, a sejtkárosodásból következő rákos elváltozások hosszú idő alatt, akár 10-30 éven keresztül alakulhatnak ki.
A szakemberek szerint maga a radon veszélytelen, csak a radioaktív bomlás után keletkezett részecskéi veszélyesek, amelyeket a porra tapadva lélegzünk be. Bizonyos mértékig mindannyian ki vagyunk téve neki, a rák kockázatát csak magasabb koncentrációban növelheti. Szlovákiában kidolgoztak már egy „nemzeti radon cselekvési tervet” is, amely javasolja, hogy a lakóövezetekben és a munkahelyeken tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek csökkentik a radon hatásának való kitettséget, ám a gyakorlatban ennek az ellenőrzése nem működik, fogalmazott lapunknak Viola Miklós sebészorvos, a Magyar Szövetség szakpolitikusa.
A radonsugárzás leginkább az alápincézett épületeket veszélyezteti, illetve azokat, amelyek más módon közvetlenül érintkeznek a talajjal. Szlovákiában 2018 óta létezik törvény a sugárvédelemről, ám erre ez idáig nem fordítottak kellő figyelmet. Erre a jogszabályra reagált nemrégiben a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS). A pozsonyi Comenius Egyetemmel és a Rákellenes Ligával együttműködve kísérleti projektet indított a rákkeltő radon mérésére. Elsősorban az iskolákra és az óvodákra, illetve a szociális otthonokra, majd ezt követően a városi lakásokra vagy városi terekre összpontosítják a figyelmüket. A mérés elsősorban a földszinti, alagsori vagy pinceszinti tereket érinti.
– Célzott mérésekkel kezdjük, s csak a pontos mérések rögzítése és kiértékelése után döntjük el, milyen intézkedéseket teszünk azért, hogy ne emelkedjen tovább a levegő radonkoncentrációja – fogalmazott a kezdeményezés nyilvános bejelentésekor Jozef Božik, a ZMOS elnöke.
– A radon legmagasabb koncentrációjával általában télen találkozunk, amikor kevesebbet szellőztetünk, s a ház – mintegy kéményeffektusként – aktívan felszívja a radont az altalajból – fűzte hozzá Monika Müllerová, a pozsonyi Comenius Egyetem Atomfizikai és Biofizikai Tanszékének munkatársa. A ZMOS elnöke szerint a mérések célja az emberek megfelelő tájékoztatása is, mivel erről a témáról egyelőre nem sokat beszélnek nálunk. A cél tehát a helyzet feltérképezése, és néhány éven belül a radon monitorozásával és hatásának kiküszöbölésével elejét venni annak, hogy a rákos megbetegedések száma tovább növekedjen.
A projektbe bekapcsolódhatnak a helyi önkormányzatok, valamint maguk a lakosok is, akik érdeklődés esetén felvehetik a kapcsolatot a polgármesterükkel, vagy közvetlenül a ZMOS-szal. A kezdeményezés bejelentésekor Jana Alexová, a Rákellenes Liga PR-menedzsere is hangsúlyozta a figyelemfelkeltés fontosságát.
– Tájékoztató anyagokat készítünk a kezdeményezéshez, iskolákban, vállalatokban előadásokat tartunk a témáról, illetve információs standokat helyezünk el különböző rendezvényeken – mondta. Mivel a radon a dohányzás után világszerte a második leggyakoribb oka a tüdőráknak, szeretnék a témát közelebb hozni a szülőkhöz, tanárokhoz, idősekhez és általában véve a lakossághoz.
– Azt is szeretnénk megmutatni, hogy létezik megelőzés, és jelenleg is rendelkezésre állnak intézkedések a tüdő- vagy hörgőrák kialakulása kockázatának a csökkentésére – fűzte hozzá Alexová.
A radon sok helyen a Csallóközben is jelen van. A hatályos törvények értelmében amennyiben a hatóságok építési engedélyt adtak ki, kérhették, illetve kérték is a radonmérések igazolását, fogalmazott lapunknak Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere.
A méréseket és a kezdeti (alacsony költségű) beavatkozásokat a részt vevő városok és önkormányzatok költségvetéséből fedezik. A településeken elvégzendő mérések Szlovákia kockázati területeinek térképeként is szolgálnak majd. A mérőeszközöket és érzékelőket illetően a ZMOS nem számol magas költségekkel. Egy detektor egységára 30 és 40 euró között mozog, a beszerzett detektorok mennyiségétől függően. Egy átlagos iskolának hat-tizenkét detektorra van szüksége, ami átlagosan 200-400 eurót jelent épületenként, nagyobb épületek esetén legfeljebb 500 eurót.
