Közeleg a farsang farka: népszokások, hagyományok, hiedelmek
A tél vége és a tavasz, a termékenység és bőség időszakának kezdete az ókori népek mindegyikénél jeles ünnep volt, amit különféle maszkokba és jelmezekbe bújva ünnepeltek. Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is számos szokás, dramatikus játék, hiedelem és tilalom társult.
A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. A népszokások, hagyományok a farsangi időszak végére, farsang farkára összpontosultak.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén a farsang farka. A farsang utolsó szombatjától húshagyókedd éjfélig tartó időszakot nevezzük farsang farkának. A farsang három utolsó napjához: farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz és húshagyókeddhez kapcsolódott a legtöbb szokás.
A farsang farkát követő csütörtökön egy napra felfüggesztették a böjtöt és óriási lakomákat rendeztek.
A farsang utolsó csütörtökje a hamvazószerdát követő kövércsütörtök, de hívják csonka-, zabáló-, torkos-, tobzódó csütörtöknek is, mert ezen a napon eszik meg a farsangi maradékot, ráadásként még sütnek és főznek is, annak reményében, hogy az évben bőséges lesz a termés.
Húsvétig ez volt az utolsó alkalom a kiadós, "torkos" étkezésre. Ahogy a régi mondás is tartja, farsangkor „inkább a has fakadjon, minthogy az étel megmaradjon”.
Torkos csütörtökön Szeged vidékén jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók.
Az Ipoly menti falvakban húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek.
A Mura-vidéki Radamoson "dobozú csütörtöknek" nevezik a napot, talán a dobzódás szó elhallásából.
A farsang zajos, nevetéssel, mulatozással teli időszak, amelyet ősi hiedelmek, babonák hívtak életre. A középkorban a tél utolsó napjaiban, amikor a nappalok egyre rövidebbek, azt hitték, a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek.
Eleink vigadalommal, felvonulással beöltözéssel és boszorkánybábu elégetévell akarták elűzni a gonosz szellemeket. Ezért a jelmezek mind ijesztőek voltak, hogy elűzzék a halált és a hideget.
Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mellyel a tél végére elgyengülő Napot kívánták erősíteni és bíztatni, hogy tartson ki, mert azt remélték, a tűz majd újra lángra lobbantja a napot, és a meleg elkergeti a hideget.
Húshagyókedden szalmabábukat égettek (kiszebáb), vagy koporsót temettek, jelképezve a tél végét és a tavasz közeledtét.
Farsangtemetés
Farsang farka harmadik napján az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal: a farsangtemetéssel vagy téltemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.
A farsangtemetés egy vidám mulatság volt, melynek lebonyolítása a férfiak dolgának számított. A központi figura ilyenkor a felöltöztetett szalmabábu volt, mely a telet jelképezte.
A bábot előbb a temetési menetek mintájára körbehordozták a faluban, majd tájegységtől függően eltemették vagy elégették. A menetben siratóasszonyoknak öltözött férfiak óbégattak, sőt nem egyszer pap is tartott velük, aki feladta az utolsó kenetet.
Nagybőgőtemetés
A nagybőgőt húshagyókedden temetik mulatság keretében, ahol a dőrejáráson összeszedett ételeket fogyasztják el. A mulatozás csak éjfélig tarthat. Egy nagybőgőt éjfél előtt fél órával a kocsma legnagyobb asztalán felravataloznak, egy fehér lepedővel terítenek le, és gyertyát gyújtanak mellette kétoldalt.
A hangszer mellett siratóparódiákat énekelnek: a temetés gregorián dallamú tónusait idéző énekkel búcsúztatják el a nagybőgőt, azaz a farsangot. A bőgőtemetéssel zárják le a farsangi időszakot.
Rábahídvégén úgy tudják, a falu határában lévő Foki csárdában húshagyókedden lányok-legények báloztak. Éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot, egy pár azonban tovább ropta, minden kérlelés ellenére. Hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek a csárdával együtt.
