Kia Ceed 1.0 T-GDi Gold: Egy közlegény az új seregből
Tesztelésre általában csúcsközeli szereltségű autókat kapunk, erős motorokkal. Éppen ezért kifejezetten örültem annak, hogy az új Ceed-családból egy teljesen átlagos verzió kulcsait vehettem át.
Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a vásárlók is inkább az ilyeneket keresik. Lássuk tehát, milyen az immár normálisra átírt nevű Kia Ceed harmadik generációjának egy kevésbé rangos képviselője, az új sereg egyik közkatonája…
Külsejét tekintve az új nemzedék az „általános európai ízlésre” épített.
Az alapforma ennek szellemében maradhatott, a változások közül pedig vitathatatlanul a C-oszlopok átrajzolása a legfeltűnőbb. Most már nem egy masszív alapú háromszöget, hanem szép, párhuzamosan határolt íveket formálnak; ez a módosítás mellesleg jobb kilátást is eredményezett.
Csakúgy, mint a 7 cm-rel hátratolt A-oszlopok, amelyek így az összképet is dinamikusabbá teszik. Ugyanezt eredményezte a valamivel szélesebb és alacsonyabb építés is (+20/-23 mm). Az orr-részen nagyon szép a menetfények íve: a sportos ProCeed-et juttatja az ember eszébe.
Hátul azonban elfogyott kissé a fantázia, viszont ízléstől függően akárki mondhatná: ez, kérem, egy letisztult kép. Vagy ha úgy tetszik, az általános európai autóvásárló ízlése…
… funkcionális, ergonomikus, és esztétikailag sem kifogásolható különösebben. A nyolchüvelykes központi kijelző természetesen érintős, ugyanakkor számos funkció és rendszer közvetlenül, nyomógombok segítségével is vezérelhető.
A klímapult is teljesen klasszikus, ma már ez sajnos külön említést érdemel. Hatalmas piros pont jár az üléseknek: elül-hátul szélesek és kényelmesek, hosszú ülőlappal, az elülsők kitűnő oldaltartással.
Ugyancsak dicsérendő, hogy az elődhöz képest jelentősen visszafogták a kemény műanyagok használatát. Az új nemzedék ugyanakkor nagyobb csomagtérrel is büszkélkedhet: a 395 literes alapméret 15 liternyi növekmény.
A szereltségről pedig annyit, hogy tesztautónk a 6 (!) választható szint közül alulról a harmadikat képviselte. A lejjebb is standardnak számító kétfunkciós tempomaton, fáradtságfelismerőn, aktív sávtartó automatikán, automatikusan bekapcsolódó fényszórón, koccanásgátlón, hátsó parkolószenzorokon kívül itt lép be a tolatókamera, az elülső ülésfűtés, a fűthető volán, az Apple Car Play/ Android Auto telefonkezelés, a szimpla légkondit pedig kétzónás váltja fel.
Tesztautónk – közlegény-státusának megfelelően – alapmotoros volt, tehát a háromhengeres T-GDi gyengébbik változata hajtotta. Rajta kívül még 2-2 benzines, illetve dízel szerepel a kínálatban. Ezzel együtt a 100 lóerőt tisztes alapnak találtam, amely a jól méretezett hatfokozatú kézi váltóval kellően tempós autózást tett lehetővé.
Mellesleg a turbós benzinesek a korábbi generációhoz képest átestek némi reszelgetésen: befecskendező rendszerük például most 200 helyett 250 bar nyomáson dolgozik. Ennek eredménye a jobb égés, s vele a kisebb fogyasztás, illetve károsanyag-kibocsátás. A gyár által megadott fogyasztási értékek ugyanakkor csak szélsőségesen kedvező viszonyokra érvényesek; városi/országúti/sztrádai vegyes forgalomban, hozzá pl. fél terheléssel 7,5 liter környéke a reális. Ami pedig a menettulajdonságokat illeti, az átépített futóműveknek köszönhetően érezhetően javultak az elődmodellhez képest.
Ez különösen a kanyarstabilitásban és az útegyenetlenségek jobb elnyelésében mutatkozik meg.
Hengerűrtartalom: 998 cm3
Teljesítmény: 73,6 kW (100 LE)@6000
Nyomaték: 172 Nm@1500–4000
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 183 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,8 s
Gyári átlagfogyasztás: 5,6–6,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,4 l/100 km
CO2-kibocsátás: 137–139 g/km
H/Sz/M: 4310x1800x1447 mm
Csomagtér: 395–1291 l
Üzemanyagtartály: 50 l
A modellcsalád induló ára: 15 390 €
A tesztelt típus induló ára: 17 990 €
