Hogyan őrizte meg a gazda a szerencséjét? Hiedelmek, népszokások Máté napján
A néphit szerint szeptember 21-én, Máté napján kezdődnek az őszi viharok, és ez az őszi búzavetés kezdete.
A keresztény egyház szeptember 21-én Máté apostolra és evangélistára emlékezik. Mátéról biztosat csak a Szentírásból tudunk, ezen kívül nem sok olyan adat maradt ránk, amely történetileg hitelesnek tekinthető.
Máté apostol, másik nevén Lévi, egyike volt Jézus követőinek és apostolainak. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban, mielőtt Jézus felszólította, hogy kövesse.
Úgy tartják, máglyán végezte, elterjedt azonban, hogy imájára a tűz kialudt és késő öregkorában halt meg békében.
A hagyományok szerint Máté volt az első evangélium szerzője.
A Máté név a héber Matthai (a Mattitjahu rövidebb alakja) szóból származik, jelentése: „Jahve ajándéka“, vagy „a hűséges”.
Szent Máté a vám- és pénzügyőrök, bankárok, vámosok védőszentje, jelképe az angyal.
Ezen a szeptemberi napon a búza elvetésének ünnepét ülték meg őseink.
A vetőmag kiválasztása
A mag tisztításakor, szórásakor azt rakták el erre a célra, ami széllel szemben a legmesszebb repült. Ez ugyanis a legérettebb és a legnehezebb szem, következésképpen a legalkalmasabb a vetésre.
Máskor hordáskor a szekér aljára ponyvát terítettek és a kipergett szemeket tették el vetni, mert az a legjobb. A vetni való magot vízbe fordították, ami leült, az adta a leggazdagabb termést.
Néphagyomágyok a bőséges termés érdekében
Sokfelé ilyenkorra a szakajtókba, kosarakba rakott búzát megszenteltették a templomban, majd a szentelményt a vetőmag közé keverték, hogy a szent magvak bőséges termést hozzanak.
Háromszéken a vető napfelkelte előtt kiment a temetőbe, és az onnan hozott földet a másnap elvetendő mag közé keverte. Kalotaszegen az aratókoszorúból kidörzsölt szemeket is a vetőmag közé keverték.
A deszkiek a vetőzsákot feldobták a háztetőre, ahol három napig érte a harmat.
Vetőabrosz
A kézi vetés legfontosabb eszköze a vetőabrosz volt. A búzavetés régebben szinte országszerte karácsonyi abroszból vagy háziszövésű sütőabroszból történt, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült.
Karácsonykor három abrosszal terítették meg az asztalt. Ezek közül a két felső díszes volt, mert színes pamut volt beleszőve. Evéskor ezt a kettőt levették az asztalról, majd az étkezés befejezését követően visszatették. Ebből az abroszból vetették a kalászosok magvait.
A vetőabrosz sarkába különböző tárgyakat kötöttek. Kalotaszegen megsózott hamu került bele, Szamosszegen pedig egy jó nagy krumplit helyeztek el benne.
Vetés
A vetés reggelén a befogott ló elé ostorral keresztet rajzoltak, és ha a ló vagy a szekér eltaposta, abban az évben nem számítottak jó termésre.
Nemcsak a búzaszemeket készítették gondosan elő, hanem a szent munkának is megadták a módját.
Először a gazda tiszta ruhába öltözött, majd innentől nem szólt senkihez. Ezután megszentelte a vetőmagot. Nagyon ügyelt rá, hogy a folyamat során asszonnyal ne találkozzon, hiszen egyrészt akkor nehezen állta volna meg szó nélkül, másrészt úgy vélte, az bizony elvenné a szerencséjét.
Majd kiment a földhöz, letette a kalapját, és Isten áldását kérte a vetésre. A vetők a munka megkezdése előtt keresztet vetettek és imádkoztak és csak utána fogtak neki a munkához. Így adtak tiszteletet az életnek is hívott búzaszemeknek.
Miután végzett a gazda a vetéssel, magasra dobta a zsákját, hogy jó magasra nőjön a gabona.
Algyőn ilyenkor korán kimentek vetni, hogy még napkölte előtt kiérjenek a földre. Amikor a nap éppen feljön, a vetnivaló búzával telt zsákokat odaütögetik a földhöz, valószínűleg attól remélték a jó termést.
A palócföldi Hollókőn a gazda a vetés végén a földnek mind a négy sarkára térdelt és imádkozott.
A régi szegedi öregek vetés előtt imádkoztak. A vetőmagra keresztet vetettek:
Volt ahol gazda a nyelve alá három búzaszemet tett, és a vetés végéig ott tartotta. Ha szóltak hozzá, nem válaszolt. Állítólag azért, hogy a madarak nyelve is leragadjon, ne kapjanak rá a vetésre.
A székelyek is imádkoztak, majd a vetéshez levették a kalapjukat, ezzel tisztelegtek a gabonaszem előtt.
A termés védelme
A termés védelme a vetés befejezése után is fontos volt. Sásdon az első vetés után keresztet vetettek a kenderpozdorjára, majd feldobták a levegőbe, hogy a búza szára is olyan erős legyen, mint a kenderé.
Mindegyik szokásnak ősi, a táltoshitig visszavezethető hagyománya volt, a jó termést, mágikus praktikákkal akarták biztosítani.
Kenyér a megmaradt búzából
Az asszonyok egyes vidékeken a vetésből megmaradt búzából a koldusoknak sütöttek kenyeret.
Természeti jelenségek, megfigyelések
Az őszi búzát a tölgy- és a kőrislevél lehullása után vetették, míg a tavaszi búzát akkor, amikor a borz és a varjú először tette tiszteletét a szántásban.
„Ősszel porba, tavasszal sárba kell vetni.” Ezt a legtöbb vidéken nagyon fontosnak tartották.
Ha Máté napján tiszta idő vagyon, a bornak esztendőre nagy bőségét várják – tartja a jóslat Szent Máté apostol és evangélista emléknapjáról.
Voltak viszont olyan vidékek, ahol Máté evangélista hetében tilos volt a vetés, mert mint mondták: "Csak pelyva kelne a mag után".
A tilalomra utal a göcseji hiedelem is: Szent Máté hetének pelvahét a neve. Aki ilyenkor vet, majd polyvás gabonát arat. A búzahét itt a ferenchét, amelyikbe Assisi Szent Ferenc ünnepe esik – szerepel Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.
Vásárosdombó gazdái ezen a napon régebben nem szántottak, mert úgy vélték, hogy az ilyen földet különösen fölveri a gaz. Éppen ezért „Gazos Máté“ néven tartották számon.
Vetés előtt semmit sem adtak kölcsön, mert attól tartottak, az elviszi a szerencsét. A vetésidő alatt nem volt szabad káromkodni, sem dohányozni.
Vetés napján a hajdani tápaiak kenyeret nem sütöttek, még a hamut sem háborgatták, bolygatták meg a kemencében.
