Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál – Mátyás-napi hiedelmek
Mátyás napja a hagyományos magyar paraszti kultúrában a tavasz, a természet megújulásának kezdetét jelentette. Jégtörőként vonult be hagyományaink jeles napjaiba, mert az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát.
Február 24-e Szent Mátyás apostol ünnepe. Amikor Jézus meghalt, az apostolok tizenegyen maradtak, mivelhogy az áruló Júdás felakasztotta magát. Kellett még egy méltó személy, hogy az Úrtól rendelt tizenkettes szám meglegyen. Jézus mennybemenetele után, de még pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást, a tanítványok szűkebb köréből.
Az apostol életéről apokrif írás, az András és Mátyás cselekedetei tudósít. Hitéért vértanúságot szenvedett, halálát bárd vagy szekerce okozta. Így váltak ezek az eszközök a szent úgynevezett attribútumaivá, Mátyást gyakran ezekkel együtt ábrázolták.
A szekerce vagy bárd okán lett Mátyás az ácsok és mészárosok védőszentje, de a halászok is védőszentjükként tisztelik.
A Mátyás bibliai eredetű név, a héber Mattatiás név latin Matthias formájából származik. Isten ajándéka jelentéssel bír. Régebben igen kedvelt volt, mára már kevés újszülött kapja ezt a szép férfinevet.
Leghíresebb Mátyásunk Hunyadi Mátyás, azaz Mátyás király volt. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.
Tamási Áron „Jégtörő Mátyás“ című, mesével átszőtt regényében sajátosan forrnak össze a lélekvándorlás tanai a székely hiedelmekkel.
Ugyancsak kedvelt irodalmi hős Fazekas Mihály elbeszélő költeményének Lúdas Matyija, aki háromszorosan is túljárt a kapzsi Döbrögi eszén.
Számos népi hiedelem és szokás fűződik Mátyás napjához. Elődeink úgy tartották, hogy ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát.
A fenti időjósló hiedelem még ma is a köztudat része. Eszerint ha kemény fagy van, Jégtörő Mátyás összezúzza a jeget, és hamar eljön a tavasz.
A Hargita megyei Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járta, hogy ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta.
Ha viszont a február 24-i időjárás enyhe, Mátyásnak nincs mit összetörnie. Tehát jeget csinál, a továbbiakban lesz még zord időjárás, a szép időre várni kell.
“Ha nincs, jeget csinál, elrontja, bontja, ha talál, A jeget olvasztja Mátyás, Töri, és rajta likat ás…” – többek között így emlékeztettek a régi magyar kalendáriumok télutó havának ma is népszerű időjóslatára.
A jég olvadásához kapcsolódik Dugonics András közismert mondása:
A Csongrád-Csanád megyei Kiszomborban ha még fagy Mátyás-napon, akkor jeget olvasztanak, hogy nyáron elkerülje őket a jégverés.
Pásztorok megfigyelése alapján, ha Mátyás éjszakáján fagy, akkor még negyven fagyos éjszaka következik.
A népi megfigyelések nemcsak Mátyás és a jég kapcsolatát ismerik, február 24-ét a március 12-i Gergely-nappal összefüggésben is említeni szokták. "Mátyás, Gergely két rossz ember", mely arra utal, hogy ezeken a napokon nagy hidegek szoktak lenni.
Azt viszont nem tudjuk, ha valaki elfelejtette kifújni az orrát, miért pont így figyelmeztették: Kilóg a Mátyás bácsi lába!
A régi kapolyaiak szerint „Mátyás madarász“, a pacsirták védelmezője. Amikor hideg van, akkor a ködmönében melengeti, de neve napján, a szép napos időben kiröpteti őket.
Az e napi időjárásból jósoltak a termésre, tojásszaporulatra
A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást.
Egyes vidékeken a hideg, havas Mátyás-napon vetni kezdtek – furcsa módon a jó termés reményében.
Szlavóniában (mai Horvátország) és másutt is úgy tudják, ha havas az idő Mátyáskor, el kell vetni a búzát, árpát, zabot, hogy jó termés legyen.
A háziasszonyok mákot, sárgarépát, petrezselymet, borsót vetnek, mert az e napon vetett magvakat nem eszi meg a féreg.
„Ha Mátyásnak könnye csordul, könnyen ecet lesz a borbul.” – eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz, a tojások pedig aprók. A jó idő viszont jó máktermést hoz.
Számos hiedelem fűződik a Mátyás-napi tojáshoz
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépán a Mátyás-napi tojásból kelt libát marakodósnak, veszekedősnek tartották.
Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz.
A Pest megyei Turán úgy vélték, hogy az e tojásból „húsosfejű”, idétlen, nyomorék liba kelne ki.
Székelykevén (Vajdaság) piros ceruzával jelölik meg a Mátyás-napi lúdtojásokat. Itt úgy vélik, ha kikel, a kisliba eltűnik, de ha sikerül, akkor jó gúnár lesz belőle.
Topolyán (Vajdaság) egyesek megpiszkálták Mátyás éjszakáján a tyúkokat, hogy biztosítsák a szerencsét.
Csehországban egykor az emberek Mátyás napján megrázták a gyümölcsfákat, hogy jó legyen a termés.
A halászok a Mátyás-napkor fogott halat az egész évi szerencsés halászat előjelének tekintették. Ezt a halat Baranyában „Mátyás csukájának” emlegetik.
A Balaton-Nagyberek, Kis-Balaton vidéki községek népe szívesen halászott. Mátyás napján várták a csukák érkezését, megkezdték a horgászatot.
Úgy tartották, Mátyás-napkor mindenki örömére végre betekint a melegebb évszak, vagyis Mátyás szűre ujjából ereszti ki a tavaszt.
