Egy politikus a múlt századból, aki ma is példa lehetne
A két világháború közötti években létezett Csehszlovák Köztársaságot sokan a demokrácia egyik mintaállamának tekintették. Természetesen, akik olvasták a korszakkal foglalkozó – elfogultságtól mentes – könyveket, példának okáért Popély Gyula történész monográfiáit, korántsem látják így. Noha vitathatatlan, hogy a többségi nemzet számára nyilván sokkal demokratikusabb volt, mint például a Csehszlovákiába került egymillió magyar számára, akiket különböző rendeletekkel és intézkedésekkel (mondvacsinált ürüggyel is akár) igyekeztek ellehetetleníteni, sőt a magyar tömbbe telepített csehekkel és szlovákokkal úgymond „felhígítani”.
Ebben a helyzetben nagyon fontos volt, hogy a kisebbségi sorba kényszerített magyarságnak olyan szellemi és politikai vezetői legyenek, akik szót emelnek az érdekében a törvényhozásban és külföldön is, de képesek megszervezni az ellenállást is.
Paraszti származású volt, szülővárosában végezte elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait, majd Budapesten, a Pázmány Péter Egyetemen jogi diplomát szerzett. Ifjú korában kiváló sportoló volt, az atlétika több ágában is figyelemre méltó eredményeket ért el, sőt diszkoszvetésben magyar bajnok volt. 1912-ben Magyarország képviseletében szerepelt az osztrák–magyar atlétikai viadalon.
Az I. világháború kitörése előtt szülővárosában rendőrségi fogalmazóként dolgozott, majd jött a háború, amelynek különböző frontjain harcolt és végül tartalékos főhadnagyként szerelt le.
Holotát több alkalommal is parlamenti képviselővé választották, emellett azonban Érsekújvár mindennapjainak alakításában is meghatározó szerepet játszott, mivel 1924 és 1938 között ő volt a városbíró, ami tulajdonképpen a polgármesteri tisztség elnevezése volt.
A városbíró számára a szociális gondok enyhítése jelentette a legnagyobb feladatot. A prágai kormány gazdaságpolitikája általában a szlovákiai ipart sújtotta, ez növelte a munkanélküliek és szociális segélyekre szorulók arányát. Holota városbíró alkalmi szociális akciókkal igyekezett enyhíteni ezeken a gondokon, de a városi költségvetésből népkonyhát is működtetett.
Talán meglepő, de Érsekújvár akkoriban mezőgazdasági településnek számított és Holota János volt az, aki fellendítette a gyümölcs- és zöldségtermesztést. Elsősorban a paprika, a fokhagyma, valamint a szőlő, a barack, a földi eper és a dinnye termesztése hozott komoly bevételeket.
A város kulturális és sportélete is folyamatosan izmosodott, és az egykori diszkoszvető bajnok egyik alapítója lett a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetségnek.
Holota városbírói tisztsége 1938 novemberében megszűnt, az Egyesült Magyar Párt 1939-ben felvette a Felvidéki Magyar Párt nevet, képviselői és szenátorai pedig a Magyar Országgyűlés tagjai lettek. Korábbi harcostársát, Jaross Andort tárca nélküli felvidéki miniszternek nevezték ki, feladata a visszacsatolt területeknek a magyar közigazgatási és jogrendszerbe való beillesztése volt és ehhez kapóra jött számára Holota János szakértelme és gyakorlati tapasztalata. A minisztérium azonban 1940-ben megszűnt, az időközben Budapesten letelepedett Holota János ezt követően a belügyminisztériumban kapott tanácsosi állást. A háború alatt gyakran megfordult szülővárosában is és összeköttetései révén a nyilasok hatalomra kerüléséig a nehéz helyzetbe került zsidókat is segítette.
A világháborút követően még azt gondolta, hogy visszaköltözik Érsekújvárra és ismét bekapcsolódik a kisebbségi politikai életbe, de szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy kollaboránsként elítélték, vagyonát pedig elkobozták. Ezért a Magyarországra menekült felvidékiek érdekében vállalt feladatokat, és amikor a két ország között aláírt lakosságcsere egyezmény nyomán felvidékiek tízezrei voltak kénytelenek Magyarországra települni szorgalmasan kilincselt a különböző minisztériumokban, sőt a miniszterelnöki hivatalban is, hogy a Csehszlovákiában hátrahagyott ingatlanaik helyében lakáshoz és földhöz jussanak.
Turczel Lajos, aki egy hosszabb tanulmányban foglalkozott személyével és tevékenységével 1948 tavaszán találkozott Holota Jánossal és rövid beszélgetésük során szóba került Jaross Andor is, akit politikai pálfordulása végül 1946-ban a vesztőhelyre vitt.
Holota János 1958. október 10-én hunyt el a chilei fővárosban.
