Hófödte pillanatok a Selmeci-hegységben
Múlt év decemberében, mikor jóformán mindenki téli álomra készült, nem gondoltam volna, odafentről az égiek így az év elejére kiadós hóeséssel örvendeztetnek meg minket. Idén januárban a felvidéki látványromantika átkapcsolt téli üzemmódba, elhozva számunkra a hófödte pillanatokat. Eme év második hétvégéjén sem maradtunk otthon, inkább kigurultunk a minden évszakban lenyűgöző Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy) természeti miliőjébe. Ezen írásom eme hegységről fog szólni, ami egyben a személyes kedvencem is.
Míg a család csajos szekciója sítalpakon száguldozott, addig én mély levegőt véve, nekiláttam a kilométerek taposásának. Főhadiszállásunkat a Salamandra síközpont biztosította. Egyszerre felmentünk libegővel a sípálya tetejére, majd onnan a lányok síeltek lefelé, én pedig nekiindultam a fogreklámba illő patika látványvilágba. Nyilván időm nem lett volna rá, hogy letoljak erőből harminc kilométeres távot, de annyi megadatott nekem, kiadós mozgással jutalmazzam testemet és lelkemet.
Mitől menő ez a Selmeci-hegység? Eredetisége a változatosságban rejlik. Nemcsak természeti értékei, hanem történelmi és kulturális öröksége miatt is kiemelkedő jelentőségű. Területe évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a Kárpát-medence bányászatában, különösen az arany- és ezüstkitermelés terén. Lépdelve formás természeti idomain bújt meg alattam téli lepelbe takarózva Hegybánya (Štiavnické Bane). Tőle márcsak pár kilométerre található, a felvidéki mikrokozmosz egyik legszebb városa. Selmecbányáról van szó (Banská Štiavnica), eme hegység központjáról, amely ma az UNESCO világörökség része. Oda egész nem gyalogoltam be, maradtam lőtávolon belül.
A Selmeci-hegység az odalátogató számára Tél Tábornok eljövetelével is képes megmutatni vulkanikus eredetű bájait. A vulkanikus működés során keletkezett kalderák és lávafolyások sajátos domborzatot hoztak létre. A hegységet sűrű vízhálózat tagolja, számos patakkal és mesterséges tóval. Ezek közül különösen jelentősek az úgynevezett „tajchy-k”, vagyis a bányászat céljából kialakított víztározók, amelyek a korabeli mérnöki tudás kimagasló példái. Legmagasabb csúcsa a Szitnya (Sitno), 1009 méter magasságával. Jópár alkalommal sikerült felkapaszkodni tetejére, ebből háromszor a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet príma szervezésében. Tehát az alkalom adva van, miközben felfelé tepersz, a régió legszebb panorámájával ajándékozhatod meg magad. Kivételesen én most szemből vertem tekintetemmel, szerencsére a látvány a hegység ezen felén sem ismeretlen fogalom.
Területét nagyrészt erdők borítják. Az alacsonyabb régiókban tölgyesek és gyertyános-tölgyesek jellemzőek, míg magasabban bükkösök uralkodnak. Az állatvilág szintén sokszínű. Megtalálható itt a gímszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint kisebb emlősök és ragadozók úgyszintén. Szerencsémre egyik prominens állattal sem találkoztam, nehéz is lett volna a futás a sok helyen bokáig érő hóban.
Pár sorral feljebb már említettem a bányászatot. A hegység településein sajátos bányászhagyományok, építészeti emlékek és műszaki létesítmények maradtak fenn, mint például tárnák, aknák és vízelvezető rendszerek. Lenn a síközpontnál szintén van bányabejárat, nyilván már lezárva a bámészkodók elől. Ettől függetlenül Selmecbányán és a környékbeli falvakban máig találhatunk a bányászattal kapcsolatos emlékeket. Ezek ma fontos turisztikai látványosságok.
Az épített történelmi múlt és a természet adta földrajzi pompa kivételesen ritka fúziót alkotnak egymással. Az emberek szeretik a Selmeci-hegységet, sőt úgy látom, a téli hideg sem bátortalanítja el őket, hogy felkeressék - akár síelni, vagy várost nézni - ezt a fantasztikus helyet. Nagyon örültem a vizitnek nála és van egy sanda gyanúm, nem utoljára csavarogtunk hófödte társaságában.
