Egy esszé Eszékről
Sok víz folyt le a Dráván, mióta legelőször járhattam eme hangulatos városban. Emlékszem, esőcseppek frissítették orcánkat és röpke órányi macskakő koptatás adatott meg nekünk. Keserédes emlékkel jöttem el onnan, mert kevés idő jutott rá, de akkor az egyik utazó pajtásom megnyugtatott, mondván fogunk mi még erre jönni. Szerencsére az illető nem hazudtolta meg önmagát és bizony megadatott, hogy másodszor is tiszteletünket tegyük Eszéken, de már egy hosszabb vizit keretén belül.
Az ezer szállal Magyarországhoz kötődő Eszék, a Dráva és a Száva között elnyúló Szlavónia fővárosa, az egykori Verőce vármegye központja. Ő egy ízig-vérig közép-európai nagyváros, mediterránosan horvát nyüzsgéssel, Monarchia korabeli épületekkel, gyönyörűen felújított barokk kori erődvárossal. A városképen volt is mit felújítani. Legutóbbi ottjártunkkor kész ráncfelvarráson esett át. A huszadik század megpróbáltatásai és a legutóbbi délszláv verekedés nyomai máig láthatóak és mementóként szolgálnak az utókornak.
Az “álom”alakulat szétesése után, a délszláv háborúban sokat szenvedett Eszék, 1991 nyarán szerb szabadcsapatok foglalták el a Dráva túlpartján fekvő Baranyát, és már augusztusban megkezdődtek a támadások, 1991 novemberétől, Vukovár elestétől megszaporodtak a bombázások, ágyúzások, jelentős károk keletkeztek a belvárosban, az ipari üzemekben, rengeteg civil is áldozatul esett a harci cselekményeknek. Ennek apró momentumát máig láthatjuk a városban. Arról a jelenetről van szó, mikor 91 nyarán a tank egy Fiat Zastava 750 típusú járművön áthajt. Sok épületen továbbra ott vannak a golyónyomok, valahogy nem akarják bő harminc év után sem eltüntetni.
A város legfontosabb történelmi emléke az eszéki vár, azaz a Tvrđa barokk kori erődvárosa. A törökök 1687-es kiűzése után kezdték meg építését az osztrákok a már meglévő kisebb török erődítmény bővítésével, átalakításával. Az idő vasfogai rendesen megrágták, így szépen toldozzák-foltozzák. Barokk épületeiben múzeumokat, egyetemi intézményeket helyeztek el és több kávézó, étterem, szórakozóhely nyílt az ódon házakban.
A belvárosban csilingelő villamosok az egykori Monarchia boldog békeidőit idézik vissza. Monarchiában Eszék volt a negyedik város, ahol bevezették, az akkoriban még lovak vontatta új közlekedési eszközt. A Dráva mentén hosszú sétákat lehet tenni. A jelenleg Horvátország területén található Eszéket az ország legzöldebb városának mondják. Területén rengeteg gyönyörű parkba lehet belefutni, sőt kerékpárutak könnyítik meg a mozgást.
Errefelé a gasztronómia sem piskóta. A város a közép-európai és balkáni kultúrkör határvonalán fekszik, így az itteni konyhát nagyban befolyásolta eme kulturális fúzió. Össznépi evészetet annó mi is megejtettünk nála. Rustica nevezetű étteremben volt foglalva nekünk. Brutkós egy hely, ráadásul a pincérfiú abszolút profin lereagálta a szituációt. Egyszerre húsz ember vett fel tőle rendelést. Én egy gurmanska pljeskavica, sült paprika és a mindig menő sopszka saláta mesterhármasa mellett tettem le a voksom. Hogy jobban csússzon, barna Tomislav sör dukált mellé.
Ha minden jól megy, pár nap múlva ismét szemezhetek elbűvölő barokkos épületeivel, még mielőtt becsekkolnánk a boszniai szerbek földjén. Csak adja ki az idő és koptathatjuk a cipőt nála, miattam akár esőcseppek közepette.
