Kisdedalvási kiskalauz
Az agykutatás a ’90-es évektől új lendületet kapott és ez indította el az alvás kutatását is. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a kisbabák élettanilag nem képesek az önálló elalvásra. Az egyedül elalvás nem egy tanult folyamat, hanem az agyi érés kérdése, amely évek alatt megy végbe. A babák éretlen idegrendszere még nem képes egyedül elérni azt az ellazult és befelé forduló lelkiállapotot, ami az elalvás feltétele. Ehhez segítséget igényelnek. Ez nem a természet tévedése. Nem lenne biztonságos, ha a babák felnőtt jelenléte nélkül is el tudnának bárhol aludni, az életben maradásuk forogna kockán!

A legtöbb felnőtt különböző rituálékkal segíti magát abban, hogy az alváshoz szükséges nyugodt állapotba kerüljön: fürdőt vesz, olvas, zenét hallgat, tévét néz vagy szeretkezik. Amint elalszunk, a felsőbb agyi központjaink pihenni kezdenek, és a non-REM-nek nevezett mély álomba merülünk (non-REM: non rapid eye movement, vagyis nincs gyors szemmozgás).
Ebben a félórás könnyű alvási szakaszban ébredünk fel nagyobb eséllyel, pl. hogy a mosdóba menjünk. A mély és a könnyű álomból álló szakaszok együttesen körülbelül kétórás alvási ciklusokat eredményeznek, amelyek egymást követik az éjszaka folyamán.
A legtöbb édesanya hosszasan ringatja kisbabáját, dúdol neki, megszoptatja, miközben a kicsi szeme le-lecsukódik, majd elszunnyad. Egy ideig szemhéja még továbbra is mozog, légzése rendszertelen, karjai feszesek, kezecskéit ökölbe szorítja, ajkai apró szopó mozgásokat végeznek. Óvatosan letesszük babánkat a kiságyba, majd lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen osonunk ki a szobából. Még az ajtóig sem érünk és a kicsi máris ébred és sír! Ugye, sokan ismerjük ezt…
A legtöbb csecsemőnek szülői segítségre van szüksége az elalváshoz. Ennek az az oka, hogy míg a felnőttek többnyire azonnal képesek mély álomba merülni, addig a csecsemők elalváskor először könnyű álomba kerülnek. Húsz perc, vagy még hosszabb idő múlva lépnek fokozatosan a mély álom fázisába. Ha a kezdeti, könnyű álom periódusában tesszük le őket, felébrednek.
A későbbi hónapokban a kisbabák egyre gyorsabban jutnak a mély álom fázisába, fokozatosan kihagyva a hosszú, könnyű álomszakaszt.
A felnőttek mély alvási periódusa átlagosan 90 percig, a csecsemőké csak 45-50 percig tart. Ezt mindig a könnyű, a felébredés szempontjából kritikus álomszakasz követi, amelyen a csecsemők az éjszaka folyamán óránként, vagy még annál is gyakrabban átesnek.
Amikor gyermekünk a könnyű álom szakaszába lép, dúdolással, érintéssel, jelenlétünkkel átsegíthetjük őt ezen a perióduson, anélkül, hogy felébredne. A csecsemőknek kétszer annyi könnyű (aktív) álomszakaszuk van, mint a felnőtteknek.
Újszülöttkorban tehát ez teszi ki az alvási idő felét, felnőttkorban azonban már csak a negyedét, vagyis a csecsemőknél kevesebb a mély alvás, mint a felnőttek esetében.
A csecsemők az első hónapokban igénylik a legintenzívebb gondoskodást. A gyakori éjszakai ébredés nem véletlen. Képzeljünk el egy kisbabát, aki az éjszaka legnagyobb részében mélyen alszik! Alapvető szükségletei kielégítetlenek maradnának. Ha a csecsemőt az éhségérzet, a túlmelegedés, vagy a bedugult orra nem tudná könnyedén felébreszteni, a túlélése kerülne veszélybe. A kutatók arra jutottak, hogy az első hónapokban az éjszaka gyakran ismétlődő aktív (REM) alvás szolgálja leginkább a babák fiziológiai igényét. Ha idő előtt arra kényszerítünk egy babát, hogy túl mélyen aludjon, az nem szolgálja a babát. Az alváskutatók úgy vélik, hogy a könnyű alvás segíti az agy fejlődését.
