Ha megcsíp a darázs
Sokan rettegnek a darazsak, méhek csípésétől. Egyes darazsak nagyon elszaporodtak, egzotikus, távoli vidékekről pedig új fajokat hurcolnak be Európába. Mit érdemes tudnunk a darázscsípésről?
A méh- és a darázscsípés veszélye a szervezetünk túlérzékenységi reakciójában rejlik. A túlérzékenységi reakció az immunrendszer kóros mértékű válasza (legtöbbször egyébként ártalmatlan anyagokra) a kiváltó anyaggal történő második találkozástól lehetséges. Az első találkozást követően épülnek ki a majdani túlzott reakció alapjait adó specifikus molekuláris mechanizmusok.
A túlérzékenységi reakciók négy típusát különböztetjük meg. Az I-es típus esetén allergiás reakció zajlik. Ez a kiváltó anyaggal történő találkozás után azonnal, néhány percen belül kialakul. Kiváltó anyag lehet például virágpollen, macskaszőr, mogyoró, tojás, zöldség eredetű anyagok. A méh- vagy darázscsípés során befecskendezett méreganyagok is ilyenek. Ezeknek a méreganyagoknak eleve van káros hatása az emberi szervezetre, helyi gyulladást váltanak ki, de a túlérzékenységi reakció nem ennek az elhatalmasodása. Az allergia a szervezetünk túlzott válasza ez esetben éppen a hártyásszárnyúak méreganyaga ellen.
Az allergiás reakció sokszor csak az adott szervre lokalizálódik, ahol a szervezet találkozik a kiváltó anyaggal.
Olykor viszont az egész szervezetre kiterjed, ha például a rovarok méreganyaga a vérkeringésbe jut. Ezt anafilaxiának hívjuk, életveszélyes állapot, azonnali beavatkozást igényel. A mi vidékünkön anafilaxiát leggyakrabban a méh- és darázscsípések váltanak ki a felnőttek körében. A többi ízeltlábú csípése legfeljebb helyi reakciókat vált ki a méregtulajdonságukból fakadóan. A gyermekek mintegy fél százalékát, a felnőttek három százalékát érinti méh- vagy darázsméreg allergia. A csípést megelőzően nem tudjuk megmondani, hogy kinél idéz elő életveszélyes, anafilaxiás sokkot.
Ha megcsíp bennünket a darázs vagy a méhecske, minél előbb be kell kenni a csípés helyét antihisztamin hatású kenőccsel. Legismertebb a Fenistil, ennek a hatóanyaga a dimetindén. A csípést követő akut, rövid szakaszban van értelme az antihisztamin kezelésnek, hogy ne aktiválódjanak túlságosan a gyulladást fokozó immunmechanizmusok. Emellett lehetőleg jegeljük is a csípést. Fájdalomcsillapító tablettát is bevehetünk. A kalcium hatástalan. Gyors cselekvéssel a fájdalmas duzzanat csökkenthető, a csípés helyén mindössze enyhe szúró-viszkető érzés marad. Más a helyzet és teendő, ha allergiás reakció indul be.
Mindaddig, amíg a csípés helyével egybefüggő területen alakul ki gyulladás – függetlenül attól, mennyire ijesztő, fájdalmas, duzzadt, vörös, tartós –, nem kell aggódnunk. Ha esetleg beleléptünk a darázsba és a talpunkat csípte meg, érdemes felpolcolni. Kivétel, és aggódnunk kell, ha véletlenül lenyeltük a darazsat és közben megcsípett. A gége duzzanata életveszélyes, elzárhatja a légutakat. Azonnal hívni kell a mentőt. Elsősegélyként ilyenkor gégemetszésre lenne szükség. Az allergiás reakciók a csípést követő 48 órában léphetnek fel, legveszélyesebbek az első fél órában. A csípés helyétől távolabb, akár testszerte is kiütések jelenhetnek meg, súlyos hasi görcs, hányás, hasmenés léphet fel, leeshet a vérnyomás, az illető elsápad, szédül, akár elájulhat, nyelési zavara, torokszorító érzése támad, bedagadhat a szeme, szája, torka, köhöghet, fulladozhat, sípolóvá válhat a légzése. Ha ezek valamelyikét tapasztaljuk, hívjuk a mentőt, és adjuk be az adrenalin injekciót a combizomba.
Akinek ismert allergiája van, szükséges, hogy tartson magánál adrenalin injekciót, és természetesen az allergológusnak meg kell őt (szüleit, családját is) tanítani annak használatára. Ha az első fél órán túl jelentkeztek akár enyhének tűnő reakciók is, érdemes akkor is felkeresni az allergológus szakorvost. Meghatározza a későbbi súlyos anafilaxiás reakcióra irányuló kockázatot, indokolt esetben elkezdi a méreg elleni immunterápiát. Ehhez pontosítani kell, hogy milyen rovar méreganyagával szemben alakult ki a túlérzékenység. Az immunterápia során ennek a méregnek a nagyon tisztított, egyre növekvő dózisával „edzik”, szoktatják hozzá az immunrendszert, hogy majd „éles” helyzetben ne következzen be túlzott reakció. Az immunterápia hosszadalmas, 4-5 évig is eltarthat, és néhány hetente kell menni kezelésre. Kizárólag intenzív osztályos háttérrel szabad végezni az anfilaxiás sokk veszélye miatt.
A méh- vagy darázscsípéssel együtt baktériummal is megfertőződhetünk. Ilyenkor a csípést nyirokcsomóduzzanat követi, érgyulladás is kialakulhat, amit a csípés helyéről a törzs felé irányuló piros csík jelez. Antibiotikummal kell gyógyítani.
Sok méh- és darázsfaj ijesztő lehet, ám korántsem annyira veszélyesek. A lódarazsak, kecskedarazsak, német darazsak okozzák a legtöbb csípést. A hatalmas kék fadongó közeli rokona a lódarázsnak, ám aligha fog megtámadni bennünket. A nagyméretű poszméhektől, lopódarazsaktól sem kell tartanunk. A méhek a növények beporzásában kulcsszerepet töltenek be, a darazsak pedig sok egyéb ízeltlábú populációját tartják kordában. A kerteket ellepő poloskákat is egyes darázsfajok tizedelhetik meg. Lehetséges, hogy veszélyes közelségbe építik fészküket, ám legtöbbször ijesztő küllemük ellenére hasznos élőlények. A csípéseikre viszont vigyázzunk, az esetleges allergiára figyeljünk oda.
Megjelent a Magyar7 hetilap 34. számában.
