Hogyan beszélj a gyerekednek a koronavírusról?

Ahogy már Magyarországon és Szlovákiában is megjelent a fertőzés, egyre fontosabb, hogy beszélgessünk róla a gyerekeinkkel. Nem tudjuk ugyan megóvni őket a felnőtt világ aggodalmaitól, de segíthetünk nekik helyén kezelni a tényeket és csökkenteni a szorongásaikat. Hogyan is tegyük mindezt?

Vannak köztünk, akik azt gondolják, hogy ez az egész koronavírusjárvány fel van fújva, és vannak, akik már komolyan szoronganak, elképzelve a lehetséges kimeneteleket. Nem tudjuk, mi fog történni a következő néhány hétben, hónapban… de ahogy más országokban már láthatjuk, akár nekünk is átalakulhat olyan módon a mindennapi életünk, amilyenre még nincs tapasztalatunk.

Nekünk, felnőtteknek is komoly belső munkát igényelhet, ha néhány hét alatt megváltozik a minket körülvevő, eddig megszokott módon működő világ. Nagyon sokféle olyan érzés kavaroghat bennünk, amit talán még észre sem vettünk magunkban.

Tarthatunk attól, hogy majd elkapjuk a fertőzést... Bizonytalankodhatunk, mit kezdünk, ha nálunk is iskolabezárások lesznek… Örülhetünk, hogy a gyerekeink jó eséllyel enyhe tünetekkel megússzák… Aggódhatunk idős vagy krónikus betegséggel küzdő szüleink és szeretteink miatt… Lehetnek bennünk kérdőjelek, hogyan birkózik meg a helyzettel a magyar egészségügy és infrastruktúra…

Ha úgy érzed, hogy túlságosan aggaszt a helyzet, akkor érdemes lehet egy kis távolságot venni a hírektől.

Amikor sokszor hallod vagy olvasod egy nap, mennyivel nőtt a fertőzöttek száma, hányan haltak meg, akkor mindez erősebben jelen lesz a gondolataidban, több energiádat viszi el. Minél többször hallod, annál inkább hat rád.

A gyerekeinknek pedig érzékeny antennáik vannak. Megérzik, ha mi szorongunk, vagy bizonytalanok vagyunk. Számukra mi adjuk a mintát, hogyan viselkedik, mit érez az ember egy ilyen helyzetben. Éppen ezért nagyon fontos, hogy elsőként a saját érzéseinkkel jöjjünk tisztába, 

nézzünk szembe az aggodalmainkkal: mitől is tartunk és miért? 

Beszélgethetünk erről a párunkkal, megoszthatjuk egy jó barátnőnkkel, de az is sokat segíthet, ha kiírjuk magunkból.

Ha mindezt megtesszük, akkor a gyerekeink nem a félelmet fogják érezni rajtunk, hanem azt, hogy jelen vagyunk, hogy elérhetőek vagyunk a számukra, hogy meg tudjuk hallgatni őket. Hogy bízhatnak bennünk, a számukra stabilitást jelentő felnőttben. Ez pedig segít nekik oldani a szorongásaikat – most is, és a jövőben is.

Lehet, hogy attól tartunk, csak fölösleges aggodalmakat keltenénk a gyerekünkben, ha felhoznánk ezt a témát. De fontos tudnunk, hogy a gyerekek, főleg a kisebbek, másképp gondolkodnak, mint a felnőttek. Másképp dolgozzák fel, amit látnak, hallnak, és nincs olyan integrált képük az időről és a távolságokról, mint nekünk. Mindez sokkal sebezhetőbbé teszi őket.

A kortársak között keringő, vagy a tévében, rádióban, felnőttek beszélgetésében meghallott információk egészen máshogy összegződhetnek a fejükben, mint nekünk.

A kínai képkockák nyomán akár attól is tarthatnak, hogy mindaz, amit ott látnak,  már a következő napokban megtörténik nálunk is – így közvetlen fenyegetettséget is megélhetnek!

Ha nem segítünk nekik értelmezni a látott képeket, vagy a hallott történeteket, sokkal szorongatóbb, fenyegetőbb lehet számukra a járvány. 

Nem látják át annyira komplexen a helyzetet, mint egy felnőtt, inkább a számukra legijesztőbb részleteket jegyzik meg. Szükségük van a segítségünkre, hogy mindezt feldolgozzák.

Hiába szeretnénk megóvni őket a felnőtt világ aggodalmaitól… nem tudjuk. Elég, ha elmegyünk a villamosmegállóig, már ott is látják az óriásplakátokat. Azzal tudjuk őket legjobban megóvni, a félelmeiket csökkenteni, ha beszélgetünk velük mielőbb. Így azt is megtapasztalják, hogy mi vagyunk számukra a megbízható információforrás – nem pedig a kortársaik.

