Ha könyvhét, akkor eső...
Nincs könyvhét eső nélkül, erről a régi igazságról már a 93. Ünnepi Könyvhét első napján meggyőződhettek a könyvek szerelmesei, mikor esernyő alól kellett tanulmányozni a fóliával letakart könyveket. De most már legalább elérhetőek, megtapogathatóak voltak a művek és az alkotók is jelen voltak.
A koronavírus-világjárvány a könyvhetet sem kímélte. 2020-ban a 91. évfolyam online valósult meg, 2021-ben pedig június helyett szeptemberben került rá sor. Idén végre a szokott időben és a szokott helyen, a Vörösmarty téren és környékén várta az érdeklődőket, de a nagyobb vidéki városokban is voltak fontos rendezvények. Szeged, Debrecen, Győr, vagy éppen Miskolc, mondhatni teljes értékű programsorozatot kínált azoknak, akik nem tudtak, vagy nem akartak Budapestre menni, a borsodi megyeszékhelyen például a Felvidék Háznak pavilonja is volt.
Százhetvenhat pavilonban száznyolcvankét kiadó köteteivel várták az érdeklődőket a rendezvényre, melyet Nádas Péter Kossuth-díjas író nyitott meg.
– mondta Nádas, aki szerint az embernek az ember a legnagyobb természetes ellensége. Ennek kapcsán megjegyezte: „Így aztán nála tényleg nem él csodálatosabb lény e földtekén. Ha valamit mások szétszednek, földig rombolnak és meggyaláznak, ő felépíti: romvárost, jogot. Ő persze mindig saját maga, a mások is.”
E szűkre szabott terjedelemben sajnálatos módon nincs lehetőség arra, hogy felsoroljunk minden hazai kötődésű könyvet, amellyel a Vörösmarty téren is találkozhatott volna az olvasó, ha éppen arra jár, így legalább néhányról hadd szóljunk, az objektív válogatásnak még a látszatát sem erőltetve, legalább egy Twitter-üzenetnyi terjedelemben.
100 éve született Gyönyör József, kisebbségi jogi gondjaink tudója, az évfordulóra emlékkönyvet adott ki a Méry Ratio, Gyurcsík Iván szerkesztésében.
Tóth László három kötettel is jelen volt a könyvhéten, gyermekversekkel, válogatott kisprózákkal és drámákkal, válogatott irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányokkal örvendeztette meg olvasóit.
Bíró Szabolcs Ragnarök című, először 2014-ben megjelent regénye második, felfrissített kiadásának dedikálása idején két, talpig fegyverbe öltözött viking harcos „szórólapozott” a tömegben.
Érthetetlen, hogy N. Tóth Anikónak miért nem szerveztek legalább egy dedikálást, amikor már júniusban kimondható, hogy A szalamandra mosolya az év egyik legjobb magyar könyve.
Dunajszky Géza könyvét kötelező olvasmánnyá kellene tenni a hazai középiskolákban, hogy a második világháború után, a kisebbségek sérelmére elkövetett atrocitások ne merüljenek feledésbe.
Gyermekirodalomból bőven tudtunk mit vinni a könyvhétre, a kötetek, illetve a műfaj alakulása az elmúlt években megérdemelne egy mélyebb elemzést.
Megjelent a Magyar7 2022/24. számában.