Božik szerint a szükséges épületátalakítások esetében elképzelhető az állam pénzügyi támogatása is pályázatok formájában, vagy az európai alapokon keresztül. A szakemberek szerint egyébként az lenne az optimális, ha a radon koncentrációját nem szezonálisan, hanem egész évben figyelnénk. A jelenlegi jogszabályok szerint az átlagos éves érték nem haladhatja meg a 300 becquerel/köbmétert (Bq/m³). A hosszú távú mérésekhez a nyomdetektorok a legalkalmasabbak.
Őry Péter polgármester véleménye szerint a kezdeményezés, hogy az iskolák és egyéb épületek esetében mérjék a radon mennyiségét, nyilván jó, de aggodalomra is okot adhat, mivel újabb költségvonzata lehet az önkormányzatok számára.
– Pontosan nem tudom, de pár száz euró környékén mozoghat jelenleg egy radonmérés, a nagyobb gondot azonban nem ez jelenti. A kérdés ugyanis az, ha a radonmérés eredménye azt mutatja, hogy intézkedést kellene hozni, akkor vajon az önkormányzat miből fizeti ezt ki. Miből finanszírozná azt, hogy a kórház, a rendelő, a szociális intézmény, az iskola vagy a kultúrház esetében újra szigeteljék az alapzatot? Nemcsak szigetelni kell ugyanis, hanem újra kell burkolni, ami több tíz- vagy százezer eurós költséget jelenthet – mondta Őry, hozzátéve, saját tapasztalatai is azt mutatják, hogy akár háromméteres különbséggel is lehet a radongázszivárgás magasabb, mint amennyi az előírt norma.
Kivételt szerinte azok a helyek jelenthetnek, ahol a mérési adatok – bár nincs tudomása arról, hogy ezeket összegzi-e valamilyen központi állami hivatal – azt mutatják, hogy a régió kimagaslóan érintett a radonsugárzásban.
A kísérleti méréseket Pozsony Ruzsinó és Pozsonybeszterce városrészeiben, Borostyánkőn (Borinka), Vágsellyén, Simonyban (Partizánske), Nagytapolcsányban, Vágbeszterce és Trencsénteplic településeken indítanak. A mérőeszközöket iskolai és óvodai épületekben, valamint a szociális intézményekben helyezik el. Az érintett települések polgármesterei pozitívan fogadták a kezdeményezést, nem titkolták azonban, hogy az esetleges kármentéshez az állam segítségére is szükség lehet.
A Pozsonyhoz tartozó Pozsonybesztercén magas a talajvíz, és ezzel van összefüggésben a radon magasabb koncentrációja is.
– Mi ezért örülünk a ZMOS kezdeményezésének és a lehetőségnek, hogy olyan érzékelő eszközöket telepítenek ide, amelyek segítenek a pontos értékek mérésében – fogalmazott a városrész polgármestere, Jozef Krúpa. Mint mondta, magában a mérésben nem lát problémát.
– Az állami együttműködés és segítség azonban minden bizonnyal fontos lesz a jövőben, ha a mért eredmények a helyi önkormányzatok által kezelt épületekben, a probléma elhárítása nagyobb építkezési beavatkozások szükségességét jelzik – fűzte hozzá a polgármester.
A ZMOS szerint, ha egy épületben fokozott kockázatot állapítanak meg, a helyi önkormányzatok először az olcsóbb intézkedésekhez folyamodnak, mint például az állandó és szabályozott szellőztetés, az illesztések tömítése vagy a légkondicionáló működésének módosítása. A társulás szerint ezek az intézkedések sok esetben elegendőek, és épületenként csak néhány száz euróba kerülnek. Ha viszont műszaki megoldásra van szükség, leggyakrabban egy vákuumos gázmentesítő rendszert telepítenek a padló alá, ami néhány ezer eurós nagyságrendű költség, a kialakítástól és a munka terjedelmétől függően.
A ZMOS szerint a végső cél az, hogy a radonmérés és a radonszint csökkentése a megfelelő épületüzemeltetés részévé váljon, hogy a polgárok minden településen egészséges és biztonságos beltéri környezetben élhessenek.
