Gogol magyar nevelője
A cári Oroszország Nagy Péter uralkodása idején vált egyre inkább európai tényezővé. Az 1756–1763 között zajlott hétéves háborúban is részt vett, majd Erzsébet cárnő halálát (1762. január 5.) követően kivonta csapatait a harcokból és ezzel jelentősen hozzájárult a világ nagy részére kiterjedő konfliktus lezárásához.
A döntést meghozó III. Péter cárt azonban felesége, II. Katalin „megpuccsolta” és végül eltetette láb alól. Ettől kezdve ő irányította a birodalom politikáját és megnyitotta az utat számos külföldi értelmiségi előtt, akik fontos szerepet kaptak az orosz szellemi és tudományos élet fellendítésében.
Közülük többen Magyarországról érkeztek Szentpétervárra és más orosz városokba. Elsősorban orvosok voltak, mint például Keresztúri Ferenc (1739–1811), a cárnő udvari orvosa, a rozsnyói születésű Peken Keresztély (1730–1779), az Orvosi Kollégium Titkára, az első orosz gyógyszerkönyv összeállítója, Koritáry György (1772–1810), a harkovi egyetem professzora, vagy Orlay János (1770–1829), a cári udvar sebésze és I. Sándor cár háziorvosának asszisztense.
Orlay mindenképpen érdekes egyéniség volt abból a szempontból is, hogy orvosi munkája mellett számos egyéb tudomány terén is fontos eredményeket ért el.
A kárpátaljai Palágyon született, Munkácson, Ungváron, Nagyváradon végezte a középiskolát, majd teológiai tanulmányokat folytatott Lembergben és Egerben. Rövid ideig Nagykárolyban gimnáziumi tanárként működött, majd miután eredménytelenül pályázta meg a pesti egyetem egyik professzori állását, 1791-ben Szentpétervárra utazott, ahol orvosi tanulmányokat folytatott. Az kissé rejtélyes, hogy miért nyergelt át az orvostudományokra, mindenesetre 1793-ban sikeres vizsgát tett és a katonai kórházban helyezkedett el. Egy évvel később állami költségen Bécsben, a sebészeti főiskolán mélyíthette el ismereteit.
A Habsburg Birodalom fővárosában számos magyarral kötött barátságot, amelyeket élete végéig ápolt, igaz leginkább levélváltások formájában. 1795-ben Jénába utazott, ahol a Természetkutató Társaság tiszteletbeli tagjává választották. Ez arra utal, hogy nemcsak az orvostudományok, hanem a természettudományok más területein is komoly tudású emberként tartották számon.
Német földről 1797-ben tért vissza Oroszországba, ahol különböző tisztségek várták, majd 1800-ban udvari sebésszé nevezték ki. 1801 márciusában a merénylet áldozatává vált
I. Pál cár holtteste mellett teljesített szolgálatot. Ezt követően I. Sándor cár házi orvosának asszisztenseként is tevékenykedett.
1806-ban ismét egy nagyobb európai körútra indult, miután számos külföldi tudós társaság tiszteletbeli tagsággal, illetve doktori címmel tüntette ki. Jénában megismerkedett Johann Wolfgang Goethe költővel, akinek a javaslatára az ottani Ásványtani Társaság tagjává választották. A két férfi később is levelezett egymással.
Oroszországba visszatérve Orlayt megválasztották az Orvosi-Sebészi Akadémia titkárává és ebben a tisztségében döntő szerepe volt az új orosz katonai gyógyszerkönyv összeállításában. Élete utolsó éveiben orvosi ténykedése háttérbe szorult, ugyanakkor nagy érdemeket szerzett az 1820-ban alapított nyezsini gimnázium igazgatójaként az intézmény presztízsének emelésében, sőt az orosz oktatásügy megreformálásában.
A gimnázium növendéke volt a híres orosz író, Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809–1852), akire Orlay nagy hatással volt és még szüleinek is bemutatta tanárát. Noha a gimnázium igazgatójaként sikeres volt, Orlay 1826-ban Odesszába költözött, ahol a Richelieu líceum igazgatójaként működött 1829. február 27-én bekövetkezett haláláig.
Megjelent a Magyar7 2025/46.számában.
