Karsztvidéki kirándulások a bihari hegyekben - VIDEÓVAL
Fejlámpáink a környező világ csak egy apró szeletét világítják be, de már ez is bőven elég, hogy egyik ámulatból a másikba csöppenjünk. Túravezetőnk, Imre szerint a Bőgő-barlang csak egy a sok száz közül itt Biharrósa környékén, ha pedig az egész Királyerdőt nézzük, akkor egy év is kevés lenne, ha az összeset be akarnánk járni. A legtöbbnek neve sincs, így azt is felveti, hogy akár el is keresztelhetünk egyet Hazajáró-barlangnak. Idő hiányában ez a kezdeményezés egyelőre meghiúsul, ugyanis lassan zár a következő csoda, a Farok-hegyi kristálybarlang, ahova még oda kéne érnünk.
Vannak hegységek, amelyeknek olyan kimeríthetetlen a kincsestára, hogy a Hazajárót lelkiismeret-furdalás gyötri, hogy csak egy szeletét mutatta be legutóbbi látogatása idején. Ilyen hegység a Királyerdő is, amelynek északi részét, a Sebes-Körös menti csodáit 2016-ban már végigjártuk, és ekkor tettünk egy villámlátogatást a központi karsztfennsíkjain is. 2021-ben, éppen a Barlangok és Karsztok nemzetközi évében érkezett el az újabb randevú ideje. Az első filmet még nyári körülmények között forgattuk, most úgy gondoltuk, téli arcában sem fogunk csalódni, ha a nyugati szélétől, a Királyerdőaljától Biharrósa környékének karsztvilágán át a keleti végét jelentő Jád-völgyig beberangoljuk a hegységet.
A Jád-völgyben számos látnivaló közül választhat a látogató, amelyek akár egy önálló filmet is kitettek volna. Filmünkbe a Jadolina-vízesés, a Lesi-tó maradványa és a csarnóházi vízkelet fért bele, de a drón odakukkantott a Bulz-kőre is. Csarnóháza után a Remetelórév feletti Ökrök-vízesés következett, majd felkapaszkodtunk a Körösponori-fennsíkra is, de itt olyan köd fogadott bennünket, hogy ez végül nem került bele a filmbe. Körösbarlang látványosságai azonban bekerültek: itt bukkan a felszínre ugyanis a Mniera-patak, amelynek nemcsak a vízkelete, hanem mésztufa vízesése is látványos.
A következő napra maradt Biharrósa környékének felfedezése. Az Albioara-szoros és barlangjai, a Toplita-vízkelet, a Bőgő-barlang, a Lazuri-szoros, a Farok-hegyi kristálybarlang, a Fehérkői-hasadék – még felsorolni is sok, mennyi helyet jártunk be túravezetőinkkel, akikhez ezen a napon csatlakozott Varga Csaba nagyváradi hegymászó is, aki azóta már az Everest bérceit is megostromolta.
A hegyimentőknek köszönhetően a Hazajáró avathatta fel az átadásra váró vasalt utat a Fehérkői-hasadékban, majd bázisukon erre az áldomást is megittuk. A koccintás a Királyerdőnek is szólt, ahonnan élményekkel telt lélekkel és gazdag képanyaggal telt memóriakártyákkal indulhattunk tovább a Sebes-Körös túloldalára.
Régóta szemeztünk ugyanis már a szomszédos Réz-hegységgel, ahogyan ezt minden hazánkfia megteheti, ha Nagyvárad és Csucsa közt a Sebes-Körös jobb partjának hegyeit szemléli. Valljuk be, nem ez a legizgalmasabb szakasz a Kolozsvárt és az Alföldet összekötő autóúton, sőt, a legtöbben alig várják, hogy minél hamarabb elérjék Kalotaszeget, illetve a másik irányba a határt. Ennek oka sokszor az elviselhetetlen kamionforgalom és persze a balkáni külsőt öltött települések képe. Ezt látva ki gondolná, hogy hajdanán ez a vidék a sólyomkői váruradalom királyi jobbágyainak földje volt. Szent Imre herceget itt érte a végzet, Kinizsi Pál itt nyújtotta át malomkövén a vízzel teli kupát Mátyás királynak, Bem József itt vette át az erdélyi hadsereg irányítását, az Erdély visszafoglalására induló magyar királyi hadsereg itt kelt át a Királyhágón, vagy Dankó Pista 120 éve még itt húzta a talpalávalót. Nehéz mindezeket elképzelni, de mi éppen azért jöttünk, hogy filmünkkel segítsünk megidézni a fenti eseményeket, hangulatokat, a Réz-hegységet és tágabb környezetét, a Rézalját és Báródságot bejáró túráink során.