Jelmezes felvonulások
A farsangi szokások közé tartoznak a táncmulatságok, bálok és a dramatikus játékok is, amelyek során elődeink is jelmezeket, maszkokat viseltek.
A farsangi ünnepkör leglátványosabb elemei a jelmezes felvonulások. A világ sszámos országában zajló vidám felvonulások közös jellemzője, hogy az utolsó farsangi hétvégére esnek, illetve a hosszabb ideig tartóknak ekkor van a csúcspontjuk.
A farsangi időszakhoz tartozik példáué a kormozás és a busójárás, melyek mind a tél elűzését jelképezték. A telet leváltó tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. A végeredmény minden esetben a tavasz győzelme volt.
Tikverőzés
A magyar nyelvterület farsangi népszokásai közül kétségkívül a mohácsi busójárás a leghíresebb, de a mohai tikverőzést is egyre többen ismerik. 2011-ben fel is került a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.
A tikverőzés sokban hasonlít a mohácsi busójáráshoz, a farsang utolsó napján kerül megrendezésre.
Minden év húshagyókeddjén a 14-20 év körüli legények tradicionális maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehérruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek, és a legfiatalabb alakoskodók lánynak. A farsangi hagyományoknak megfelelően színes szalagokkal díszített ruhákat, jellegzetes álarcokat viselnek, amely azt szolgálja, hogy a telet és a rosszat elűzzék, valamint a betegségekre is ráijesszenek.
A színes farsangi maskarások végigjárják a falut, és minden házba-udvarba betérnek, hogy összegyűjtsék a tyúkólakban talált tojást (mint a termékenység és bőség szimbólumát).
A tikverőzés, a jelképesen elvégzett tyúkverésről kapta nevét. Ilyenkor a különböző jelmezekbe bújt legények furkósbotjukkal szimbolikusan megütögetik a tyúkokat, ami a jószág termékenységét, illetve a javak bőségét szolgálja.
A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a házak lakóit is - elsősorban a lányokat, asszonyokat -, a járókelőket és az érdeklődőket.
A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül fánk és bor is várja, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.
Remélés
A remélés a farsang végéhez köthető téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás a Heves megyei Novaj községben.
Lényege, hogy egy ál lakodalmas menet jellegzetes, maskarába öltözött, fiatal, még meg nem házasodott legényei végig járják a falu utcáit csörömpölés, zeneszó közepette, bemennek a lányos házakhoz bekormozva az ott lakó fiatal lányokat, asszonyokat, s cserébe tojást, és szalonnát kapnak, melyet összegyűjtve este megsütnek, elfogyasztanak az iskola épületében.
Busójárás
Magyarországon a legismertebb farsangi népszokás a mohácsi busójárás. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.
A busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság.
A legelterjedtebb magyarázat szerint a busójárás célja a téltemetés, a télűzés volt: az emberek ijesztő ruhákba bújva azt remélték, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad.
A busóruházat általában szőrével kifordított birkabőrből, bocskorból vagy csizmából, fehér vászongatyából és faálarcból áll. Régebben a vászongatyát szalmával tömték ki, hogy a busó erősebbnek nézzen ki. A bundát derékban kötéllel vagy lánccal fogták össze és erre egy vagy több kolompot fűztek. A kerepl, buzogány, favilla, vízhordófa sem hiányozhatott a busók kelléktárából.
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzéssel is magyarázzák. A történetnek, amely szerint a mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökke, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán, és elzavarták a törököket Mohácsról, aligha van történeti alapja.
Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácság betelepítése viszont csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, amely Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját.
A mohácsi busójárás 2009-óta szerepel az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján.
Ördögkerék
Az „ördögkerék“, egy lovakkal és eketaligával húzott hosszú rúd, amelynek végébe bevert szögön, mint tengelyen, vízszintesen, de inkább ide-oda billegve forog egy kör alakú falap. Általában három busó áll vagy ül rajta, és a középre szerelt fogantyúba kapaszkodik. Amikor a busókerék a földhöz ér, meg-meglódul a rajta ülő, vagy álló busókkal, akik néha le is esnek róla a közönség nagy derültségére. Ma már ezt is húzhatja motoros eszköz.
