Engedjük meg magunknak a félelmet!
A koronavírus-járvány miatt lelkileg nehéz időket élünk, ezért nem árt, ha figyelemmel kísérjük a szakértő pszichológusok tanácsait. Izsóf Jurás Kinga a Pázmány Péter által alapított Nagyszombati Egyetem pszichológia tanszékének tanára és kutatója. Főként a döntéseink és a döntésképtelenségünk, valamit a bilingvizmus kérdésköre foglalkoztatja.
Milyen lelki hatást, nyomást gyakorolt az emberekre az országos tesztelés?
Ahány ember, annyiféle értelmi és érzelmi reakció, ezért nagyon nehéz általános képet alkotni a tesztelés lehetséges hatásairól. Annyi azonban biztosan megfigyelhető, hogy – mint minden megterhelő élethelyzetben – az embe-rek szeretnek csoportokba tömörülni. A véleményegyezés a csoporton belül a biztonság és az erő érzetét kelti, ami egy kontrollvesztett időszakban kapaszkodót nyújthat. Ez egy természetes, segítő folyamat. Gondok akkor merülhetnek fel, amikor a más nézőpontot képviselő embereket ellenségként bélyegzik meg, és ezzel együtt elsikkad a véleményütköztetés kultúrája. Ilyenkor a meglévő pszichés tartalékok hamar kimerülhetnek egy olyan harcban, ami nem a valós gond gyökerét érinti.
Vannak, akik elfogadják a kormány döntéseit, és próbálnak racionálisan gondolkodni, de elég sok emberben súlyos összeesküvés-elméletek fogalmazódnak meg. Pszichológiailag mi okozza ezt?
Egy erre vonatkozó svéd kutatás még 2017-ből összefüggést mutatott a kisebb mértékű önbecsülés és lelkiismeretesség, valamint a politikai és az egészségüggyel kapcsolatos összeesküvés-elméletekbe vetett hit között. A Covid–19-cel kapcsolatos kutatások összefüggésbe hozzák az erőszakra való hajlamot és az alacsonyabb iskolai végzettséget az összeesküvés-elméletekbe vetett hittel. Az összeesküvés-elméletekbe vetett hit fő mozgatórugója valójában az, hogy az információkat az emberek nem tudják teljes összetettségükben értelmezni, és a figyelem azokra a részinformációkra terelődik, amelyek összhangban vannak a már kialakult, meglévő véleménnyel. Ilyenformán megerősítik azt. Az ellentétes nézőpont elfogadása belső konfliktussal jár, ami érzelmileg megterhelő, és ennek az elkerülése érdekében az összeesküvés-elméletben hívő szinte kimozdíthatatlan a meggyőződéséből.
Szociális szempontból milyen hatással van ez a társadalomra?
Véleményem szerint még megjósolhatatlan a járványnak a teljes társadalomra mért hatása. Az egyén figyelme most elsőként a saját mikrokörnyezete felé kellene hogy terelődjön. A családi egység megtartása és az ebből fakadó kiegyensúlyozott érzelmi háttér ugyanis fontos bástya lehet majd a járvány társadalmi és gazdasági következményeinek a feldolgozása során.
Hogyan lehet kivédeni az emberi kapcsolatok széthullását?
A már említett véleménykülönbségek esetleges családon belüli kezelésében fontos keresni a nézőpontbeli átfedéseket, és megpróbálni elfogadni, hogy mindenki a saját lehetőségeihez mérten igyekszik talpon maradni ebben a nehéz időszakban. Sokszor a felénk irányuló kritika vagy indulat origója a tehetetlenség és a reményvesztettség, ezért a mások felett való ítélkezés helyett inkább az empátia útján kéne haladnunk. Fontos azonban, hogy magunkkal kapcsolatban is elfogadók legyünk. Engedjük meg magunknak a gyengeséget, a félelmet, a tanácstalanságot, de még a haragot is. Felszabadító lehet, ha beismerjük, hogy a ma már mantraként szolgáló „légy mindig pozitív” életszemléletet a legjobb akaratunk mellett sem lehet mindig betartani.
A kormány percről percre változó döntéseit az emberek nehezen viselik. Milyen következményeket vonhat maga után a kapkodás, a labilitás, a bizonytalanság?
A külső körülményeknek való kiszolgáltatottságot mindenki másképpen kezeli, ki aktívabban, ki kevésbé. Ez főként személyiség- és vérmérsékletfüggő. Fontos szerepe van az értékrendünknek és a társadalomban betöltött szerepünknek is. Hogy mit lehet jó reakciónak tekinteni egy adott élethelyzetre, mindig sok körülménytől függ. Ennek fényében inkább azt tanácsolnám, hogy próbáljuk megtalálni az életünknek azt a pontját, amelyet teljes egészében mi irányítunk, és igyekezzünk ezt kézben tartani. Ide főként az eseményekhez való hozzáállásunkat sorolom. Ha valamilyen objektív körülményen nem tudunk változtatni, próbáljuk korrigálni legalább a nézőpontunkat.
Egy személyes kérdés: magyar nemzetiségűként milyen út vezetett a pszichológusi doktorátusához? Nehéz magyar iskolákkal, magyar anyanyelvvel érvényesülni Szlovákiában?
Sem diákként, sem egyetemi dolgozóként nem volt részem negatív vagy akár pozitív megkülönböztetésben. Pedig a magyar nemzetiségem és az anyanyelvem a diákjaim számára – már csak a nevem hallatán is – az első pillanattól nyilvánvaló. Azt tapasztalatom, hogy ez csak az előadás első 15-20 percében érdekes, a későbbiekben ezt nem tekintik a legfontosabb ismertetőjelemnek. Azt gondolom, hogy ha többé-kevésbé valóságos képet alkotunk magunkról, a képességeinkről és ezt igyekszünk nyíltan kommunikálni másoknak, akkor a felénk áramló visszajelzések is nagyjából összhangban lesznek az énképünkkel.
Megjelent a Magyar7 2020/46.számában.