A forgatás két bázisa a rézaljai Micske és a szilágysági Csizér volt, itt is, ott is remek magyar emberekkel. A hegység leglátványosabb részei, a Fekete-ponor-karsztfennsík és a Berettyó-forrás, de ezek mellett megmásztuk a Feketeerdő feletti hegyeket is, benne Sólyomkő várával. Ami biztos: a forgatás után teljesen mást jelent a jobban megismert Élesd, Csucsa, Báródbeznye és a többi báródsági és rézaljai település, teljesen másként fogunk gondolni a Réz-hegységre, amely az autópályának hála 3-4 óra távolságra került Budapesttől, így akár hétvégi túracélként a Zempléni-hegységgel, a Mecsekkel és a Kőszegi-hegységgel is versenyre kelhet. Bizony, ki gondolta volna ezt 10-20 éve, Élesd mellett zötykölődve…
Komótosan ballagunk a Szár-tető irányába, a társaság kiváló, a hangulat remek, az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket. A Bratkoja-rétről fel is küldjük a drónt, mutassa meg a nézőknek fentről is ezt a mesevilágot. Még előkerül 1-2 adoma, aztán ráérősen nekiindulunk az utolsó 6 kilométernek. Ám ahogy a rétről beérünk az erdőbe, kezdődnek a problémák: a hó egyre nagyobb, ráadásul nagyon vizes. Erre persze számítottunk, mégis valamiért nagyon nehezen haladunk. A csapat egy része vissza is fordul, de nekünk menni kell, ha tartani akarjuk magunkat a koncepcióhoz: a filmnek érintenie kell az adott hegység legmagasabb pontját. Ráadásul a Béli-hegység főcsúcsa, a Szár-tető a maga 1112 méteres magasságával nem olyan elérhetetlen úti cél. El is érjük a hegység főgerincét, innen még mindig 3 kilométer vár ránk. Neki is gyürkőzünk, de továbbra sem haladunk a hatalmasra nőtt bükkerdőben. Este hat óra körül látjuk be, hogy ez most nem fog sikerülni. Körülbelül egy kilométerrel a főcsúcs előtt kinézünk egy kisebb csúcsot a főgerincen, ahonnan még kilátás is nyílik a Bihar-hegységre. Itt összeállunk a zárójelenetre, majd elbúcsúzunk a napkorongtól, hogy a lefele utat már sötétben tegyük meg.
Még szerencse, hogy a Béli-hegységnek nem a Szár-tető a legfőbb attrakciója, hanem a különböző karsztcsodák, a forrásoktól a barlangokon át a víznyelőkig. Vajon ki gondolta volna, hogy a Béli-hegységben ilyen jó helyek vannak? Ha a kellemes meglepetésre keresünk odaillő metaforát, akkor a Béli-hegység pont megfelelő lesz! Hozzá kell tenni, hogy a szomszédos Bihar-hegység és a Kalota-havas nem hagynak sok lehetőséget az érvényesüléshez a kistestvérnek, szinte mágnesként vonzanak magukhoz minden turistát. Ezért is a Béli-hegység inkább az ínyencek paradicsoma. A Kodru és a Moma tömbjeiből álló hegység sokszínű formakincse, látványos karsztjelenségei Bél Mátyást, Jókai Mórt és Czárán Gyulát is rabul ejtették. Ők még virágzó magyar életre leltek a hegyek lábainál is, mi már csak feledésre ítélt emlékeinket találtuk Borosjenőn és Borossebesen.
A Fehér-Körös völgyéből felkapaszkodtunk a déznai várba, a Moma tömbjén átkelve felkerestük a Vaskóhi-karszt víznyelőit és forrásait, majd Czárán Gyula választott hazájába, Menyházára mentünk. A Barlangok és Karsztok évében talán jobb helyekre nem is mehettünk volna, mint a bihari karszthegységekbe, amelyek értékeit immár újabb három filmünk igyekszik ajánlani azoknak, akik az Erdélyi-szigethegység kevésbé ismert, partiumi szépségeire is kíváncsiak.
