Egy szvetter története
Az alsóbodoki Isten Szolgája Esterházy János Zarándokközpontban szeptember 16–17-én kerül sor a 65 évvel ezelőtt elhunyt Isten Szolgája Esterházy János végső nyugalomra helyezésének 5. évfordulójaként tartott Esterházy Zarándoknapra és az ehhez kapcsolódó lelki programokra. Ebből az alkalomból közöljük Esterházy János szenvedéseink egyik mellékesnek tűnő, ám a vele való bánásmódot jól szemléltető részletét Mycielskiné Esterházy Mária (Esterházy János húga) és Esterházy János feljegyzései alapján.
Újlak, 1949. 06. 23. Esterházy Mária naplóbejegyzése:
Jánost a Vöröskeresztes kórházból visszavitték a börtönbe. Rettentő félelemben vagyunk...
1949. 06. 29. Részlet Mária Esterházy Lujzának (Esterházy János nővére) írt leveléből:
A múlt szombaton átvitték őt Linuka szomszédságába. A Járásbíróság börtönébe. Hogy miért? Azt senki sem tudja, mert senki nem tud még semmilyen döntésről. Tegnap már ott is voltam. Kérlek, azonnal küldd el azt az 1200 drazsét számára az én címemre. 20-án láttam őt, s kicsit panaszkodott, hogy szokatlan számára ez a nedvesség és az eső, s ezért nehezebben tud lélegezni, szvettert kért.
1949. 10. 10. Esterházy Mária naplóbejegyzése:
Hajnalban Pozsonyban.
Elvittem a szvettert és más dolgokat Baloghoz (Balogh Dénes Árpád, ügyvéd) János részére, aki panaszkodik, hogy nem engedik szentmisére.
1949. 10. 14. Esterházy Mária naplóbejegyzése:
Vöröskereszt – semmi. Klinika – semmi. Dr. Balogh még mindig nem vitte el a szvettert Jánosnak. Rém nehézkes ember.
1949. 10. 20. Részlet Mária Esterházy Lujzának írt leveléből:
Öt és fél kg-os csomaggal a fogházba...
A sált és szvettert megkapta. A fogházparancsnoknál voltam, a hírhedt és közutálatnak örvendő Miháliknál. Tényleg undok. Megkértem, engedje meg, hogy János gyónjon-áldozzon. „Na čo? Však tu neukradne, nezavraždí, nepodpáli, z čoho sa má spovedať?”
Magyaráztam, hogy Halottak Napja lesz, és ezért kérem – valamit morgott, de nem tudom, megengedte-e vagy sem. Azon a címen nem engedte Jánost a kápolnába, hogy megfertőzi a többi rabot. Pedig bánta is ő azt! Tudta, mennyire vágyik János a szentmisére, és azért tiltotta el. Valóban rossz és undok ember volt.
1950. 02. 20. Esterházy Mária naplóbejegyzése:
Feladtam a csomagot Jánosnak. Emil (Prisender) egy szép szvettert is küldött.
1956. 01. 4. Esterházy Mária naplóbejegyzése:
Levél Jánostól. A szvettert nem engedték beküldeni neki, de a morzsákat (Eucharisztia) Istennek hála megkapja.
1956. 01. 04. Részlet Mária Esterházy Lujzának írt leveléből:
Legújabb leveléből látom, hogy az én leveleimet nem kapja meg, annak ellenére, hogy mindig géppel írok, ne mondhassák, hogy nem tudják elolvasni. A mellékelt papírdarabon a válasz, azaz elutasítás a szvetter-küldés kérésére. Kuriózumként küldöm. Láthatod, hogy keltezés, aláírás nélkül és egyáltalán – még ennyi fáradságot sem vállalnak! Ez mutatja az egész ügy emberi szempontból való reménytelenségét.
1956. 08. 17. Esterházy Mária naplóbejegyzése:
Fél hétkor Mírovban. Jól sikerült látogatás, de János nagyon gyönge. Elvették tőle a szvettert és a fényképeket is. A parancsnok egy disznó.
Mírov, 1956. 09. 8. Esterházy János levele húgának, Máriának:
Angyali jó Mariskám!
Ígérik, hogy kapok engedélyt csomagküldésre, ha megkapom, azonnal értesítelek. Nemsokára megkapom az engedélyt a szvetterre is, amit majd megírok neked. De ne csinálj ebből nagy ceremóniát, küldd el azt az öreget, az is jó lesz, csak foltozd be a könyökén lévő lyukakat.
