Kora tavaszi fuvallatok Pécs városából
S lám eljő március és hozza magával a hosszabb és napos órákat. A madarak gyakoribb csicsergése jelzi, a természet is felkel téli álmából. Emberfia sem tétlenkedik otthon ám. Nyújtózkodik egyet és nekiindul csapni a szelet a honismeretnek. A genius loci mágiáját tavaly ilyentájt, lenn Baranyában kaptuk el és ejtettünk vele táncot, hiszen tudjátok, a világlátás mindig otthon veszi kezdetét.
Az elkövetkezendő sorok a nagy múltú Pécs városáról fognak szólni. Három napot töltöttünk Baranya itteni szegletében, ahol nagy vonalakban kitapintható a mediterrán és balkáni életérzés. Pécs történelmi lenyomatok élő szemtanúja, melyek ha beszélni tudnának, napestig mondanák a magukét. Helyette a mi cipőink kopogtak macskakövein és kalauzoltak el minket az ókeresztényi időkbe, onnan a dzsámik korába, majd át a magyarok korszakába. Az etnikai és felekezeti sokszínűség mindig jellemző volt Baranya vármegyében és ebben Pécs sem különbözik. Aki netán erre téved, nem az unalomtól kell tartania. Ember legyen a talpán, ha végtelen kultúrszomját kordában tudja tartani.
Én és kedves párom kultúrszomjával itt sem volt gond. Pécs olyan mint egy mély kút, megtöltve frissítő nedűvel. Maradjunk annyiban, nem voltunk restek inni belőle. Itt az írásban is jár az ölelés páromnak, aki ötletgazdaként állt elő azzal a program tervezettel, mit szólnék, ha Pécs és környékét járnánk be. Az efféle mókákban általában benne vagyok, így kigurulva a csallóközi tájból, Baranya felé vettük az irányt. A Mecsek lankáira felkúszó város nem okozott csalódást. Anyaországi bakancslistámon előkelő pozíciót foglalt el és végül kipipálásra került. Nézzük meg, mi minden férhet bele egy klasszikus pécsi városlátogatóba, szigorúan a mi nézőpontunkon keresztül.
Szállásunk relatíve benn a belvárosban. Innen gyalogszerrel kellemesen besétáltunk a városi magba. Pécs két emblematikus épülete, az impozáns négytornyú neoromán székesegyház és a főtéren álló hajdani, ma katolikus templomként működő dzsámi a város leghíresebb látnivalói. A török kor emléke még a manapság is muzulmán imahelyként és múzeumként funkcionáló Jakováli Hasszán pasa dzsámija kecses minaretjével.
A Pécs jelképének számító négytornyú püspöki székesegyházhoz zárás előtt érkeztünk, így csipkedni kellett magunkat, hogy a délkeleti tornyában kialakított kilátóba fellépcsőzzünk. Mondanunk sem kell, a panoráma rendkívüli, szinte az egész várost beláttuk fentről. A horizont a Mecsek vonulatától a Kálvária-dombon át a kápolnával koronázott Havi-hegyig terjed. Különleges nézőpontból láthatjuk a Dóm épületét, a többi tornyot és a Püspöki Palotát.
Az impozáns történelmi épületekkel tarkított Széchenyi téren magasodik a város másik jelképe, a Gyertyaszentelő Boldogasszony templom - Gázi Kászim Dzsámi. A magyarországi török-iszlám építészet legmonumentálisabb alkotása, Európa legészakibb épségben maradt dzsámija, amely ma római katolikus templomként működik. Nagyon hasznos és egyben interaktív tárlatvezetés mutatja be a dzsámi történetét. Pár sorral feljebb megemlítettem Jakováli Hasszán pasa dzsámiját. Magyarország legeredetibb állapotában fennmaradt oszmán kori műemlékéről van szó. A minaretbe már nem lehet felmenni, viszont bőven kárpótol az eredeti állapotában helyreállított történelmi dzsámi.
A Világörökség részeként számon tartott ókeresztény síremlékeket szintén sikerült meglátogatni, de valamiért a Zsolnay Kulturális Negyedben eltöltött idő jobban esett számunkra. Azért az ember napi rendszerességgel nem szürcsölgeti ínycsiklandozó cappuccinóját eredeti Zsolnay kávéskészletből. Nekünk az egyik délelőtti órában ez az élmény is megadatott. Az isteni vizit pazar impressziót nyújtott számunkra. Ha van pár felesleges millió forintotok, akkor fektessetek be porcelánba. Mi addig gyűjtünk még rá.
Baranya vármegye hemzseg a látnivalóktól, így a pécsi vizittel még cseppet sem tudtuk le anyaországunk ezen szegletében a honismeretet. A következő heti írásom tartalmával maradunk ebben a megkapó régióban és megmutatom, hogy Pécsen kívül még mely részeken akadt meg tekintetünk.
