Különböző veseproblémák és diétáik
A vesebetegségek skálája rendkívül széles, az egyszerű húgyúti fertőzésektől a különböző krónikus betegségek szövődményiként jelentkező panaszok is mind-mind ide sorolhatók. A vese az élethez nélkülözhetetlen szerv, amely fontos szerepet tölt be a szervezet méregtelenítésében.
A vese fő feladata a nem kívánatos anyagok kiválasztása, kiürítése és a test vízháztartásának fenntartása. Ez a két, egyenként 8-12 cm hosszúságú, bab alakú szerv egy óra leforgása alatt több mint tizenötször szűri át az erekben keringő vért, s ez azt jelenti, hogy percenként körülbelül 1 liter vér halad át rajtuk. Mindkét vesében többmilliónyi funkcionális egység, úgynevezett nefron található. A nefron szűrő- és csatornarendszerekből tevődik össze, amelyek feladata a vér megszűrése. Így, egyetlen nap alatt 180 liter elővizelet termelődik, amelyből még visszaszívja a szervezet számára fontos ásványi anyagokat, nyomelemeket, vitaminokat és tápanyagokat. E folyamatok eredményeképp naponta átlagosan 1,5 liter vizelet termelődik.
A vizelettel ürül minden olyan anyag, amely a továbbiakban már nem hasznosítható. Tartalmazza az anyagcsere végtermékeit, úgymint a fehérje anyagcseréből származó ureát, az izmok anyagcseréje során termelődő kreatinint és húgysavat.
Ezen kívül van még benne kénsav, foszforsav és különböző testidegen anyagok, azaz méreganyagok (gyógyszerek bomlástermékei, adalékanyagok, növényvédő szerek maradványai). A vértisztítás révén a vese nagymértékben hozzájárul a sav-bázis egyensúlyának fenntartásához. Az élettartamuk elérheti akár a 120 évet is, azonban minden egyes fertőzés, dehidratáció és vérellátási zavar, néhány száz nefron pusztulását idézheti elő.
Ezért is rendkívül fontos a megfelelő napi folyadékfogyasztás, valamint fokozott igénybevétel (sportolás, különböző hasmenéssel, hányással, vagy lázzal járó betegségek) esetén a folyadékpótlás.
A vese egészségi állapotától függően az egyénileg javasolt étrend többféle lehet. Bár akadnak hasonlóságok, egyes betegségek, helyzetek egymással szöges ellentétben álló táplálkozásmódot is igényelhetnek, így a diéta is változik. Az első és legfontosabb lépés annak kiderítése, hogy pontosan mi okozza a problémát. Ha már van diagnózis, akkor minden esetben a tápláltsági állapothoz és az életritmushoz mérten kell a diétát összeállítani.
Általában a húgyúti fertőzések talaján kialakuló, gyulladással járó állapot. Itt a diéta elsődleges célja a megfelelő tápláltsági állapot fenntartása a gyógyulás időszaka alatt. Mivel a legtöbb esetben láz is kíséri, a mielőbbi gyógyulás érdekében fontos a szervezet hidratálása. A fehérje és kálium mennyiségének megszorítására csak a veseműködés nagyfokú beszűkülése, valamint a vér káliumszintjének kóros megemelkedése esetén van szükség.
Magas vérnyomás és ödéma megjelenésekor a nátriumot is minimalizálni kell, ami egyebek mellett a konyhasó mennyiségének csökkentését is jelenti.
Teljes felépülés esetén azonban nem kell tovább diétázni.
A nephrosis szindróma már egy komolyabb kórkép. Kiváltója lehet akár a vese gyulladása is. Lényege, hogy a szerven belüli hajszálerek fokozottan áteresztővé válnak, így a vizeletben nagyobb mennyiségű fehérje mutatkozik. A sejtközötti térbe áramló nagyobb mennyiségű folyadék miatt pedig testszerte ödémák alakulnak ki.
Nephrosis esetében – ellentétben például a szívelégtelenség által okozott ödémákkal – a vizenyő elsőként nem a boka körül, hanem a leglazább sejtállományú részekben, nevezetesen a szem körül és az arcon jelentkezik.
Diéta során csökkenteni kell a fehérjebevitelt, nagyobb megszorítás csak további vesekárosodás esetén szükséges. Érdemes odafigyelni az étrend zsírtartalmára, a telített zsírsavak mennyiségét mérsékelni, miközben javasolt az egyszeresen és a többszörösen telítetlen zsírsavakét emelni. Az étrend emellett legyen szénhidrátban gazdag, elsősorban összetett szénhidrátok formájában. A nátriumot magas vérnyomás esetén fontos megszorítani.
Ennél a diétánál a vizelet koncentrációjának csökkentése a cél. Kerülendő a túlzott mértékű (elsősorban az állati eredetű) fehérje- és szénhidrátfogyasztás, a telített zsírsavak és a transz-zsírsavak fogyasztása. Törekedni kell a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag étrendre (elsősorban zöldségek, gyümölcsök) és a bőséges (napi 2,5-3 liter) folyadékfogyasztásra. Az ételek erőteljes fűszerezése és sózása kerülendő.
A folyadékokat a nap során egyenletes mértékben célszerű elosztani.
Ez már a dialízis előtti állapot. Alacsony fehérjetartalmú diétát kell követni, amit hosszú távon csak speciális fehérjeszegény termékek alkalmazásával lehet megvalósítani. Az étrend jellemzően nátriumszegény, a káliumot a vér megemelkedett káliumszintje esetén szükséges megszorítani, de a túlzott bevitelét mellőzni kell. Ez a foszforra is igaz.
A diéta ebben az esetben sem gyógyítja meg a vesebetegséget, de segít a két kezelés közötti jobb közérzet elérésében.
A beszűkült vizeletmennyiség miatt jelentősen korlátozott lehet a napi folyadékfogyasztás.
A kezelések által okozott nagymértékű aminosav-, illetve fehérjeveszteség, valamint a fehérjebontást fokozó hatás miatt fehérjegazdagságra kell törekedni. Ez jelentős változás a dialízis előtti állapothoz képest. Emellett az étrend legyen nátriumban, káliumban és foszforban szegény.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/39. számában.