A farsang nemcsak a mulatozás, hanem a párválasztás időszaka is volt, gyakran tartották ekkor a szerelmespárok az esküvőjüket. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is, hiszen a menyegzős vasárnap volt a neve a vízkereszt utáni első vasárnapnak, míg a vővasárnapon, vagyis a farsangvasárnapon, az ifjú férj az após kontójára fogyaszthatott.
A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban, a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra.
Az Ipoly menti falvakban a lányok már a farsang előtti héten elküldték a bokrétát a kiszemelt legénynek, amit általában a lány keresztanyja vitt el. A bokrétát a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, így mentek el táncolni. Volt olyan legény, aki több lánytól kapott bokrétát, de azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. A legények azt a bokrétát tűzték a kalapjuk elejére, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak.
Vénlánycsúfolás
A farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez.
Az eladósorba került lányok egészen húshagyókeddig reménykedhettek, ám ezután már vénlányokként tekintettek rájuk. Ezen okból alakult ki a vénlánycsúfolás szokása is, melynek központi eleme a tuskóhúzás volt.
Tuskóhúzás
Tájegységtől függően változott ennek a mókás gúnyolódásnak a menete. Sok helyütt a tuskót szekér mögé kötötték és egy lánynak öltöztetett bábút kötöttek rá, aki a település vénlányait szimbolizálta. A művelet közben csúfolódó versikéket énekeltek.
A tuskóhúzást régen főként a Dunántúlon gyakorolták, de ismerték Szatmár megyében is. Ráadásul a nyugati országrészeken még a két világháború között is bevett tradíció volt.
Göcsejben és Hetesben a leányos házak szobaajtai elé a legények nagy tuskót raktak. Ennek értelme az, hogy a leány, akinek először illik felkelni és a dolog után nézni, hadd húzza el a nehéz tuskót, ha már nem ment férjhez s nem vállalta még a házasság terhét.
Szegeden is hamvazószerdán volt szokás a tuskóhúzás. Maszkos felvonulást rendeztek, egy legény ostorral hajtotta a menetet. A farsangkor férjhez nem ment lányok ablaka alatt különösen nagy lármát csaptak. A tőkét, a tuskót is ilyen háznál hagyták, miközben a következőt kiabálták:
Kimarattam a farsangbu!
Rönkhúzás, mókaházsság
A farsangi lakodalmas játékok közül a leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással, tőkehúzással összekötött mókaházasság. Ha a településen nem volt esküvő vízkereszttől hamvazószerdáig, akkor tartanak egy bolondos lakodalmat, hogy kicsúfolják a házasodni nem óhajtó fiatalokat. Jó magas fát döntöttek ki, ezt húzták végig a lányokból, legényekből alakult párok az úton. Amikor megálltak, tréfás esküvőt tartottak.
Kongózás
A vénlánycsúfolás másik kedvelt módja volt a kongózás. Ez a szokás zajcsapással és rigmusok bekiabálásával járt.
A beregi Tiszaháton a farsang alatt el nem kelt lányok háza előtt kolompoltak, tepsikkel, fazekakkal nagy zajt csaptak és kiabálták:
Ezt a kislányt itthonhagyó!
Bakfazékdobás vagy ciberefazék-hordás
A kongózás szokásának változata, sajátos vénlánycsúfoló szokás él a Jászságban és a Tápió menti falvakban, az ún. bakfazékdobás vagy más néven ciberefazék-hordás. A legények a lányos ház küszöbére, udvarába rossz fazekakat dobtak, esetleg szeméttel megtömve. Az udvarló legény azonban az ajándékait tette a fazékba.
Tápiógyörgyén a legény bosszúból vitte annak a lánynak, aki nem ment hozzá feleségül.
A ciberefazék dobásakor így kiáltott: „Szűrd a ciberét!”