Éppen ezért beszélgess el a gyerekeddel mielőbb! Gondold át előre, milyen helyzet lenne erre alkalmas, amikor nyugodtan tudtok együtt lenni, és nem vagy fáradt, éhes, stresszes, időben beszorítva. Így sokkal jobban fogsz tudni figyelni rá! Szedd össze azt is magadnak, mik azok a fontos dolgok, amiket el akarsz neki mondani. Érdemes a beszélgetést nappalra időzíteni, mert este, a sötétben minden félelmetesebbnek tűnhet.

Először is kérdezd meg, hallott-e erről az új betegségről, és ha igen, mit tud róla! 

Egészen máshonnan fog indulni a beszélgetésetek, ha mostanra az állt össze benne, hogy heteken belül a fél világ meg fog halni, mint ha úgy tudja, hogy ez olyasmi, mint az influenza. Fontos képben lenned, mivel is van tisztában, és mit tud rosszul, hogy világos legyen, mit kell helyére tennetek.

Ha kiderül, hogy eltúlzott félelmek, rémhírek aggasztják, tisztázzátok a tényeket.

Kérdezd meg, honnan hallotta, és hívd fel a figyelmét, hogy a neten keringő ijesztő információkból nem minden igaz. Az érzéseinek pedig mindenképpen legyen helye a beszélgetésben!

Ha elmeséli, hogy egy osztálytársa azt mondta neki, hogy meg fognak halni, akkor ez az ő számára nagyon reális lehetőség lehet, és fontos, hogy komolyan vegyed a félelmeit! De lehet, hogy az az információ se nyugtatja meg, hogy a gyerekek könnyebben átvészelik a betegséget, mert lehet, hogy aggódik miattad, vagy pláne a nagyszüleiért.

Az aggodalmai teljesen érthetőek, hiszen soha nem tapasztalt meg ilyen járványt, és az ismeretlen mindig ijesztő.

Ha a félelmeire azt mondod, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz – akkor úgy érezheti, hogy nem hallottad meg igazán, ami nyomasztja. Inkább nyugodt hangon, megértéssel adj teret az érzéseinek: „Látom, ez nagyon ijesztő lehet a számodra…”, és hagyd, hogy elmondja, mi is van benne. Megoszthatsz vele egy emléket a gyerekkorodból, amikor te is nagyon féltél valamitől, hogyan is élted ezt meg annak idején.

Mondd el neki, hogy igen, nagyon szeretnétek, hogy egészségesek maradjatok, és mindent meg fogtok tenni, hogy a családotokban mindenki biztonságban legyen. Ha pedig bármikor kérdése van, tart valamitől, jöjjön nyugodtan hozzád. Mindig számíthat arra, hogy válaszokat kap tőled, és mellette állsz, bármi történjen is.

Ha kisgyereked van…

…kapcsold ki a tévét, a rádiót a jelenlétében! Nem tudjuk előre, mi fog elhangzani, mit láthat, ami megterhelheti. A halálesetekről szóló beszámolók megijeszthetik.

Ami tényleg fontos, azt úgyis megtudja majd tőled. Ráadásul az egész család stressz-szintjére jótékony hatással lehet, ha nincsenek ott állandó jelleggel a háttérben a koronavírusról szóló legújabb információk.

Egy óvodás gyereket…

…felesleges a világjárvánnyal riogatnunk, és túl sok részlettel elárasztanunk. Inkább beszélgess vele arról, hogyan is tudnak a kórokozók betegséget okozni a testünkben, hogyan tudja a testünk legyőzni őket, és mi mindent tehetünk, hogy egészségesek maradjunk. Mivel mostanában több betegség van, fontos odafigyelni az alapos kézmosásra, akár újra gyakorolhatjátok, hogyan is kell ezt helyesen csinálni. Kereshetsz egy számára kedves „kézmosós” éneket, amit ilyenkor rendszeresen énekeltek, ezzel mérve a szükséges időt. Persze legyen legalább 20 másodperces a strófa! 

Ha látott-hallott valamit, ami megijesztette, akkor biztosítsd róla, hogy te, a szülei, a családja, mindent megtesztek, amit csak tudtok, hogy ő biztonságban legyen.

Gondolj arra is, ha esetleg a halálhírek miatt elkezd félni attól, hogy téged elveszíthet, ez a félelem öltheti “rosszalkodás” formáját: ilyenkor teszteli, hogy vajon így se hagyod-e el.

Vagy elkezdhet szorongani attól, hogy este egyedül maradjon, vagy a bébiszitter vigyázzon rá. Fogadd megértően ezeket a helyzeteket!

A kisiskolás gyerekednek…

…meséld el, hol is tört ki a betegség, hogyan terjedt el, hogyan próbálják megállítani a járványt. Azt is érdemes elmondani, hogy nagy erőkkel keresik az ellenszert és az oltóanyagot. Fontos tudnia, mik a betegség tünetei, hogy lássa: ezeket ő is ismeri. Hozzákapcsolhatod mindezt a saját korábbi élményeihez. Megélt már hasonló tüneteket, amikor megfázott, vagy influenzás volt – és aztán meggyógyult. A betegek nagy része most is meggyógyul, a gyerekeknél pedig általában enyhe lefolyású a betegség.

