Hűsölés a Budai-hegység alatt
Nyáron a budapesti betondzsungelben grasszálni nem a legelőnyösebb időtöltés. Szerencsére a közvetlen közelében emelkedik az erdőkkel borított és mészkőszirtjeivel hódító Budai-hegység. A Dunántúli-középhegység egyik legszebb és kedvelt kirándulóhelyéről van szó, így mi sem kerülhettük ki, hogy a fővárosból kigurulván, még mielőtt hazaérkeztünk volna, ne álljunk meg nála pár látnivaló erejéig. Kiszakadva a város nyüzsgő zajából, szinte felüdülést nyújt a csendes, erdei közege, megtolva mindez hangulatos falvaival és épített emlékeivel.
Nyilván a János-hegy, amelynek a tetején az Erzsébet-kilátó áll a fő attrakció a környéken, de mi, inkább olyan helyszínt szerettünk volna beiktatni, ahol nem ugrálnak körbe minket a turisták, de meglátogatásuk kihagyhatatlan. Két egységet szemeltünk ki bejárásra, ez pedig a Pátyi pincesor és a Zsámbéki romtemplom. Sejtettük, ha lesz errefelé népség, nem fogja egymást agyontaposni. Adta magát a príma kora nyári napos idő, indulhatott a sokadik világlátás az anyaországi részeken.
Az első programpontunk a Budai-hegység és a Zsámbéki-medence találkozásánál fekvő Páty településénél volt. Páty a régi sváb hagyományairól és borászati kultúrájáról ismert. A falu nyugodt utcái, dombjai és szőlőskertjei ma is őrzik a vidéki élet régi hangulatát. Párommal a pincesorára ácsingóztunk. A négykerekű vasparipa lenyergeltetése után, lábtangóra invitáltuk magunkat.
Páty környékén évszázadok óta kedvező feltételek biztosítják a szőlőtermesztést. A domboldalba vájt pincék és a föléjük épített présházak évszázadokon át a helyi gazdák mindennapi életének központjai voltak. Annó a falu sváboktól volt hangos, nekik köszönhetjük a fejlett szőlőművelési kultúra és a pinceépítési szokások meghonosodását. A pincék többsége löszfalba mélyített járatokból áll, amelyek egész évben állandó, hűvös hőmérsékletet biztosítottak a bor tárolásához. A fehérre meszelt homlokzatok és a faajtók hirdetik a puritanizmust, de azt is, itt bizony rengeteg és fáradságos munka zajlott és tart napjainkban.
Pátyból ki és Zsámbékba be. A település romtemploma csak úgy vonzza az emberfiát egy szimpla misztikumra. A tömegnyomortól nem szükséges tartanunk, a romok alatt elidőzhetünk, megpihenhetünk. A magyar középkori építészet egyik ikonikus emlékéről van szó, egyben a Zsámbéki-medence fő turisztikai látványossága. A templomot és kolostort a 13. század közepén a francia eredetű premontrei szerzetesrend építette. A még megmaradt romokból kivehető a román építészetből átmenetet képező gótikus vonalak.
Sajnos a templom teljes pompáját már nem tudja visszaadni, mivel a török idők pusztításai és az 1763-as földrengés végleg rommá tette. Ettől függetlenül a templom környezete nem engedi el a szakralitás erejét és a naplementekor átszűrődő napfény szinte időtlenné teszi a helyet. Romantikus pillanatok megélésére szintén telitalálat a helyszín.
Hogy ez a két látnivaló a Budai-hegységben mennyire keltette fel a tisztelt olvasó figyelmét, azt nem tudom megítélni, de garantálhatom, csalódást nem fognak okozni. A csonkahon megmaradt részei számtalan érdekességet tartogatnak, Pest vármegye ezen szegletében érdemes lesz elidőzni. Tessék hát útnak indulni.
