Kultúrszomj csillapítás Szent Péter örökségénél – II. rész
Miután kultúr - és vallástörténeti alapon kivégeztük a Vatikáni Múzeumot, jöhetett a másik örök klasszikus.
A Pápai Állam területén járva nehéz nem észrevenni a következő építészeti monumentalitást. Bizony itt a Szent Péter-bazilikáról (Basilica Sancti Petri) lesz szó, amely méltóságteljes formavilágával a katolikus világ szimbólumának számít. Az elkövetkezendő sorokban eme grandiózus építményt fogjuk bejárni, biztatva ezzel az Olvasót, ha még nem tette, szenteljen időt a felkeresésére.
A bazilikát legkönnyebben a Szent-Péter tér felől lehet megközelíteni. Már a tér is ámulatba ejt nagyságával. Megálmodója Bernini, aki egy “ölelő karokkal váró Anyaszentegyházat” akart szimbolizálni. A tér egyébként a pápai szertartások központja, ahol több tízezres tömeg gyűlik össze, például a húsvéti Urbi et Orbi áldásra. Ha szemben állsz a bazilikával, akkor a tér jobb oldalán kordonok vannak kialakítva, melyek segítségével libasorban kivárva tudsz eljutni a bazilika kapujához. Itt sem csettintésnyi idővel abszolválod le a várakozási időt, jobb ha türelemmel vértezed fel magadat, valamint érdemes könnyíteni magunkon előtte, mert a WC-k a tér ezen felén felejtősek. A téren eme műveletet azután tudod kivitelezni, miután letudtad a bazilikai vizitet vagy nemet mondasz a sorban állásra és átvergődsz a tér másik oldalára. A bökkenő az, vissza szükséges sétálnod a tér másik végére és beállni ismét a sorba, ha mindenképp beszeretnél jutni a bazilika belsejébe.
A bazilika helyszíne nem véletlen. A hagyomány szerint itt temették el Szent Pétert, Jézus apostolát és az első pápát, miután Nero császár idején vértanúhalált szenvedett (Kr. u. 64 körül). A sír fölé a IV. század elején Konstantin császár mártír-bazilikát emelt, hogy óvja a helyet és méltóvá tegye a zarándokok számára. Ezalatt a középkorig többször javították, majd a reneszánsz idején II. Gyula pápa utasítására elrendelték az épület teljes átépítését. A kor építészeti nagymenői (Donato Bramante, Michelangelo Buonarroti, Giacomo della Porta, Carlo Maderno, Gian Lorenzo Bernini) dolgoztak a projekten. Mindegyik hozzátette saját zseniális elképzeléseit, alakítva ki azt a lenyűgöző remekművet, amit ma csodálhatunk.
Látogatásunk során Bernini baldachinja renováláson esett át, így a bronzoszlopokkal borított barokk remekműt nem tudtam megcsodálni. Szerencsére a kupola belseje nem volt bebugyolálva. Az arany mozaikkal teletűzdelt kupola és a patentos mennyezet oly magasan volt, hogy majdnem beleszédültem. Ez a monumentális szerkezet Michelangelo zsenialitásának igazi tanúbizonysága. Bár a nagy művész nem élhette meg a kupola befejezését, tervei alapján Giacomo della Porta fejezte be a munkát 1590-ben.
A pápai oltár, Michelangelo Piétája, Szent Péter szobra és a keresztelőkápolna rátesz újabb lapáttal, már ami az örökségi nívót illeti. Ha rajtam múlott volna, akkor el lettem volna tovább is itt, de inkább Bernini “ölelő karjaiba” vetettük magunkat, azaz grasszáltunk a Szent-Péter téren. Innen tiramisu vadászatra mentünk, de ez már a gasztronómiai szekciónk része.
A Szent Péter-bazilika és épített tere nem csupán épületkomplexum. Maga az élő történelemkönyv, valamint művészeti galéria és spirituális központ egyben. Ámulatba ejt és inspirál, nyugodtan engedd, ragadjon magával az itteni genius loci, majd az élményt vidd magaddal haza és hirdesd a halandóknak Szent Péter örökkévalóságát.