Szűzgulyahajtás
Az ún. szűzgulyahajtás század eleji leírása a Bereg megyei Fornos községből így hangzik: farsang utolsó estéjén a fiúk a lányosház elé vonulnak, s ott csengővel, kongóval, ostorral, kolomppal, rossz bádoggal fülsiketítő lármát csapnak, visongatnak, élesen fütyülnek, sivítanak, majd azt kiabálják: „húshagyó, húshagyó, lányokat itthonhagyó!“ Esetleg azt kiáltja a legény: „kinek van eladólánya, hajtsa ki a szűzgulyába!“ A lány visszafelel: „rönköt emelj, szakadj meg, mért nem házasodtál meg!“ A legényes ház előtt meg így kiáltoznak: „árpakenyér, zabkenyér mér maradtál vénlegény?“
Legényavatás
A Nyitra megyei falvakban farsangkor volt a legényavatás.
Ezekben a falvakban felcéhelésnek nevezték a szokást. A 16–17 éves legények keresztapát választottak maguknak. Áldomást ittak, s ettől kezdve magázódtak. A legényavatás után udvarolhatott a legény, mehetett a mulatságokba, kocsmába járhatott, dohányozhatott, megillették azok a jogok, melyek a helyi szokásoknak megfelelően a legények korcsoportjára voltak jellemzőek. Az avatásra általában az év egyik ünnepnapján került sor – vízzel, borral, pálinkával „bekeresztelve” vagy pofon- és pálcaütéssel.
A farsangi legényavatásra többnyire farsangvasárnap és hamvazószerdán kerítettek sort.
Asszonyfarsang
A farsangi mulatságok minden korosztály számára lehetőséget adtak a táncra, szórakozásra. Néhány feljegyzés arról tanúskodik, hogy ilyenkor sor kerülhetett az asszonyok külön mulatságára.
A Dunántúlon elterjedt asszonyfarsang régen az asszonyok egyetlen olyan napja volt, amikor ház körüli teendőik és kötött életmódjuk kötelékeiből kiszabadultak, és lényegében férfiként mulathattak. Az összejövetel színhelye rendszerint valakinek a háza, pincéje, a fonóház, esetleg a kocsma volt. Az asszonyfarsang legtovább a Mátra északi lejtőjén fekvő, elsősorban szlovák, morva településű falvakban maradt fenn.
Mátrai borotválós asszonyfarsang (Parádsasvár)
Parádsasvár és vele együtt a borotválós asszonyfarsang a mintegy 300 éves múltra visszatekintő üveggyártásnak köszönheti létét.
300 évvel ezelőtt az üvegfúvó mesterek zömmel a szlovák népességű megyékből érkeztek, magukkal hozva színes népszokásaikat, közöttük az asszonyfarsangot is.
A népszokás szerint ezen a napon az asszonyok az esti bálra valót a férfiak jelképes megborotválásával gyűjtötték össze.
Maskaráikhoz gyakran férjük ruháit használták fel, bekormozták az arcukat és bajuszt festettek, hogy felismerhetetlenek legyenek. A borotválás, a szimbolikus hatalomátvétel, eszköze a fából készült borotva, a szappan gyakran csak jégcsap, a pamacs nyúlláb vagy disznósörény volt. Púderként lisztet használtak, a munka végeztével pedig tükör helyett lyukas szitát vagy szakajtót mutattak. Így járták be az asszonyok énekelve, tréfálkozva a falut. A férfiak nem menekülhettek előlük, a fizetséget könyörtelenül behajtották!
Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Igen változatosak a farsangköszöntők, melyek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ilyenkor is igyekeztek biztosítani az elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát a kimondott szó mágikus erejével.
A farsangi köszöntők két legjellemzőbb formája a bakkuszjárás és a farsangi dőre.
