Kultúrtájak Morvaországban
Túl vagyunk az idei év első hónapján. A szerencsétlen időjárás sem tudta eldönteni, hideggel örvendeztessen meg minket, vagy kora tavaszi napsütéssel. Végül is Tél Tábornok nem vetette be minden fegyverét, helyette amolyan semmilyen, szürke, nyirkos, otthon szundikálok, mert hétvége van, időszakon vagyunk túl. Én azt mondom, zökkentsük ki érzékszerveinket ebből a színtelen időszakból és állítsuk magunkat pár sor erejéig tavaszi üzemmódba.
Miről hadoválok itt? Vonatkoztassunk most el attól, hogy a február sem fogja tudni eldönteni, hideget adjon hópelyhekkel vagy nettó szürkeséget, néhol esővel. Ha a sorok erejéig is, készüljünk fel a tavaszra és utazzunk el, lássunk tájakat, történeteket, impressziókat. Nem szükséges messzire menni, elég lesz most ide a morvákhoz átugrani.
Pár hónapos átfutási időre a természetnek még szüksége lesz, hogy csúcsformában, azaz harsogó zöldben láttassa magát. Még jó, nekünk van mi után visszanyúlni, emlékezetünket visszalapoztatni arra a bizonyos üde áprilisi morvaországi napra. Az UNESCO világörökség részét képező Lednice-valticei kultúrtáj sok ember számára ismerősen csenghet. In medias res, avagy csapjunk bele a közepébe.
Európa kertjének is nevezik ezt a bizonyos kultúrtájat. Első helyszínünk Lednice, a Liechtenstein grófok csodálatos mesepalotája. Azon a hétvégén dübörgött a tavasz, így az emberek számbelileg aktívan megmutatkoztak. A park nagysága tesz arról, hogy a tömeget elnyelje. Itt számos sziget, egy római kori vízvezeték, egy kilátótoronyként szolgáló minaret, egy mór víztorony és egy móló is található, amely hajóutak kiindulópontja.
Volt időnk és motivációnk ahhoz, ne hajón, hanem gyalogszerrel tegyünk egy jókora kört. Kedvencünk az egyedülálló, hatvan méter magas minaret a keleti gyűjteménnyel, mely Európában korának legmagasabb ilyen jellegű épületének számított. Nemet mondtuk a tériszonynak és fellépcsőztünk a tetejére. Fenséges panoráma tárult elénk. Messzeségben a kastély előttünk szinte eltörpült. Itt fenn lehet igazán érzékelni, mekkora a park és micsoda helyszínen időzhet az ember.
Visszafelé azért a neogótikus formában pompázó kastélyt jobban szemmel vertük. Egy fincsi kávé felhörpintése után elhaladtunk a robosztus pálmaház mellett, majd ideje volt továbbállnunk és Valtice felé venni az irányt.
Az építtetők itt is Liechtenstein grófok, de itt már barokk stílusban húzták fel a monumentális épületet. A négyszárnyú épület három lépcsőházzal bír, istállók és lovaglótér kapcsolódik hozzá, valamint egy galéria és rokokó színház. Két négyszög alapú tornya a reneszánsz korszak emléke. Gazdagon díszített termek során vezet utunk a várkastély belsejében. A kastélypark itt is nagyot megy. A kastélykert kedvelt látványosságai a Rendez-vous diadalív, a Három grácia elnevezésű korinthoszi oszlopcsarnok és a Szent Hubert-kápolna.
Maga a település is abszolút hangulatos. Főterén érdemes benézni a hatalmas Mária Mennybemenetele templomba, ahol egy eredeti Rubens festményt láthatunk az oltár mögötti részen. Persze nekünk ez már időszűke miatt nem adatott meg, de legalább akad egy apropó, miért álljunk meg itt a jövőben. Remélhetőleg addigra a kastély kapuja felett díszelgő címerről is lekaparják valahogy a döglött galambot.
Ha aktív a napunk, akkor az gyorsan elröppen. Ezzel a dél-morvaországi vizittel sem volt másképp. Hazafelé még megpihentünk Břeclav külvárosában magasodó impozáns neogótikus templomnál (Kostel Navštívení Panny Marie). Innen már csak egy dolgunk maradt, biztonságban hazaérkezni.
