Homokszínű gótikus jelkép Mallorca szigetén
A legutóbbi írásom a katalán metropoliszról, Barcelonáról szólt. Javaslom, maradjunk a katalán kultúrkörön belül, annyi változtatással, tekintetünket ezentúl a Baleár-szigetek irányába szegezzük. A szigetcsoport öt tagja közül a legnagyobbikába, azaz Mallorca szigetére invitálom a tisztelt olvasót. Szólóban, párosban vagy akár családdal, a sziget kitűnő választás egy kellemes kikapcsolódásra és ezt szinte egész évben megtehetjük, mivel a klíma garantálja a napsütötte napokat. Még mielőtt belemerülnénk a sziget látnivalóinak sokaságába, amolyan prológus gyanánt horgonyozzunk le ezen írásomban a gótikánál.
Ó, azok a gótikus katedrálisok, kiknek csipkés tornyai áttörik az égbolt láthatatlan határát. Időtálló kőbe faragott imádságok, melynek színes üvegablakaikon átszűrődő fény szakrális ragyogásba repíti a belső tért. Bennük emberfia nemcsak a Teremtőhöz, hanem a saját örökkévalóságához is közelebb kerül. Számomra eme stílus az etalon és ha adódik alkalom, igyekszek benne elveszni és újra megtalálni magamat. Az efféle halandó örömöket szerencsére Mallorcán szintén megtapasztalhatunk. A homokszínben pompázó leghíresebb épített jelképe, a Palma katedrális büszkén magasodik az óvárosi miliőben. Nézzünk be hozzá pár sor erejéig.
Innen indult a katedrális története. Korábban már állt itt egy arab mecset, annak a helyén épült fel. Majdnem négyszáz évig tartott, mire az építkezést végleg befejezték. Ez idő alatt a gótikus elemeken kívül, nagyrészt a barokk stílust komponálták bele a testébe. A természet ökle, ez esetben az 1851-es földrengés nagy károkat okozott az épületen. Ekkor a teljes nyugati rész leomlott. Eredetileg Gaudit kérték fel, hogy állítsa vissza régi pompájába a katedrálist, de a kivitelezővel való nézeteltérése miatt 1914-ben felmondott. Azért a felkérés és felmondás között eltelt bő tíz év alatt volt lehetősége alakítgatni a belső tereken.
A mallorcai katedrális rózsaablaka 13,3 méter átmérőjével a világ legnagyobb rózsaablaka. Ő a gótika szeme, mely nem csupán fényt enged be, hanem a kozmikus rendet. A fények játéka itt szenzációs. Nyolcvanhét ablak és hét rózsaablak gondoskodik a napsugarak beeresztéséről a belső térbe. Abba a térbe, ahol az isteni akarat érvényesül, miközben a csarnok oszlopai magasba törnek megkísérelni a lehetetlent, felkapaszkodni a végtelenbe. A katedrális vokális ereje a harangjaiban testesül meg. Kilenc harang van tornyában, melyek közül a leghíresebb az Eloi nevű, két méter átmérőjű és közel ötezer kilogramm súlyú harang.
A katedrális számos oldalkápolnát rejt, amelyek mindegyike egy-egy különálló művészeti alkotás. Ezek a kápolnák különféle stílusokban épültek és díszítettek, a középkortól a barokkon át egészen a modern korig, bemutatva a mallorcai művészet fejlődését. Itt találjuk meg a mallorcai királyok, I. Jakab és II. Jakab sírjait, számos értékes liturgikus tárgyat, ereklyét, szobrot és festményt, amelyek a katedrális történetét mesélik el.
A Fény katedrálisának is emlegetett monumentalitás azon helyszínek közé tartozik, amelyre megéri rááldozni az időnket. A masszív hideg kövek, a beáradó fény és a kinti tenger moraja olyan szentháromságot alkot, amit kevés szakrális emlékmű mondhat el magáról. Csak az olvasón múlik, szeretné majd a jövőben megtapogatni a gótikus elemeit. Mindenkit biztatok erre. Folytatás innen, a jövő héten.
