Kávészünet Bécsben
Dübörög az ősz, s ilyenkor a csavargó túrabakancsot húz vagy városnézős tevékenységet folytat. Legyen szó most az utóbbiról, s azon belül egy közkedvelt tevékenységről, a patinás történelmi kávéházakban való kávészürcsölgetésről. Hiszen nincs annál jobb, mikor koptatod hideg őszi napokon valamelyik közép-európai város macskaköveit, majd elégedetten betérsz a kiszemelt kávézóba egy finom feketére. Ezen írásomban három ilyen kávézót is elhozok, amelyeket itt a sógoroknál találunk meg, a bécsi polgári miliőben.
Bécs történelmi kávéházai egy letűnt kort testesítenek meg, olyan kort, ahol adtak a polgári eleganciára és stílusra. Manapság az igénytelenség és a prolizmus az uralkodó, mindez jó adag sznobizmussal csomagolva. Nem is olyan régen a kávéházakban gyűltek össze a művészek, értelmiségiek, újságírók és politikusok, ahol megvitatták a világ ügyes-bajos dolgait. Ez végül olyan tradícióvá nőtte ki magát, ami útmutatókét szolgált volna a következő nemzedékek számára. Manapság a legtöbb ilyen kávéházakban nem a helyiek kortyolgatják a kávét, hanem idegen külföldiek isszák azt.
Valahol mi is külföldiek vagyunk, ha Bécsben beülünk egy kávézóba, de azért ilyenkor próbáljuk magunkba szippantani a hely szellemét, egyébként, az egykori Monarchia szelleme kötelez minket az efféle, már úri huncutságnak nevezett aktivitásra.
Három bécsi kávéház bemutatását ígértem a tisztelt olvasónak. Kezdeném az én személyes kedvencemmel, a Schwarzenberg kávéházzal, amely a Ringstraße elegáns szakaszán, a Schwarzenbergplatz közelében található. Annó 1861-ben nyitotta meg kapuit és rövid idő alatt a városi polgári élet meghatározó helyszínévé nőtte ki magát. Napjainkban szintén sugárzik belőle a klasszikus kávéházi elegancia. Arculatát a magas mennyezet jellemzi, nagy ablakok, márványlapos asztalok, Thonet-székek és újságtartók. Tágas tere egyszerre biztosít reprezentatív környezetet és bensőséges hangulatot is. A Schwarzenberg szimbolikus helyszíne a bécsi társadalmi élet folytonosságának a 19. századtól napjainkig. Méltán lett még 2011-ben az UNESCO szellemi kulturális örökségének része.
Maradjunk továbbra is a bécsi belvárosi forgatagban és jöjjön szembe velünk a “bécsi kávéházi kultúra nagyasszonyának” nevezett Café Landtmann. Az Universitätsring 4. szám alatt találjuk meg, közvetlenül a Burgtheater, a Rathaus és a Parlament szomszédságában. Már az 1873-as alapításától kezdve gyorsan a bécsi elit, művészek és politikusok kedvelt találkozóhelye lett. A vendégek között megtaláljuk Sigmund Freudot, Marlene Dietrichet, Gustav Mahlert, valamint politikusokat és államférfiakat. A Café Landtmann belső tere a klasszikus bécsi elegancia mintaképe: magas mennyezet, kristálycsillárok és nagy tükrök, valamint sötét fa berendezés, plüss kárpitok, márványasztalok, újságtartók és kényelmes boxok. Ez az enteriőr sugározza a történelmi méltóságot és polgári otthonosságot. Míg a Schwarzenberg kávéházban a kávé mellé Sacher dukál, addig itt a Café Landtmannban az Esterházy-torta elfogyasztását tudom javasolni.
Az általam preferált harmadik kávézót nem a belvárosban találjuk meg. Ahhoz nekünk szükséges lesz eljutni a Schönbrunni kastélypark szívébe. Ez a kávézó az itteni dombtetőn magasodó Gloriette pavilonban kapott helyet. A kávéház a pavilon belső termeiben működik, ahol klasszicizáló barokk stílus és a modern vendéglátás találkozik. A hatalmas üvegablakokon át fényárban úszik a belső tér, a falakon és boltozatokon a történelmi díszítés harmonizál a letisztult berendezéssel, miközben espressodat szürcsölgeted, Rubicon magazint olvasva, vagy éppen a családoddal pihensz meg egy bécsi vizit során. Az épület tetejére fel lehet menni, ahol a Gloriette kilátó teraszáról príma panoráma nyílik Bécs belvárosára és a kastélypark geometrikus kertjére.
A bécsi kávéházak időtlen kulturális intézmények, ahol a történelem, az irodalom, a művészet és a társasági élet szövetébe fonódik a csésze kávé. Legyen szó a Schwarzenberg mindenkori eleganciájáról, a Landtmann politikai és színházi világot idéző miliőjéről, vagy a Gloriette panorámás pompájáról. Mindegyik kávéház a maga módján őrzi a “boldog békeidők” Monarchia örökségét, miközben a jelen mindennapjaiba is szervesen illeszkedik.
Az itteni kávéházak a lassú idő luxusát testesítik meg, ahol a rohanó világ zaját elnyomja a kanál csöndes koccanása a porceláncsészében. Javaslom ezt a bizonyos luxust időközönként beépíteni szürke mindennapjainkba. Higgyék el, megéri!