Mírov, 1956. IX. 28. Esterházy János levele húgának, Máriának:
Megígérték, hogy kaphatok szvettert és csomagot, de, hogy mikor kapom meg rá az engedélyt nem tudom.
Mírov, 1956. X. 12. Esterházy János levele húgának, Máriának:
Ígéretet kaptam csomag és szvetter küldésre, de az engedélyt még nem kaptam meg. Szívemből ölelem gyermekeidet és mindenkit. Isten áldjon.
Mírov, 1956. XII. 2. Esterházy János levele húgának, Máriának:
Angyali jó Mariskám!
A szvettert eddig nem kaptam meg. Valószínűleg nem vették át a kapuban (portán). Mert aznap reggel, hogy utoljára itt voltál, lejárt a szvetter küldésre vonatkozó határidő. Én akkor, ott a látogatáson erről nem is tudtam, de kérlek, ne csinálj ebből semmilyen gondot magadnak, mert van egy jó meleg hosszú ujjú mellényem, így biztos nem fogok fázni.
1956. 10. 30. Részlet Mária Esterházy Lujzának írt leveléből:
Nem tudom, nem érte volna-e meg hangsúlyozni az embertelen bánásmódot, amiben részesül, hogy a konkrét ígéret ellenére (hogy szvettert és csomagot kap szeptembertől) elvették a szvetterét, a rózsafüzérjét és a fényképeket – egyetlen vigaszát.
1956. 11. 27. Esterházy Mária naplóbejegyzése
Beszéltem a szolgálatos tiszttel. Azzal, aki a szvettert engedélyezte, majd nem engedte! Látogatás. Jó légkörben. Lelkileg csodálatos – fizikailag kétségbeejtő állapotban van. ,,Olyan gyönge vagyok, olyan nagyon gyönge, hogy már imádkozni is alig tudok!” – ezt ismételgette. Az embernek forr a vére...
1956. 11. 29. Részlet Mária Esterházy Lujzának írt leveléből:
Csupa csont és bőr. 48 kg. Viszonylag keveset köhög és nincs láza. Ugyanakkor úgy zihál, hogy az ember ezt látva maga is elkezd levegő után kapkodni. Állandóan fekszik, és ahogy fekszik, nem jut lélegzethez, de fulladási rohamai csak reggel és este vannak.
A gyógyszerünk nem vált be, mert gyomorrontást, hányást, és ami a legrosszabb, álmatlanságot okozott! Nem tud enni. Méghozzá hideg is van, és azt a régi várat egyáltalán nem lehet bemelegíteni. Fent van, és olyan ott a szél, hogy ledönti a lábáról. Természetesen hordágyon hozták be. Szvettert vittem neki, amit szeptembertől ígértek. Az egyik öreg fegyőr bejött, hogy beszélgessen velem, amíg vártam, és azt mondta, hogy ott hagyhatom, és a csomagot is engedélyezi. Végül kiderült, hogy mégsem engedték meg. Így hát szegényke egyszerűen elpusztul ott az éhségtől és a hidegtől, és nincs, egyáltalán nincs mód a segítségre. Tudod, hogy igyekszem leküzdeni a gyűlölet minden mozzanatát, de már az erkölcsi erőm határán vagyok. Ez a látogatás teljesen tönkretett. Amint mondom: „Bocsásd meg bűneinket” stb. úgy tűnik, becsapom magamat és azt, Akihez imádkozom. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megbocsátani, a sajátjaink sérelmét. Most először értettem meg a szavakat: „Féljetek azoktól, akik nemcsak a testet ölik meg, de a lelket is”. Ők ezt teszik. De az ő lelkét nem tudják, hála Istennek, nem, mert Ő meg tud bocsátani most is.
Mírov, 1957. 1. 1. Esterházy János levele húgának, Máriának
Kérni fogom az engedélyt egészségügyi csomag küldésére. Szvettert nem szabad küldeni, de már nincs is rá szükségem…
…Áldalak, szívből ölellek és csókollak mindannyitokat. Imáitokban kérjétek az Úr Istent, hogy adja meg számomra a jó halál kegyelmét. Isten áldjon. Esterházy János.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/37. számában.
