Honismeret a történelmi Magyarország legészakibb vármegyéjében
Nyögvenyelősen, de a tavaszi időszak megérkezett és az ilyenkor szokásos hazai pályán való bóklászás is megjelenik a repertoárunkban. Az efféle móka, amit mi honismeretnek hívunk, utazásaink megkerülhetetlen tevékenysége. Jó csavargók létünkre, induljunk meg ismét és nézzünk körbe az elkövetkezendő sorokban a tót atyafiaktól hangos, a történelmi Magyarország legészakibb vármegyéjében, azaz Árvában, ahol lubickolni lehet a régió épített és természeti látnivalóiban. A tavasz sikította a kék eget és harsogta a zöldet, hozok is a tisztelt olvasónak három helyszínt ízelítőnek.
Utunk a Magas-Tátra (Vysoké Tatry) lengyelországi oldalára vezetett, ahol kiadós túrázásra és látványvilágra számítottunk. Még mielőtt a gorálok földjén álmodtuk volna meg a következő napunkat, tettünk kellemes vizitet a mutatós Árva váránál (Oravský hrad), majd megálltunk Podbjel és Trsztena településeknél is. A prímet nyilván az Árva folyó fölé magasodó, meredek sziklaszirten álló középkori vár vitte, de egyéb panorámák és magyar vonatkozású emlékek sem maradhattak ki.
Azt nem mondhatnám, hogy egymagában árválkodik Árva vára, ugyanis a felvidéki mikrokozmosz egyik legszebb fekvésű épített emlékéről van szó. A története sem tegnap kezdődött, szükséges durván nyolcszáz évet visszarepülni. A tatárjárás után kővárként kezdték kiépíteni, majd az eltelt évszázadok során a várat felvértezték egyéb - román, gótikus és reneszánsz - stílusjegyekkel. A fontos kereskedelmi útvonalakat őrzött vár a híres Thurzó család birtoka volt. Az erődítmény három fő részre tagolódik - alsó, középső és felső várra, amelyek külön védelmi rendszert alkottak. A szűk lépcsők és átjárók ma is érzékeltetik, milyen nehéz lehetett a támadók dolga.
Az Árvai vár belső terei ma múzeumként működnek. A kiállítások fegyvereket, korabeli berendezéseket és történelmi dokumentumokat is bemutatnak. A vár fekvése lenyűgöző, a príma fotók összekatingatása gyerekjáték és ha még drónt is bevetnél, akkor lesz igazán teljes az összkép. Legendákkal szintén találkozhatunk, amelyek közül a legismertebbek kísérteties történetekről szólnak. Nem véletlen, a vár több film forgatási helyszínéül szolgált, például a klasszikus vámpírfilm, a “Nosferatu” egyes jeleneteit itt vették fel.
Az árvai fílinget még nem szerettünk volna magunk mögött hagyni, így beiktattunk Podbjelnél egy laza túrát, a Fekete szikla (Červená skala) kilátóhoz, majd zárásként Trsztenát érintettük. Podbjel elsősorban a népi építészetéről ismert. Különlegessége a jól megőrzött faházak együttese, amelyeket helyi nyelven “bobrovce”-nek neveznek. Ezek a sötétre pácolt, zsindelytetős házak szorosan egymás mellett sorakoznak és a 19. századi paraszti életformát idézik. A Fekete szikla kilátópontjánál beláttuk a teljes falut, vele a térséget, miközben az Árva folyó kékes színe kanyargott előttünk.
Mielőtt átgurultunk volna a határon, megpihentünk Trsztena (Trstená) kisvárosában. Elsősorban a Szent Márton-templomra (Pútnický kostol sv. Martin) voltunk kíváncsiak. A római katolikus templom a város központjában áll, letisztult barokkos stílusával. Belső tere viszonylag egyszerűbb, de hangulatos, a vidéki barokk vallásosság jellegzetes példája. A templom területén megmaradt egyes síremlékek magyar jelenlétről tanúskodnak.
A mi jelenlétünkről az ottaniakat nyilván senki sem tájékoztatta, így repesztettünk Zakopane irányába, ahol várt minket a szállásadó és a magas-tátrai hegyi levegő. De ez már egy másik sztori része lesz, addig tessék menni hazai pályán világlátást alkotni.
