Ezer év tanúja az egykori Győr vármegyében
Pár héttel ezelőtt, a tikkasztó hőség közepette, négykerekű brutáliánkkal süvítettünk Nádasdladány irányába. Győrt elhagyván a messzi tájban, lassan előbukkant méltóságteljes méreteivel ezer év tanúja, a magyar történelem és kultúra egyik legmeghatározóbb helyszíne. Volt dolgunk vele párszor, szippantottuk magunkba genius lociját és hatására merültünk el szakrális áhitatában. Ez bizony a Pannonhalmi Bencés Főapátság és ezen írás róla, a magyar kereszténység bölcsőjéről fog szólni.
Földrajzi elhelyezkedésünknek köszönhetően, nekünk otthonról Pannonhalma bő órányi autóútra van. Tehát nem egetrengető távolságról beszélünk a mi esetünkben. A főapátság ikonikus helyszín a kárpát-medencei magyarság számára. Én sem mormolom napi szinten az imát, de ez még nem azt jelenti, hogy ne tiszteljem a keresztény hagyományainkat és történelmi múltunkat. Sok írásomban már olvashatták: a világlátás hazai pályán kezdődik. A bencések birodalma erre kiváló alkalmat nyújt.
A történelmi gyökereket egészen Géza fejedelem koráig szükséges visszakövetni. Az ő uralkodásának idejében, 996-ban hívta be a bencés szerzeteseket a Szent Márton hegyére. A helyszín szimbolikus jelentőségű, hiszen a hagyomány szerint itt született Tours-i Szent Márton, akinek alakja a keresztény hit és a könyörületesség példaképe. Az apátság alapítása nemcsak vallási, hanem politikai tett is volt: a keresztény hit megszilárdítása révén a magyar fejedelemség kapcsolódott vén kontinensünk keresztény államaihoz.
Az apátság épületegyüttese különleges, mivel több korszak építészeti stílusát ötvözi. A bazilika román kori alapokon nyugszik, de a gótika, a barokk és a klasszicizmus szintén tetten érhető. Számomra a könyvtár az etalon itt, amelynek terme a klasszicista stílusjegyeket viseli. Páratlan könyvgyűjteménye az európai kulturális örökség egyik kincse.
Sok jó könyv elkél minden magára adó háztartásban és a bencések ezzel tisztában voltak. Nagy szerepet játszottak az oktatásban és a tudomány művelésében. A pannonhalmi szerzetesek másolták és őrizték a latin nyelvű kódexeket, s ezzel hozzájárultak a magyar írásbeliség megszületéséhez. A bencés rend mindig összekapcsolta a szellemi életet a mindennapi munkával. Ennek szép példája a szőlőművelés és a borkészítés, amit a középkor óta művelnek gondosan. Az itteni borvidék az anyaország egyik kiemelkedő szőlészeti központja.
Végül azon se csodálkozzunk, hogy a Pannonhalmi Bencés Főapátság 2001-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Ez az elismerés nemcsak az épületegyüttes történeti és kulturális értékét hangsúlyozza, hanem azt is, az apátság a mai napig élő szellemi központ, mellette pedig nemzeti zarándokhely, turisztikai látványosság és nemzetközi kulturális találkozópont.
Pannonhalma egybeforrt a magyar nemzeti identitással. Számunkra ő a keresztény hit, kultúra és hagyomány őrzője. De ehhez kellünk mi is, magyarok, akik ezen fundamentumokat továbbviszik a jövőbe. Jövőkép nélküli nemzeteket a történelemnek nem szokása jutalmazni, az apátság akár további ezer esztendő múltán is itt fog állni, a kérdés csak az, nekünk vagy netán valaki más emberfiának.
A feladat adott, mindörökké magyarok!