Dőre
Csallóközi eredetű népszokás. A jelmezes adománygyűjtő neve a dőre. Férfiak egy csoportja különböző jelmezbe öltözik, például női ruhába, katonának, koldusnak, cigánynak, menyasszonynak, vőlegénynek. Ilyenkor imitálnak esküvői menetet, ördögöket, medveidomárokat, fontoskodó mesterembereket, akik mindenfélékkel "zaklatják" a falubelieket, nem hiányozhat a telet jelképező bábú és az egész napos jókedv. Elmaradhatatlan szereplők az ördögök. A játék gerincét maga az esküvői menet és a bolondozó mesteremberek adják. Házról házra jártak köszönteni egy-két cigány muzsikus kíséretével. A házakban nagy felfordulást csinálnak. Táncukért a gazdasszonytól lisztet, szalonnát vagy tojást kapnak.Az ételt kosárba rakják és este a kocsmában közös mulatság közben elfogyasztják.
Paláston régebben a felnőttek lepedőbe, medvebőrbe öltözve járták a házakat. Kolbászt, szalonnát vagy farsangi fánkot kaptak. A Dunántúlon vízkereszttől húshagyókeddig fiúgyerekek jártak csoportosan házról házra.
Bakkuszjárás
A Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevéből), melynek során kecskebőrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket. Fő céljuk a mulattatás. Előfordult, hogy a menetben kocsikerékre szerelt női és férfibábut is húztak. A bábuk a kerék forgásának megfelelően le s fel emelkedtek.
Ál-bírósági tárgyalásokat tartottak, ahol a vádlottat bábu helyettesítette.
Tananaj (talalaj)-vasárnap
Nyitra megyéből ismert két farsangköszöntő szokás a tananajozás és a sárdozás.
A farsang előtti vasárnapot tananaj (talalaj) vasárnapnak nevezték a Nyitra-vidéki magyar falvakban. Ez a lányok vidám farsangi adománygyűjtő szokásának ideje volt. Az iskolás korú lányok házról házra jártak, énekeltek, s énekükért a háziaktól szalonnát, kolbászt, tojást kaptak.
fődöntötte a vajat.
Mivel sütyik a rétest?
Kútyi vízvel gyúruk,
pataki vízvel vajazzuk.
Szá’ le konkó, szá’ le, Valahun ürgelyuk, pociklyuk,
ugor’ búza, ugor’!
annyi búzájuk legyen keteknek!
(Gímes, Nyitra m.; MNT II. 92. sz.)
Sardózás: farsangi tojásgyűjtő szokás
Farsang utolsó vasárnapján, sardóvasárnap, Zobor-vidéki szokás a „sardózás”. A „sardó” feltehetően a Sándor név egyszerűsített változatából vett megnevezés.
Egyes falvakban fiúgyerekek, de például Gímesen a bakter járt házról házra, énekük a telet űző, meleget hozó nóta.
„Sardó, jöjj el, hozz meleget, Micsodai meleget? Nyári meleget!”
A sardózók jókívánságaikért cserébe a háziaktól tojást, szalonnát, kolbászt kaptak ajándékba, amit megettek a háromnapos farsangi mulatság alatt.
A kakasütés
A farsang végi, hamvazószerdai mulatságok legkülönösebbje a kaksütés vagy kakasverés.
A kakasütés ősi, nemzetközileg is jól ismert játék. Várdarócon és Kopácson a kocsma melletti téren levágott kakasfejet ástak a földbe. A vállalkozó szellemű legénynek bekötött szemmel kellett bottal eltalálnia a kakasfejet. Ha sikerült, akkor jutalomból a kakasból paprikást főztek neki az esti mulatságon.
Bellyén a lábánál beásott egész kakast igyekeztek bekötött szemmel leütni.
Cibere vajda és Konc király harca
Hamvazószerda közeledtével, farsang farkán jellemzőek a dramatikus játékok, amelyekben eltemetik a farsangot, illetve a böjt győzelmet arat a farsang felett.
Ahogy karácsonykor a betlehemezés, úgy farsang idején is elterjedtek népi játékok. Európa szerte elterjedt dramatikus játék Konc király és Cibere vajda szalmabábokkal eljátszott játékos párviadala.
