DYSPRAXIA avagy fejlődési koordinációs zavar
A mai ismertetőm egy olyan jelenséggel foglalkozik, ami eddig nem volt a figyelem központjában. Mivel a tanulási zavarral, illetve megkésett beszédfejlődéssel egyre gyakrabban találkozunk az óvodások és főleg iskoláskorúak körében, mélyebb, alaposabb, sokrétűbb vizsgálatokra van szükség. Szeretnénk eljuttatni a szülőkhöz, pedagógusokhoz és a társadalom szélesebb köréhez az alapismereteket erről a specifikus zavarról.
A dyspraxia (más néven fejlődési koordinációs zavar) krónikus idegrendszeri rendellenesség, amely már kisgyermekkortól kezdve jelentkezik. Ezt a specifikus rendellenességet a mozgás tervezésének és koordinációjának károsodása jellemzi. Egyszerűsítve ez az agy és a test közötti kommunikáció zavara. Ennek a rendellenességnek jellemzője, hogy károsodik az adott mozgások automatikus végrehajtása. Az érintett személynek önként kell irányítania minden gesztusát, ami rendkívül megnehezíti a mindennapi élet bonyolult mozgásainak összehangolását. Ez a mozgászavar fejlődési eredetű.
A gyermekek képességbeli hiányosságai zavarólag hatnak a mindennapi tevékenységekre. A fejlődési dyspraxia egy specifikus tanulási fogyatékosság, amelyet 4 éves kor előtt fontos volna beazonosítani.
A dyspraxiát nem mindig könnyű helyesen meghatározni. Meghatározása még mindig vitatott a szakirodalomban. Ez egy hosszan tartó fejlődési rendellenesség, amely befolyásolja a tervezés, a szervezés, a kivitelezés, valamint a gesztusok és mozdulatok automatizálását. Az 5–11 éves gyermekek 5–7% -át érinti.
A dyspraxia többféle formát ölthet:
- konstruktív dyspraxia – olyan tevékenységekre vonatkozik, ahol különböző elemek összeállítása szükséges.
- konstruktív vizuális térbeli dyspraxia, ahol a konstruktív dyspraxiához térbeli építési rendellenesség társul.
- nem konstruktív dyspraxia, amely a gesztusok egymásutánjának rendellenességeire vonatkozik.
- öltözködési dyspraxia, amely az öltözködéshez kapcsolódó nehézségekre vonatkozik, a ruhák tájolásának vagy elrendezésének módjára, a különböző zárórendszerek (gombok, cipzár, csipkék stb.) használatában.
- orofaciális dyspraxia, amely megfelel a hangképző szervek és az arcizmok összehangolt tevékenysége (sípolás, fújás, nyelés stb.) rendellenességének.
- dyspraxiás diszgráfia, mely az írásban tapasztalt koordinációs nehézségek okozója.
Jól megfigyelhetők a motoros fejlődési rendellenességek, mint az esetlenség, az önkéntes és összehangolt mozgások végrehajtásának nehézségei (séta, kerékpározás, úszás, ügyességi játékok, evőeszközök kezelése, egyedül öltözködés, fogmosás, cipőfűző megkötése, egyedül mosdás).
Csecsemőkorban jelzés értékű, ha nem, vagy túl keveset használja a kezét. (Például nem fog, vagy elengedi a játékait.)
Szembetegségek esetében a szem mozgása, a szemkövetés, szemrögzítés hiányos, nehezen olvas, követi a vonalat, nem sikerül megtalálni a szöveg folytatását.
Beszédzavarok – legmarkánsabb az apraxia, a száj- és arcizmok összehangolt munkájának hiánya, a „homályos” (elmosódott) beszéd.
Diszgráfia – nehézséget okoz a kézírás és a kézírás automatizálása.
Logopédiai rendellenességként tartjuk nyilván a dyspraxia okozta ál-diszlexiát, az írott nyelv nehézségeit.
