Kis falu nagy szülötte
„A leghíresebb Magyar Históriaírók között, a kik a Magyar Történet írásokban epokhát vagy időszakaszt csináltak, első helyet érdemel Katona István” – írták a Magyarország s vele egyesült Tartományok Nevezetes Férjfiainak Életleírásaik című kiadvány szerzői, Kölesy Vincze Károly és Melczer Jakab 1816-ban, öt évvel Katona István halála után.
Bolykon, „egy népes magyar faluban, melynek erdeje, jó szántó-földje s hasznos rétje, az Ipoly folyón malma is van” született 1732. december 13-án Katona István.
A Felvidék három nevezetes szülötte, Bél Mátyás (1684 –1749), Pray György (1723 –1801) és Katona István voltak a magyar történetírás megalapozói.
Katona István családjáról, gyermekkoráról nem állnak rendelkezésre adatok. Középfokú, majd filozófiai és teológiai tanulmányokat Egerben, Nagyszombatban, Kassán folytatott. 18 éves korában Trencsénben belépett a jezsuita rendbe. Tanulmányai befejeztével Gyöngyösön, Nagyváradon, Komáromban tanított. 1770-ben a nagyszombati egyetem retorikai tanszékének tanára lett, három évvel később már a Budára költöztetett egyetem történelem tanszékének egyre szélesebb körben ismert és elismert professzora volt. „Poésist, Rhetorikát, Homilétikát, Ekklesiásztikát, Közönséges Históriát, Magyar Ország históriáját, Császárok és az Ausztriai Monárkhia históriáját tanította.”
1784-ben áldozatául esett a kalapos király, II. József nyelvrendeletének, német nyelvtudás hiányában ugyanis nyugdíjazták. Néhány, Esztergomban töltött év után Kalocsán telepedett le, 1790-től érseki könyvtárosként és szemináriumi oktatóként tevékenykedett, „nagy kedvességgel tanította életének végéig a Bibliának szép magyarázatját és a Lelki Tanítónak szükséges ékesen szóllást”.
Négy év elteltével, érdemei elismeréseként „a Kalocsai Érseki Fő-Káptalanban Kanonokká tétetett, 1799-ben pedig elnyerte a bodrog-monostori apát címet.
Méltatói szerint „a jó kedvű ifjuság rendjének szerelmetes barátja volt, a szegény tanulóknak pedig jóltevője, pártfogoja és Meczénása, aki minden jövedelmét a szegény de jó igyekezetű tanulókra költötte el. Ugyan csak ezen nemes hazafiúi czélból és szent szándékból, hogy a Hazának hasznos polgárokat nevelhessen, minden esztendőben tartott, hol 3, hol pedig 6 szegény tanulókat is a szállásán, és azoknak mindennémű szükségeikről gondoskodott. Hazáját véghetetlenül szeretvén és annak javára hasznos polgárokat kívánván nevelni, minden javait a szegény tanulók taníttatására hagyta tőke pénzül, hogy abból azok, kivált a Papságra menendők neveltessenek.”
Katona István szülőfalujáról sem feledkezett meg,
„itten emlékezetül ékes templomot is építtetett, és ezen feljül testamentomában is tett ezen helységről emlékezetet.”
A magas tornyú, klasszicista plébániatemplom ma is szolgálja a bolyki katolikusokat. A falut illető alapítvány támogatta a mindenkori iskolamestert, aki viszont köteles volt a szegény gyermekeket beíratási díj nélkül oktatni.
Katona István egyházi és pedagógiai munkássága mellett elkötelezetten művelte a történelemtudományt, kutatott, írt, publikált.
Első, iskolai használatra készült könyvei után, 1771-ben, még nagyszombati tanárként kiadta a Synoptis Chronologica Historiarum című kétkötetes történelmi művét. Ezt követte 1778-ban a Historia Critica primorum Hungariae Ducum, amely a Magyar Királyság 9–10. századi előzményeit tárgyalja Anonymus Gesta Hungarorum-jára alapozva. Ez, együtt az 1782-ben kiadott Historia Pragmatica Hungariae, és az 1796-os Epitome chronologica rerum Hungaricorum című művel együtt előtanulmányai voltak a készülő életműnek, az 1779 és 1817 között megjelent HISTORIA CRITICA REGUM HUNGARIAE című 42 kötetes mesterműnek.
Katona Kritikai történelme a magyar történetírás legnagyobb egyéni teljesítménye, amelyben feldolgozta Magyarország egész addigi történelemét, modernnek nevezhető forráskritikai módszerrel.
Gazdag forrásadatai miatt is megkerülhetetlen alapműve ez a történészeknek.
Az első kötet elején a szerző felteszi, és meg is válaszolja a kérdést „miért is neveztetik az első uralkodóház Árpádról? – amint az első frank királyi nemzetséget Merovingnak, a másodikat Karolingnak nevezik az írók (…) minthogy a fiak atyáiknál híresebbek, a nemzetségek úgy vélték méltóságukat tartósabban örökítik utódaikra, ekképp Magyarország első, Árpádtól származó uralkodóháza lépten-nyomon hallotta, hogy noha Álmos előbb állt a magyar nemzet élén, mint Árpád, mégis, mivel Árpád hatalma nagyobb és híresebb volt, mint Álmosé, az egész nemzet úgy ítélte, azt emennél az elsőségre érdemesebbnek tartja.”
Katona István Anonymust tekintette mesterének, a Gesta Hungarorum írójának felfedezése kellett ahhoz, hogy Álmos és Árpád műve, a magyarok kijövetele és végső honra találása végre jelentőségéhez méltó súllyal hasson a köztudatban.
Katona kutatásainak eredménye a honfoglalás hadtörténeti szakaszolása és az a meglátás, amely a magyar megtelepedést hét esztendőre rúgó több szakaszra bontható folyamatként értékeli.
Érdemeit nem kisebbíti az sem, hogy ezt a hét évet a jelenkori tudomány nem 889 és 895 között, hanem 895-től számolja.
„Katona dícséretes czélja, mellyet a történetek visgálásában mindenkor szemei előtt tartott, igen szépen kitündöklik abból a nevezetes írásából, mellynek titulusa: a Szent István Magyarok első Királya dícsérete, a melly munka, az ő részre nem hajló igaz lelkűségének emlékezetére örökösen zöldellő koszorújában egy szép virágszál. (…) Katona kedves hazájának szolgálatjában mint a világító gyertya úgy égett el.”
Ezekkel a mondatokkal zárták méltatásukat a kortársak, Kölesy Vincze Károly és Melczer Jakab (Pest, 1816).
Katona István 1811. augusztus 17-én hunyt el Kalocsán, ott is temették el. Halála 100. évfordulóján a losonci Magyar Királyi Állami Főgimnázium diákjainak Kármán-köre emlékművet állított Bolykon, a falu nagy szülöttének. Felirata:
A múlt hatalmunk egyik talpköve.
Megjelent a Magyar7 2021/33.számában.