Ha maszkot viselő embereket látott, és ez aggasztja, elmondhatod neki, hogy az orvosok szerint erre az egészséges embereknek most nincs szüksége. Mindenki másképp próbálja megőrizni az egészségét, minden család mást tart fontosnak – ti például nagyon nagy hangsúlyt fektettek a kézmosásra.

A kiskamasz-kamasz gyerekeddel…

…legyél tárgyszerű, és egyenes. A szociális médiában úgyis találkozni fog sokkal több mindennel, mint amivel kéne… Tisztázd vele az ismert tényeket, és tegyétek helyre a félinformációkat és rémhíreket. Akár együtt is tájékozódhattok megbízható információforrásokból.

A koronavírussal, és főleg az elkövetkező hetekkel, hónapokkal kapcsolatban sok bizonytalanság van a levegőben. Ez szorongást ébreszthet. Ha a (kis)kamaszod aggódik, akkor hagyd, hogy kibeszélje magát. Megértően hallgasd meg, mitől is tart, és engedd, hogy kifejezhesse az érzéseit.

Felidézhettek olyan régebbi helyzeteket, “vészhelyzeteket”, amikor nem lehetett tudni a végkimenetelt, és visszaemlékezhettek, hogyan is sikerült megbirkózni a kihívással. A mostani helyzetben akár lehetőséget is láthatsz: szembesülni azzal, hogy a világban veszélyek is vannak, és megtanulni, hogyan kezeljük a félelmet, a csalódást, a nehéz érzéseket… ez egy fontos fejődési lehetőség a gyereked számára, amiből később is profitálhat!

Ha kérdései vannak, válaszolj rá egyenesen, őszintén. Ha elhárítod, vagy homályos válaszokat adsz, az csak a szorongást növeli. De az is fontos, hogy a tényeknél maradj, és ne a lehető legrosszabb forgatókönyveket zúdítsd rá. Fókuszáljatok a jelenre, mi az, amit az „itt és most”-ban  meg tudtok tenni.

A szorongást nagyon növelheti az, ha kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezzük magunkat.

Egy járvány kitörésekor az egyik legfontosabb, amivel támogathatjuk a gyerekünket, ha hozzásegítjük a kontroll érzéséhez. Beszéljük meg vele, mit tud tenni, mit tudunk tenni, hogy lehetőleg elkerüljük a betegséget. 

Alakítsunk ki az egész család számára betegségmegelőző és immunerősítő egészséges szokásokat!

Alapos kézmosás, betegek elkerülése, zsebkendőbe tüsszentés, arc-nem-érintése, elegendő alvás, friss levegő, a stressz elengedése… beszéljük ezeket mind át! Nem ijesztegetve, hanem közös stratégiaként, mint ahogy más egészségvédő stratégiánk, szokásaink is vannak: biztonsági öv, fogmosás, vitaminok, takarítás, tiszta ruha… Ha mint az élet normális részét tekintjük ezeket, ha megéljük, hogy tehetünk az egészségünk érdekében, akkor ez a kontroll érzését erősíti.

Ráadásul, ha teszünk azért, hogy egészségesek maradjunk, ezzel másoknak is segítünk. Így kevesebben betegszenek meg, és az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak több energiájuk marad a fertőzöttek kezelésére. Ezekkel a megelőző, egészségvédő szokásokkal egy nagy közös ügyhöz is hozzájárul! Ennek tudatosítása is csökkenti a kiszolgáltatottság érzését.

Ezzel segítünk egyben a szorongásait oldani. Ha úgy is érzi, hogy ismeretlen, akár ijesztő az, amiről hall, hogy majd újszerű helyzetekben kell megtalálni, hogyan boldoguljon… ezekben a konkrét cselekvésekben, az aktív stratégiaalkotásban mégis megélheti azt, hogy tehet magáért, és marad a kezében kontroll.

A következő hetekben, hónapokban a koronavírus  elterjedhet nálunk is, és akár eddig nem tapasztalt módon megváltozhat a mindennapi életünk. Ahogy változik a helyzet, fontos, hogy újra meg újra átgondoljuk, hogyan tudjuk támogatni a gyerekünket, hogy könnyebben küzdjön meg az aktuális helyzettel.

Fontos, hogy egyensúlyt tudjunk teremteni a változások nyomon követése és a mindennapi élet dolgai között. Hogy megtegyük a megfelelő óvintézkedéseket, miközben a családi élet is megmarad normálisnak. 

Nemcsak a testi egészségünket szeretnénk megőrizni, hanem a lelki egyensúlyunkat is. Éppen ezért élvezzük a közösen töltött időket, az együttlétet, és fókuszáljunk az “itt és most”-ban arra, ami feltölt és megnyugtat bennünket!

Az írás eredetileg az anya-lanya.hu blogon jelent meg ITT>>>.