Az agyi véráramlás ilyenkor majdnem megkétszereződik, agyi érés, tanulás folyamata zajlik. Az agy feldolgozza, elraktározza az éberen gyűjtött információkat.
Nem lehet véletlen, hogy az agynak ebben az óriási ütemű növekedési szakaszában (az első két életévben a babák agya felnőttkori méretének majdnem hetven százalékára nő) nagyrészt alvás közben is tovább kell működnie ahhoz, hogy fejlődhessen.
Érdekes tény, hogy a koraszülött kisbabák alvásidejüknek még nagyobb részét (körülbelül kilencven százalékát) töltik REM-alvásban, itt az agy még ütemesebb fejlődésére van szükség.
Az az életkor, amikor a kisgyermekek már könnyen elalszanak, és jól alszanak, széles határok között mozog. Nagyjából 3 éves kor körül alakul ki ez a készség. Hogyan is jutunk el idáig? Az újszülöttek gyakran felcserélik a nappalt az éjszakával. Érzékeny idegrendszerük a nappali ingerekkel szemben alvással védekezik, míg az éjszaka nyugalmában éberebbek.
Az első életév második felében már kialakulnak a felnőttekéhez hasonló alvásciklusok, ám sokan továbbra is felébrednek. Mi lehet ennek az oka? Gyakoribbá válnak a fájdalmas, kellemetlen állapotok, például a nátha vagy a fogzási fájdalom. Az intenzív mozgásfejlődés mérföldkövei, mint az ülés, a mászás, a járás arra sarkallják a kicsiket, hogy álmukban is „gyakorolják” új képességeiket. Aztán mire az eddig említett okokon is túljutunk, egy- és kétéves kor között az éjjeli ébredések hátterében a szeparációs félelmek vagy a rémálmok állhatnak.
Kedves szülők! Nem mehetünk el szó nélkül a megannyi alvástréner ajánlása mellett, hogy különböző praktikákkal és technikákkal a kisbabát meg kell tanítani, hogy minél hamarabb és egyedül aludja át az éjszakát! A gyakorlat alapját általában az képezi, hogy gyermekünket egyre hosszabb időre hagyjuk magára a kiságyában, akkor is, ha sír. Időközönként visszatérünk hozzá, majd újra magára hagyjuk, hogy egyedül aludjon el.
Ha a gyermeket sírni hagyják, az nemcsak a babára, de az édesanyára nézve is káros hatású. A szoptató édesanya tejmennyisége csökkenhet, kioltódik a baba jelzéseire való érzékenység, sérülhet az egymásra hangolódás. Az anya csalódhat a babájában, mert az „nem működik jól”. Különösen igaz ez azokra az esetekre, amikor az sem hoz eredményt, ha hagyják sírni a babát.
De a félrevezető, életidegen elmélet következtében az édesanya csalódhat saját magában is, hiszen tévesen úgy gondolhatja, nem működtek jól anyai ösztönei, „elrontotta” a kisbabát.
A fenti élettani ismeretek fényében már érezzük, hogy ez nemcsak szívtelen, de a kisded egészsége szempontjából előnytelen, sőt kockázatos lehet. Ne hagyjuk, hogy holmi „az a jó baba, aki átalussza az éjszakát” fáma elbizonytalanítson bennünket, megingassa ösztönösen gondoskodó magatartásunkat!
A kisgyermek nem azért ébred éjszaka, hogy kiszúrjon velünk, hanem mert egészséges fejlődése szempontjából ez elengedhetetlen. Szeretetteljes jelenlétünk kielégíti az éjszaka ébredő kisgyermek kötődés- és biztonságigényét.
Igen, az alvásmegvonásban eltöltött első évek felettébb fárasztóak, de biztosak lehetünk benne, hogy minden percért kárpótol majd az első anyák napján átnyújtott virágszál, szeretettel készített papírszívecske.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/45. számában.