Logikai-matematikai rendellenességeknél nehézséget okoz a műveletek oszlopokban történő elhelyezésében, a matematikai tények kiemelése, a szekvenciák problémái, az időbeli pozicionálás nehézségei. Az írásbeli műveletek nehézségei és a geometriával kapcsolatos tevékenységek összehangolása stb.
A szervezés valódi gondot okoz a dyspraxiás számára. Az elrendezéssel kapcsolatos nehézségek komoly hátrányt jelentenek a felnőttek számára. Ezek a szervezeti kérdések a manuális feladatok mindegyikében láthatók.
Bizonyos képességeket a dyspraxiás képes az idő múlásával megtanulni, rögzíteni, mások elérhetetlenek vagy nem egyértelműek maradnak számára. Gyakori a tárgyak elvesztése.
Térbeli és időbeli tájékozódási nehézségek: gyakori a késés, a manuális ügyetlenség, az időbeosztás zavara, eltévedés térben, időben stb.
Elszigetelődés: a dyspraxiás egyén viselkedés nem felel meg a társainak. Sokkal erőteljesebb náluk a fáradékonyság.
A dyspraxiának különböző kiváltó oka lehet. Leggyakoribbak:
1. Terhesség és alkoholos ital
Ha az anya alkoholos italokat fogyasztott a terhesség alatt, akkor a gyermek rendellenességekkel születhet. Gyakorisága megközelíti a 30%-ot.
2. Koraszülött gyermek
A koraszülött csecsemő nagyobb valószínűséggel lesz dyspraxiás, mivel az idegrendszeri fejlődésében törés következik be.
3. Születéskori balesetek: asfixia, hypoxia, stroke ...
A dyspraxia együtt jár a koraszülöttséggel, melynél az esetek több mint felében figyelemhiányos rendellenesség, vagy más tanulási zavar (diszkalkulia, diszorthografia, diszgrafia) figyelhető meg.
4. Fejlődési rendellenesség
Az agy bizonyos területei, amelyek részt vesznek a tanulásban, nem működőképesek. A dyspraxia fejlődési, azaz azonosított ok nélküli rendellenességnek tekinthető.
A dyspraxia diagnosztikája összetett. Napjainkban is vannak még kérdőjelek.
A dyspraxia diagnosztizálásához több vizsgálatot kell elvégezni: pszichomotoros felmérést, pszichometriai vizsgálatot, logopédiai felmérést, ortoptikus és neurovizuális értékelést.
Ezeknek a teszteknek az eredményei alapján a gyermekneurológus és gyermekpszichológus képes lesz a diagnózis felállítására.
Ez a még mindig kevéssé ismert rendellenesség a 4-5 éves kor körüli gyermekek 8%-nál jelentkezik a beiskolázás során.
Információ és képzés hiánya miatt a pedagógusok többsége még soha nem hallott a dyspraxiáról, és nem hivatott diagnosztizálni sem.
A pedagógus vagy a szülők gyanúja esetén célszerű egy neuropszichológus és egy pszichomotoros terapeuta által teljes és pontos értékelést végeztetni.
Nagyon fontos, hogy megpróbáljuk minél hamarabb kimutatni a gyermekeknél a dyspraxiát, mert a késői diagnosztizálás nagyban befolyásolja a gyermek önértékelését.
Minden gyermek más és minden dyspraxiás gyermeknek különböző dyspraxiája lehet. Ezért fontos, hogy gondozása az érintett gyermek pontos értékelése alapján történjen, annak érdekében, hogy kielégítse sajátos szükségleteit.
Az értékelések (pszichomotoros, logopédiai, ortoptisták által végzett neurovizuális) eredményei szerint tanácsos kiegészíteni (túlterhelés nélkül) a helyzet javítása érdekében.
A dyspraxiás gyermek külön figyelmet igényel szülőtől, pedagógustól, de a környezetétől is. A probléma ismeretében ne féljünk beszélni róla. Gyermekeink érdeke megkívánja, hogy foglalkozzunk a gondjaikkal.
A dyspraxiás nem ügyetlen, nem tehetetlen, nem értelmi fogyatékos! Csupán másképp reagál.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/31. számában.