Konc király jelképezte a zsíros, húsos ételeket, Cibere vajda pedig a sovány böjti étkeket. A hagyomány szerint vízkereszt napján és húshagyó kedden küzdenek meg egymással. Vízkeresztkor természetesen Konc király győzött, annak jelképeként, hogy kezdődik a nagy lakmározásokat is hozó farsang, hamvazószerdán pedig Cibere vajdáé lett a győzelem, jelezve, hogy kezdődik a sovány étkezésekkel együtt járó nagyböjt. Tilos volt a zsír, a zsíros ételek és a melegvérű állatok húsának a fogyasztása, zsír helyett vajjal, napraforgóval főztek.
Termékenységvarázslatok
A Baranya megyei Ócsárdon a gazdasszony kukoricát szórt a farsangolók lába alá, hogy minél több csirkéje keljen ki, mint ahogy a letaposott kukorica is kikel.
Hosszúhetényben a gazdasszony a következő szavak kíséretében tűzte a farsangosok nyársára a szalonnát:
Rátüzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim [hízóim] legyenek!”
Nyitra megyében – Kodály Zoltán leírása szerint – a lánykák korán reggel (Béden már hajnali szürkületkor) kezdik a házakat járni. Jókívánságaik mellett a refrént ismételve éneklik a következő szöveget:
A konkóját letiporjuk, a buzáját felemeljük,
Agyigó, agyigó fassang, fassang!
(Kodály 1909: 245)
Végezetül adományt kértek, ahol nem kaptak, fenyegetőztek:
geriny egye tyukotokat!”
A farsang nemcsak az evés-ivásról, mulatozásról szólt, egyben gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó időszak a néphagyományban.
A farsang végén elégetik a telet jelképező rongybábut, ezzel űzve el a telet, illetve köszöntve a tavasz érkezését.
A délvidéki magyarok körében általános vélemény: „Farsangko azé kő emenyi táncónyi meg vidámnak lenyi, nagyokat ugranyi, hogy jó magosra nyőjjön a kender”
A néphit szerint ekkor kell mákot vetni, hogy majd ne legyen férges.
Ha a hajadon lány azt szeretné, hogy farsangkor sok hódolója legyen, az adventi időszakban a hajnali misére hívó harang köteléből kell levágnia három kis darabot, melyet bele kell fonni a hajába, és akkor majd rátalál az igaz szerelem.
A Mura-vidéki falvakban disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele.
A néphiedelem szerint aki újévkor és farsangkor disznóhúst fogyaszt, annak jelentősen javulni fog az anyagi helyzete. Mura-vidéken ilyenkor is megveregetik a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek.
A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye el a háztetőt.
A Bács megyei Topolyán az első fánkot eltették, megszárították és porrá törték, majd gyógyszerként a beteg állat ételébe keverték.A rétest is figyelték, ha jól nyúlt, akkor úgy vélték, hogy a család szerencséje biztosítva van a következő esztendőre.
Fekete tyúkot vágtak azzal a magyarázattal, hogy a mája szerencsét hoz.
Nádudvaron azért vágtak fekete tyúkot, hogy ne hulljon a baromfi, és e célból a fekete tyúk vérét szárítva eltették.
A Baranya megyei Ócsárdon a gazdasszony kukoricát szórt a farsangolók lába elé, hogy minél több csirkéje keljen ki.
Tiltott cselekedetek
Régen azért nem mostak a farsangi napokon, nehogy sok bolha legyen a háznál.
Úgy hitték, tilos kútvizet meríteni, mert akkor a kút kiszáradna!
Tilos volt kenyeret sütni húshagyókedden és hamvazószerdán, mert úgy tartották, betegséget okoz!
Húshagyókedd éjjelén senki nem ment ki az utcára, nehogy a boszorkányok rosszra csábítsák.
Farsangi időjóslás
A farsangi időjárásból is jósoltak a következő év termésére, termékenységére.
Jászdózsán úgy tartották, ha húshagyókedden csillagos az ég, sok tojás lesz abban az évben.
Az ereszről lógó jégcsapok szép kukoricacsöveket vetítettek előre.
Berettyóújfalun úgy tartották, a húshagyókeddi napsugár a bő esztendőre mutat.
