Drótszamáron Csallóköz és Mátyusföld határán
A májusi időszak elhozza számunkra a harsogó zöld színeket, a kék eget, a napsütötte időszakokat, mindezeket meghintve kellemesen simogató szellővel. Ilyenkor a tavasz csúcsra járatja magát és emberfia maga döntheti el, miképpen üti el a szabadidejét. Adott mifelénk, a mindenható honismeret oltárán, tágra nyitott szemekkel alkotunk világlátást. Ha még ezzel hozzájön hű, kétkerekű társunk, akkor abból csak jóféle móka sülhet ki. Hozok is a tisztelt olvasónak egy ezzel kapcsolatos bicajos sztorit.
Örökre magyaroktól hangos falvak és emlékek, virágzó repce - és húsos földek, árterek, a kacskaringózó Kis-Duna, valamint hangulatos vízimalmok jellemzik Csallóköz és Mátyusföld tájegységeinek határát. A megfelelően kiépített kerékpárutak garantálják ezen látnivalók meglátogatását. Szükséges hozzá napfényes időjárás, jóféle drótszamár, ami bírja a kilométerek megpróbáltatásait és minden bizonnyal a kerékpár tulajdonosának akarata. Nos, ez én lennék, azaz pattanjunk bicajra és tekerjünk le a térségben egynéhány kilométert.
A kerékpárutak segítségével rajtunk múlik merre indulunk el. Én ez alkalommal az otthoni kisudvarnoki miliőből kiindulva, a Csallóközkürt határán található Szent-Rozália kápolna meglátogatását céloztam meg. Időhöz nem kötöttem a táv letekerését, azon voltam, hogy a saját finom tempójával guruljak be két keréken a településre. Mielőtt kifújtam volna magam a kápolnánál, útba esett a csallóközkürti Szent István vértanú temploma. A ősi templom már valószínűleg az Árpád-korban, a 13. századtól létezik, bár pontos eredetéről teljes bizonyossággal nincs tudomásunk. 1276-ban a kürti Szent Istvánnak címzett templom papjával, Jánossal találkozunk egy okiratban, illetve 1346-ban Egyházaskürt említésével.
Miután a Szent-Rozália kápolnánál megpihentem, Vásárút települését vettem célba. Kivételesen nem a fogorvosomhoz jöttem vizitre. A vásárúti Páduai Szent Antal római katolikus templomnál nyújtottam egyet, majd ettem brutálisat az Amici pizza di Napoliban. Ember nem gondolná, milyen szuper nápolyi pizzát lehet itt enni. Nem tervezek gasztro influencer lenni, de ide még vissza fogok térni.
Az idő ketyegett, bringáztam tovább, egészen a nyárasdi Turulmadár emlékműhöz. Ott éppen egy lila zoknis bácsi lopta a napot, de látta, hogy fotózni tervezek, így jobbnak látta, ha tovább csoszog. Érdekesség, a község határában az 1848/49-es szabadságharc időszakában két csata is volt a császáriak és a magyar szabadságharcosok között. Ez a bizonyos Turulmadár emlékmű mintegy öt méter magas, fekete, öntöttvasból készült emlékmű szobor, melynek déli oldalán pajzzsal fedett kardról lecsüngő kettős bojttal ellátott tiszti öv, felette ötágú bárói korona látható, míg a szobor tetején délről egy sas körme koszorút tart. Az emlékmű leírást is tartalmaz. Itt halt meg báró Gustav von Getramb alezredes, aki a császárhoz volt hűséges.
A rövid helytörténeti talpaló után érintettem a nyárasdi termálfürdőt, ahol nyomokban már lehetett találni fürdőzőket, ebből is inkább az idősebb nemzedék tagjait. Ott pancsoltak a meleg vízben és áztatták lábukat, miközben én izzadva haladtam tovább a Kis-Dunáig. A Kis-Dunán átkelve, még Nádszeg előtt bevágtam a kanyart élesen balra és innen végig a határban tekertem egészen az Alba Régiáig.
A sárga színben vakító repce - és húsos földek társaságában, a senki földjén, senkitől sem zavartatva repesztettem Pozsonyeperjes települése irányába. Az Alba Régia étterem teraszán legurítottam a jól megérdemelt kofolát, pattintottam pár fotót, majd az órára nézve stratégiai döntést hozva nem Tallósig, majd onnan vissza, hanem egyenesen átvágva a földeken a Dunatőkési vízimalom területére vezetett utam. Ez volt az utolsó megálló. Volt nálam horalky, azt még amolyan záróakkordként elmajszoltam. Az utolsó hét kilométert szinte egypedálozva abszolváltam le, mert a jobb pedál úgy gondolta, jobb lesz neki leválni a helyéről.
Kis csallóközi és mátyusföldi világ, ami itt vár, hiszen a világlátás hazai pályán kötelez téged. A kiépített kerékpárutak segítségével ezt mind megismerheti az olvasó. Ideje a bicikli kerekeit felpumpálni, a bar nyomást ellenőrizni és kétkeréken repeszteni, nemde?
