Egy nap Krakkóban – KÉPEKKEL
Lengyelország történelmi fővárosa, a világi és egyházi emlékekben gazdag Krakkó óvárosa már évtizedekkel ezelőtt felkerült az UNESCO kulturális világörökségi listájára. Királyi városról van szó, itt koronázták és temették el a lengyel királyokat. Bár nekünk rövid idő állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy alaposan bejárjuk a várost, így is megismerkedhettünk legfontosabb történelmi emlékeivel, sőt az adventi forgatagban is elvegyülhettünk. Aki viszont többre vágyik, legkevesebb három napra tervezze krakkói látogatását.
A Visztula folyó partján elterülő város egyik központja a 200 x 200 méteres, négyzet alakú főtér, a Rynek Glówny, amely egykor Európa legnagyobb köztere volt, közepén a reneszánsz stílusban épült Posztócsarnokkal (Sukiennice). A tér közepét elfoglaló csarnokot a 16. században olasz mester tervei alapján építették, belső falait lengyel városok címerei díszítik.
Az egykori vásárcsarnokban leginkább kézműves termékeket kínáló ajándékboltok sorakoznak, az emeleten található a Lengyel Művészeti Galéria. Innen lehet eljutni a Földalatti Történelmi Múzeumba is, ahol a legmodernebb eszközök felhasználásával mesélik el a város történetét.
A hatalmas tér északkeleti sarkában áll a Mária-templom, a krakkói gótika legszebb épülete, körülötte mindenütt műemlékházak díszítik a turistáktól nyüzsgő teret.
Elegáns lovas kocsik várják utasaikat, hogy végigvezethessék őket a város legizgalmasabb részein. A Posztócsarnok és a Mária-templom között áll a legismertebb lengyel költő, Adam Mickiewicz emlékműve, a tér délkeleti sarkában találjuk a Szent Adalbert-templomot, a város egyik legrégibb templomát, a túloldalon pedig egy magános tornyot. 1820-ig itt volt a régi Városháza épülete, melyet biztonsági okokból elbontottak, ugyanakkor tornyát sikerült megmenteni az utókor számára.
Állítólag a városban közel kétszáz templom található, ezek közül kettőről legyen most bővebben is szó, egyik a Főtér sarkában álló Mária-templom. A háromhajós, két eltérő magasságú toronnyal rendelkező vöröstéglás épület 1300 táján épült, a megbízást a legenda szerint egy testvérpár kapta. Mivel az idősebb hamarabb elkészült a munkával, elutazott, ám amikor visszatért azt látta, hogy öccse egy magasabb és szebb tornyot emelt. A féltékeny testvér ezért megölte öccsét. Amikor tudatosította, mit tett, le akart ugrani saját tornyából, ám ebben üldözői megakadályozták és lefejezték.
A Mária-toronyba 239 lépcső megtételével juthatunk fel. Innen csodás kilátás nyílik a városra. Minden kerek órában a nagyobb toronyból felhangzik a hejnal (a magyar hajnalból ered), a trombitaszó, megidézve a tatárjárás idejét, amikor ez a dallam figyelmeztette a város lakóit az ellenség közeledésére. Sajnos a dallam megszakadt, mert egy tatár jeladás közben lenyilazta az őrt.
Ami pedig a templombelsőt illeti, a szárnyas oltár egy több részből álló remekmű. Egy híres nünbergi művész készítette. Az oltár megeleveníti Mária és Jézus életének legfontosabb pillanatait. A majd 13 méter magas és 11 méter széles oltár nyitott állapotában naponta 11.50 órától 18 óráig látható.
Mielőtt elhagynánk Krakkó főterét, néhány percnyi séta után érdemes megnézni a Jagelló Egyetem történelmi épületét a Jagiellonska utca sarkán. Út közben találkozunk a Balassi Bálint tiszteletére készített emléktáblával is. Az egyetemet 1364-ben Nagy Kázmér alapította, halála után néhány évtizeden át szünetelt az oktatás, ám Jagelló Ulászló király és Hedvig királynő újraindíttatta működését. Az intézményt napjainkban mintegy 50 ezer diák látogatja.
Az egyetem gótikus épülete az 1490-es években épült, amelyet az intézmény már évszázadokkal ezelőtt kinőtte, így az egyes karok a város legkülönbözőbb pontjain leltek otthonra. A történelmi épület árkádos udvarán naponta 5 alkalommal órajáték köszönti az összegyűlt tömeget. Az Egyetemi Múzeum betekintést nyújt az intézmény 16. századi életébe, amikor még Kopernikusz is az intézmény diákja volt.
A Wawel a lengyel királyok egykori székhelye, a Visztula feletti dombon terül el. A várnegyed két fontos látnivalója a királyi palota, illetve a krakkói érsekség székesegyháza, mely 1320 óta a lengyel uralkodók koronázásának és temetkezésének a helyszíne annak ellenére, hogy 1609-ben a királyi székhely Varsóba költözött.
A királyi katedrális évszázadok alatt nyerte el mai formáját. A 16. században épült gótikus templomot későbbi építésű kápolnák veszik körül, így külső megjelenésében meglehetősen eklektikus. A sír-emlékek közül számunkra legfontosabb Nagy Lajos magyar király leánya, Szent Hedvig carrarai márványból készült szarkofágja, valamint Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel királyé, aki egyúttal a litván nagyfejedelemséget is uralta 1576 és 1586 között. Kiváló szervező és hadvezér volt, megreformálta a lengyel igazságszolgáltatást, a hadsereget és az adórendszert, megerősítette a lengyel állam északkeleti határait.
Itt található Nagy Kázmér és Öreg Zsigmond király síremléke, a költő Mickiewicz vagy a repülőgép-balesetben elhunyt Lech Kaczyński sírhelye is. Ebben a székesegyházban szentelték püspökké Karol Wojtylát, a későbbi II. János Pál pápát.
A reneszánsz stílusú királyi palota a lengyel uralkodók székhelye volt. A felújított épületben hét állandó kiállítás tekinthető meg. A Királyi Fogadótermek a palota legfontosabb látnivalói, ahol a reneszánsz világa köszön vissza, értékes kincsei a brüsszeli falikárpitok és gobelinek.
A Wawel sem mutatható be a hozzá kapcsolódó legenda nélkül, amely szerint a régmúltban egy sárkány tartotta félelemben a vidék lakosságát. Minden hónapban 12 bárányt és egy szűz lányt követelt magának. Ám amikor már a környék minden szüze a sárkány áldozata lett, csupán Krak fejedelem leánya maradt életben, az apa megelégelte a dolgot, és eldöntötte: annak adja vagyona felét és leánya kezét, aki megöli a fenevadat. A sok pórul járt próbálkozó után egy cipészlegény is jelentkezett a feladatra; nem erővel, hanem leleménnyel járt túl a sárkány eszén. Egy halott birka bőrét megtöltötte kátránnyal és kénnel, majd a sárkány barlangjának bejáratánál helyezte el. A sárkány felfalta a zsákmányt, csakhogy a gyomrában meggyúlt a kén. Erre mohón a Visztula vizét kezdte inni, amitől viszont felrobbant. Ma már nincs mitől félni, ám a sárkány egykori barlangja még mindig megvan és látogatható.
Nos, az adventi hétvégén tett kirándulásunkba már csak a vásár megtekintése fért bele. Az árusok felkészültek a turistainvázióra, hiszen, ha nem értettük egymást, azonnal angol nyelvre váltottak. Mint a vásárokban általában, itt is nagyon magasak voltak az árak és leginkább kézműves termékek szerepeltek a kínálatban. A lengyel ételkülönlegességek, a pierogi, a bigos, a lengyel kolbászok, valamint a forralt bor ugyancsak jól fogytak.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/51-52. számában.
