Harsogó zöld tájak a Bakonyban
A Bakony, amely a Dunántúli-középhegység legnagyobb kiterjedésű tagja, számunkra lőtávolon belül van, így ha beüt a jó idő, előfordul, éppen a bükköseiben vagy valamelyik szurdokvölgyében koptassuk túrabakancsunkat. Ezen írásom summázata a tavalyi tavaszi bakonyi látogatásunkat fogja tartalmazni. A repertoárban lesz mutatós fekvésével hódító romvár, valamint álmos bakonyi falvak, hol egykoron német anyanyelvükön beszélő svábok hallatták hangjukat és lakták többségében Veszprém vármegye ezen régióját.
Kigurulván a csallóközi idillből, négykerekű vasparipánk Döbrönte településére gurított minket. A príma májusi idő garantálta anyaországi világlátásunkat, ez esetben a Bakony erdeinek ölelésében. Ilyenkor a tavasz már csúcsra járatja magát. Sűrű zöld színben harsognak az erdők és mezők, a patakok vize pedig lankadatlanul csörgedeznek a végtelenbe.
Bő másfél órás menetidővel érkeztünk Döbröntére. Kellemes négy órás körtúrát terveztünk párommal. A falu felett magasodik romos állapotában Szarvaskő vára. Innen indult utunk. A Bakony nyugati oldalán található várrom sem az a fajta, aki ne látott volna sokat. Ma már csak falmaradványai és alapfalai jelzik egykori kiterjedését. Ettől függetlenül szép kilátás nyílik a Bakony erdős dombvidékére és a Tapolca felé vezető tájra. A környezet kifejezetten csendes és természetközeli, a tömegnyomor errefelé ismeretlen fogalom.
A Bakony az a hely az anyaországi területeken belül, ahová az ember szívesen megy. Vannak “muszáj megnézni” helyei, de ez a része nyugalmas arcát mutatja mindenkor. Miután elég időt töltöttünk a várromnál, indultunk tovább, követve a sárga jelzést, leereszkedve a Kálomista-patak völgyébe. Mielőtt elérjük a völgy alját, egy eső kunyhó is álldogál az út mellett. A völgyben jobbra ráfordulunk a sárga jelzésre, amelyen tovább haladva a Köves-patak völgyébe érkezünk. Patakpart, tavacskák, sűrű, buja zöld növényzet gazdagították túraútvonalunkat.
Az Ödön-forrásnál megpihentünk, ott egyébként áll egy erdei rönkházikó. Remek piknikező tűzrakó hellyel, és ha előre tervezel, akkor még a kulcsát is kölcsön kérheted az erdészettől. A házban éjszakázni nem lehet, csak menedéknek használható esős vagy hidegebb időben. Innen a zöld jelzést követve tudtunk visszaérkezni Döbröntére.
Döbrönte hosszú ideig elszigetelt, kis lélekszámú faluként élte mindennapjait. Az erős sváb jelenlét mindig megvolt a falu történetében. A legutóbbi népszámlálás alkalmával legalább tíz százalék mondta magáról, hogy ők németül beszélő svábok. Pedig lehetne népesebb a közösségük, csak hát a Kárpát-medence viharvert huszadik százada többüket is kifújta innen. Hatásuk azonban így is érződik, gondolok elsősorban a helyi gazdálkodási módszerekre, építészetre vagy éppen a családnevekre.
Ha Döbrönte megőrizte sváb vonásait, akkor Ganna falujára ez hatványozottan igaz. Ganna arculatán sokáig érződött a német hatás, például a házak elrendezésében és az utcák szerkezetében. A falu neve leginkább a monumentális Szent Kereszt felmagasztalása-templom miatt ismert, amely a 19. század elején épült és a Dunántúl egyik legszebb klasszicista templomának tartják. Az épület nemcsak templomként szolgál, hanem az Esterházy család mauzóleuma is, ahol több családtag nyugszik.
A német nyelvű svábok erőszakos kitelepítésének emlékét emlékmű őrzi az utókornak. A gannai sétánkkal zárult a tavaszi kiruccanásunk a Bakonyba. Hangulatos túraútvonalakból e tájon nincs hiány. Tessék szépen menni, hiszen a kilométerek taposásából és a helyi kultúra megismeréséből sosem elég.
