Felvidéki búcsú Horthy Istvántól
1942. augusztus 20-án, Szent István napjának ünnepén a pozsonyi magyar követség – mint minden évben – misét mondatott a Kapucinusok templomában. Mise után a követségen ünnepi fogadás volt. Ez éppen véget ért, amikor megérkezett a követségre Horthy István kormányzóhelyettes, repülő-főhadnagy harctéri hősi halálának híre. „(…) a követség épületén a nemzeti ünnep örömére felvont zászlót félárbócra kellett ereszteni” – számolt be a követségi ügyvivő a fejleményekről másnapi jelentésében.
A lapok másnap gyászkeretes vezércikkekben közölték a kormányzóhelyettes halálhírét. Részlet a kassai Felvidéki Újság augusztus 21-ei közleményéből:
A kormányzóhelyettes halála nemcsak az anyaországi, hanem a Szlovákiában rekedt felvidéki magyarságot is mélységesen megrendítette. A pozsonyi Magyar Hírlap hasábjain Esterházy János már augusztus 21-én megrendülten tudatta a tragédiát szlovákiai „magyar család” valamennyi tagjával. „Lesújtó gyászhírt röpített világgá ma délben a magyar főváros rádióállomása: Magyarország kormányzójának fia, Horthy István kormányzóhelyettes csütörtökön hajnalban az orosz fronton hősi halált halt. A hír a szíve gyökeréig hatol a világ minden magyarjának: hiszen Horthy István nemcsak az első magyar ember legkedvesebb fia, nemcsak apja támasza és törvényes helyettese volt az országlásban, hanem magyar fajta gyönyörű példánya, a magyar férfierények büszke megtestesítője, a magyar magatartás inkarnációja is.”
A pártvezér az egész szlovákiai magyar közösség nevében együttérzését és gyászát tolmácsolta az idézett újságcikkben. „Mi, szlovákiai magyarok mélyen megrendülve osztozunk az első magyar apa és a nagy magyar család fájdalmában és gyászában. Mély lesújtottságunkban is érezzük azonban, hogy ebben a magyar halálban milyen éltető fénnyel tündökölnek egy nemzet becsületének és helytállásának ezredéves erényei. Ez a hősi halál így válik a számunkra a magyar erő és erény, a magyar helytállás, a vezetői példa s a legszebb magyar jellemvonások tragikusan szép apotheózisává.”
A hősi halált halt kormányzóhelyettes földi maradványai a harctérről Kassa érintésével tértek meg az ország fővárosába. A koporsót és benne a holttestet szállító vonat augusztus 25-én reggel hét óra után futott be a kassai pályaudvarra. Itt a koporsót átvitték egy ravatalozóvá átalakított váróterembe, ahol a helyőrség küldöttsége, valamint a város előkelőségei fejezték ki tiszteletüket az elhunyt kormányzóhelyettes koporsója előtt.
A katonai és civil, világi és egyházi szertartások után a koporsót feltették a MÁV különvonatára, a Turánra, amely díszes kísérettel a fővárosba szállította az elhunyt kormányzóhelyettes földi maradványait. Budapesten az Országház kupolacsarnokában ravatalozták fel.
A kormányzóhelyettes temetésén Esterházy János képviselte a szlovákiai magyarságot. A pártvezér két koszorút helyezett el a ravatalon.
Az egyikkel személyes tiszteletét rótta le. Ennek felirata a következő volt: „Emlékedet megőrizzük! – Kegyelettel és szeretettel Esterházy János.” A másik koszorú a szlovákiai magyarok szeretetét és gyászát hirdette: „Dicső apa méltó fiától fájdalmasan búcsúzik Szlovákia magyarsága.”
A temetés napján – 1942. augusztus 27-én – a pozsonyi Magyar Néplap hasábjain Esterházy megható nekrológban búcsúzott az elhunyt kormányzóhelyettestől, az önfeláldozó vadászpilótától, akit a „magyar nemzet hősi halottjának” nevezett. Ismételten kijelentette: „veszteség feletti fájdalom magyar egyetemességében osztozva, lélekben újból ott állunk a gyászolók sorfalában mi is, szlovákiai magyarok.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/36. számában.
