Ez már nem a tavaszi koronavírus, minden jel szerint az aktuális mutációt nyáron hoztuk be külföldről!
Budapest, Szeged és Pécs kutatói fogtak össze, hogy fényt derítsenek arra, az új típusú koronavírus melyik mutációjával van dolga Magyarországnak, és a földrajzi közelség miatt, valószínűleg Szlovákiának is. Korábban egy rövid MTI-s cikk formájában foglalkoztunk a témával, most azonban bemutatjuk a konkrét tanulmányt.
Az Eötvös Lorán Tudományegyetem, A Szegedi Biológiai Kutatóközpont, a Virológiai Nemzeti Laboratórium, a Pécsi Tudományegyetem és a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ kutatói közös publikációban mutatták be, hogy az első hullám idején jelen lévő koronavírus-mutáció mára tulajdonképpen eltűnt az országból. Most egy újabbal állunk szemben.
A kutatók elsődleges célja az volt, hogy teljes egészében feltérképezzék a második hullám idején jelenlévő vírusmutáció genomját, azaz megállapítsák, a vírus örökítőanyagában milyen egymásutánban sorakoznak a különböző genetikai információk (azaz milyen sorrendben követik egymást az RNS-t alkotó bázisok).
Ennek segítségével nem csak az derül ki, milyen vírusváltozatok terjednek jelenleg a régióban. A vakcinafejlesztésben is óriási előnyt jelent, ha tudjuk, milyen fejlődési lánc mentén mutálódik, változik a vírus genomja.
A kutatók szerint eredményeikből egyértelműen kiviláglik, hogy a jelenlegi járványügyi helyzet nem "a tavaszi időszakban kialakult és lappangva terjedő fertőzési láncok folytatása", a mostani vírusmutációk a nyári enyhítéskor, tulajdonképpen külföldi importtal kerültek be az országba. A vizsgálatok segítségével egyértelműen sikerült bizonyítani, hogy a tavaszi első hullám idején pusztán lokális gócok alakultak ki, de ősszel már országos kiterjedésű láncolat jött létre.
A kutatók egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy ma a régióban olyan vírusváltozatok terjednek, amelyek Európa más országaiban alakultak ki. Nyugat-Európában hónapokkal korábban levett mintákban találtak ugyanolyan, vagy alig-alig különböző genomú vírusokat, mint most ősszel Magyarországon.
A SARS-CoV-2 egy viszonylag lassan mutálódó vírus, ez azt jelenti, genomja egy-egy része folyamatosan változik, az eddigi vizsgálatok alapján nagyjából kéthetente történik egy mutáció. Ez a vakcinafejlesztés szempontjából különösen fontos kérdés, a jóval gyorsabban mutálódó influenza vírusánál is problémát jelent új és új vakcinák fejlesztése. A tudományos konszenzus most azt mondja, a koronavírusnál ez egyelőre nem jelent problémát.
A mutációk követése még egy dolog miatt különösen fontos. Tulajdonképpen egy térkép rajzolható fel általa, a vírus terjedésének térképe. Megállapítható, milyen külföldi gócpontokból érkezett a vírus, ennek pedig óriási jelentősége lehet a későbbi védekezési stratégiák kidolgozása során. Egyrészt, fizikai okokból: nem megyünk oda, ahol korábban góc volt. Másrészt, meghatározva a vírus terjedési ütemét (x és y pont között z mennyiségű mutáció történt, ergo x és y pont között w idő alatt jutott el a vírus), arról is képet kaphatunk, mennyi időnk van a védekezésre.
Közegészségügyi szempontból ennek óriási a jelentősége!
A mutációk vizsgálatának a klinikumban is óriási szerepe lehet. Ahogy azt a kutatók is elismerik, a legtöbb mutáció nincs hatással a vírus fertőzőképességére. A legtöbb... Van azonban néhány igen alattomos, például az N439K kódnevű, amelynek hatására megváltozott a víruson található kis fehérjetüskék formája. A megváltozott formát a szervezet immunrendszere már csak alig vagy egyáltalán nem képes felismerni. Nagyon lebutítva a dolgot, tulajdonképpen arról van szó, a vírus más arcát mutatja, így átjut az őrségen.
A vírus fehérjetüskéinek változása ráadásul a védőoltásokra és egyéb terápiákra is kihat. Az immunválaszban kulcsfontosságú az antigének (ezek lennének a vírus fehérjéi) illetve az antitestek (ezek a szervezet "védelmezői") fizikai összekapcsolódása, kulcs-zár hasonlattal emlegetik ezeket. Ha az antigén fizikailag megváltozik (mikronméretű változásokról beszélünk), az antitest már nem tud hozzákapcsolódni, nem tudja elpusztítani a kórokozót.
Az egyre gyakrabban emlegetett újrafertőződés (egyéb más mellett) pontosan ezen a jelenségen alapul!
A kutatók egyik legfontosabb megállapítása, hogy az idén ősszel a régióban jelenlévő vírusváltozatok több különböző helyről származnak. A tavaszi első hullámról kiderült, hogy "az észlelt magyarországi behozatalok jellemezően február végén és március első felében történhettek – abban az időszakban, amikor az első fertőzések felütötték a fejüket Nyugat-Európában". A kutatók ezzel azt az általánosan elterjedt tévhitet is cáfolni tudták, hogy a vírus már februárt megelőzően jelen lett volna Magyarországon. Az általuk felrajzolt törzsfa (amelyen tulajdonképpen mutációról mutációra szemléltették a vírus genomjának változását) adatai szerint március előtt nem is volt igazolható magyarországi fertőzés, bár kizárni 100%-osan ezt nem lehet.
Az összehasonlító vizsgálatok alapján Magyarország nagy részén az olaszországi vírustörzs(ek) voltak jelen tavasszal. Különösen érdekes, hogy az ebből az időből származó vírusmutációk mennyire lokalizáltak voltak, kis túlzással egy megye- egy vírusváltozat volt a felállás.
Ez azt mutatja a kutatók szerint, hogy jól működött a védekezés tavasszal
Kiderült ugyanakkor az is, hogy
jelenlegi, második járványhullám nem a tavaszi időszakban kialakult és lappangva terjedő fertőzési láncok folytatásaként jött létre. A határ megnyitását követően, a nyár közepén újbóli behurcolások történtek az országba.
A második hullám vírusváltozatai már sokkal kevésbé lokalizáltak, nagyobb volt a belföldi széthurcolás is, egyik-másik gyakorlatilag az egész országban fellelhető volt. Ebből is látszik, mennyire fontos a járványügyi korlátozások szerepe, a fertőzés terjedésének lassítása vagy megakadályozása kulcsfontosságú lehet-
A kutatásban résztvevő virológus, Jakab Ferenc azt mondja:
