Egy hír margójára
Olvasom a hírekben, hogy Szantorini és Amorgosz szigete között több száz földmozgást észleltek múlt péntek óta. A hatóságok emiatt egész hétre elrendelték az iskolák bezárását Szantorinin és a környező kisebb szigeteken.
Kedden reggel az Európai Földközi-tengeri Szeizmológiai Intézet (EMSC) 4,7-es erősségű földmozgást észlelt. Az embereknek azt tanácsolták, hogy maradjanak távol a part menti területektől, ahol földcsuszamlás kockázatával is számolni kell. Szantorinin a boltok sem nyitnak ki, az emberek nem járnak be dolgozni, a sziget kezd teljesen kiürülni – mondta egy fiatal nő, mielőtt kedd reggel felszállt egy Athénba induló kompra. A nap folyamán egy plusz repülőjáratot is indítottak a szigetről, de még így is sokan a helyszínen rostokolnak, hiszen nemcsak a szigetlakók, hanem sok turista is a hajók vagy a repülők szabad helyeire vadászik.
Vagy negyedszázaddal ezelőtt, amikor győri egyetemista voltam, az előadások egyikén a tanár úr ecsetelte a Kréta szigetén kialakult minószi kultúra jelentőségét és szinte görög tragédiába illő pusztulását. Annak idején azonban apám is mesélt erről. Nem véletlen tehát, hogy később az egyik könyvében, amely az írás kialakulásáról és fejlődéséről szól, a krétai hieroglifikus írásról, valamint a lineáris A és a lineáris B megfejtésével kapcsolatban hivatkozás olvasható Hédervári Péter geológus és szakíró A görög Pompei című, 1972-ben megjelent művére.
A hatalmas tengerár, valamint a szigetet elborító vulkáni hamu hosszú időre szinte minimálisra korlátozta az életfeltételeket, de nem kizárt, hogy sokkal távolabb is súlyos következményei lettek, mivel vannak olyan vélemények, hogy a Bibliában szereplő Tíz egyiptomi csapás némelyike is valamiképpen összefügghet ezzel. Maga Platón, a nagy görög filozófus elég részletesen ír Atlantisz legendájáról, amely ugyancsak egy nagy természeti csapás következtében semmisült meg (illetve tűnt el a tenger alatt), és ezt is sokan összefüggésbe hozták a Szantorini szigetén egykor lezajlott katasztrófával.
Azóta Szantorini teljesen átalakult, mondhatni darabjaira hullott. Az ott élt emberek maradványait érdekes módon eddig nem sikerült megtalálni, de nem kizárt, ha a régészek még mélyebbre ásnának, akár sok ezer holttestre is bukkanhatnának.
Visszatérve a mostani eseménysorozatra, annak ellenére, hogy vészjósló előrejelzéseket is hallottam, ilyen tragikus végkifejletre talán nem kell számítani, mert ahogy a szeizmológusok is állítják, ezúttal nem vulkáni robbanásról van szó, hanem az Égei-tengerben lezajló lemeztektonikai folyamatokról. Persze az is kérdés, hogy az majd mit von maga után. Reménykedjük abban, hogy Szantoniri, ez a világörökség részét képező ékszerdoboz, és egyben közkedvelt turisztikai célpont az utókor számára is megőrzi jelenlegi állapotát.
