Fontos, hogy egyenrangúnak tekintsük egymást
„A jó házasságot nem kapja ingyen az ember. A jó házasságot fokozatosan kell felépíteni” – mondják a bölcsek. Igaz ez a füleki Bolla házaspárra, akik 53 éve élnek boldog, szeretetteljes házasságban. Nincs kiállításmegnyitó, kulturális, közösségi esemény nélkülük. Megismerkedésükről, a hosszan tartó házasság titkáról, a házasság szentségének fontosságáról mesélnek a házasság hete alkalmából.
Kéz a kézben jönnek, mint a kamaszok, huncutul egymásra mosolyogva, de el tudják egymás kezét engedni, hogy a barátaikkal, ismerőseikkel kedélyesen elbeszélgessenek.
– Megismerkedésünk 1965. szeptember végén, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola biológiai tanszékének folyosóján kezdődött, amikor csoporttársaimmal az előadást tartó tanárra vártunk, és hozzánk csatlakozott egy ismeretlen fiatalember.
– idézi fel a kezdeteket Zsóka néni.
– A biológia előadásokon és a gyakorlatokon is a csoportunkkal tartott, ugyanis az egyik megkezdett szakot lecserélte biológiára, így ideiglenesen csoporttársakká váltunk. Később a tanórákon kívül, a főiskola éttermében ebédnél és a vacsoránál is gyakran láttuk egymást. Én kezdő voltam, ő másodéves hallgató. Az első évben nagyon oda kellett figyelnem a tanulásra, ezért még ritkábban találkoztunk. Egyébként én minden hétvégén hazautaztam, mert pár óra alatt vonattal és autóbusszal Martosra értem. Másodikban már gyakoribb volt a délutáni séta, az esti kulturális rendezvényeken való részvétel is.
– Több szempontból is emlékezetes a megismerkedésünk – veszi át a szót Karcsi bácsi. – Barátaimmal 1965 októberében hoztuk létre a Juhász Gyula Ifjúsági Klubot, ahol mi, közép- és kelet-szlovákiai hallgatók főleg a hétvégéken második otthonra leltünk. A klub új színt vitt a nyitrai főiskolások életébe, programjaink egyre látogatottabbak lettek. Zsóka a kezdetekben kissé ódzkodott a klubtól és a barátaimtól is, de fokozatosan megszerette őket, és ma is az egykori diáktársak a legjobb barátaink, bár szétszóródva élnek Dunaszerdahelytől Királyhelmecig.
– 1967-ben komolyabbra fordult a kettőnk viszonya, és sokat beszélgettünk arról, milyen lehet a jövő, a kettőnk jövője? Sok témában cseréltünk véleményt, elképzeléseinknek mindig voltak közös nevezői.
– mondta mosolyogva Zsóka néni. Mindezzel Karcsi bácsi is egyetért és hozzáteszi, hogy harmonikus volt a házasságuk egész életük során.
– Eleinktől is jó példát láttunk, amiből kiindulva úgy szerettük volna, hogy összetartó és szeretetteljes családban folytassuk közös életünket. Két fiút és két fiúunokát neveltünk nagy-nagy szeretetben.
Mi a hosszan tartó boldog házasság titka? – teszem fel a kérdést a házaspárnak, és rögtön érkezik is a válasz.
A szeretetnek összetartó ereje van, bármely helyzetben. Az iménti hasonlatra visszatérve időnként frissítés, javítás, szépítés persze szükséges. A közös úton előforduló akadályokat is megegyezés alapján lehet eltávolítani. Ehhez a mostanság sokat emlegetett párbeszéd kell, amelyben fontos a másik fél véleményének elfogadása, (nem biztos, hogy egyetértés) és a bocsánatkérés is belefér. A békés családi élet több „lábon áll” – vélekedik Zsóka néni.
Jól megszervezhető a házimunka is, amelynek elvégzése után a sikernek együtt lehet örülni. Elengedhetetlen a családi kirándulás, a kulturális programok, és a családi ünnepek közös megélése – teszi hozzá Karcsi bácsi.
A Bolla házaspár közösen idézi fel az évtizedek során megélt sok-sok közös, fontos és szép pillanatot.
– Talán mindenki számára a legszebb pillanata az esküvője, ahol a házasság szentségét felveszi. A miénk a prágai tavasz leverése utáni konszolidáció időszakára esett. Mi ennek ellenére is vállaltuk a templomi szertartást, majd gyermekeink megkereszteltetését is, pedig a pedagógusok számára a vallásgyakorlás tilos volt. Örömteli eseményként éltük meg gyermekeink és unokáink születését is.
– emlékeztek vissza.
– Nem vagyok bölcs, de a tapasztalatom azt mutatja, hogy a házasság előtti szakaszban együtt töltött idő nagyon fontos. Meg kell ismerni egymás jellemét, szellemi és érzelmi adottságait. Hasonló-e a világról és a családról alkotott véleményük? Különbözőségükkel ki tudják-e egészíteni egymást bizonyos helyzetekben? El tudják-e fogadni egymás családját? Képesek-e szoros kötelékben megtartani önazonosságukat? A fent említett ismérvekkel és toleráns magatartással lehet évtizedeken keresztül kitartani egymás mellett – zárta gondolatait Zsóka néni.
Megjelent a Magyar7 2022/7. számában.
