2022. május 16., 17:48

Döntő csaták: Napóleon csatája, ahol székelyek hullatták a vérüket

2021 őszén Brünnben tömegsírt fedeztek fel egy ház felújítása során. A 12 férfi csontváz, a feltételezések szerint az 1805-ös austerlitzi csata áldozatainak a maradványa. Az elemzések háborús sebesüléseket találtak a csontokon. Minden jel arra mutatott a szakértők szerint, hogy az austerlitzi (Slavkov u Brna) csata után a húsz kilométerre fekvő Brünn városába vitték a sebesülteket, akik közül sajnos sokan nem élték túl a megpróbáltatásokat.

Francia lovasság roham előtt. Jean-Louis-Ernest Meissonier festménye.

Fotó: wikimedia commons

A híres ütközetet 1805. december 2-án vívták Napóleon és ellenfelei, I. Ferenc osztrák császár (és még pár hónapig német-római császár), illetve I. Sándor orosz cár. A győzelem Napóleon talán legzseniálisabb diadala volt, amivel véget vetett a harmadik koalíciónak, és nagyban hozzájárult a Német-Római Birodalom megszűnéséhez.

1802-ben megkötött Amiens-i béke nem tartott sokáig. Egy évvel később, május végén a brit követ már el is hagyta a francia fővárost, s ezzel újra beállt a hadiállapot London és Párizs között. Bár tettek egy kósza békülési kísérletet, de nem sikerült a feleknek megegyezniük. (A franciák Málta, az angolok Hollandia kiürítését kérték a másik féltől.) A brit hajók lezárták a francia kikötőket, Napóleon pedig elkezdte gyűjteni a csapatait a szigetországi partraszálláshoz. Az angol kormányfő ifj. William Pitt két szálon fogott hozzá a szervezéshez.

Egyrészt igyekezett Napóleont eltávolítani az útból, a pletykák szerint az előző orosz cárnál, Pálnál, aki túl közel került Napóleonhoz, egyszer ez a módszer már bevált.

Párizsban megjelentek az úgy nevezett „huhogók”, vagyis az ellenforradalmi összeesküvők, akiket britek nagy lelkesedéssel támogattak, hogy sikerüljön Napóleont elrabolniuk. Pitt másik vonala egy újabb koalíció szervezése volt. Sikerült létrehoznia egy minden eddiginél erősebb szövetséget a „korzikai” ellen. Svédország, Oroszország és a Habsburg Birodalom bevonásával 1805 nyarára létrejött szövetség komoly fenyegetést jelentett a franciákra nézve. A trafalgári vereség után Napóleon letett angliai tervéről, de a szárazföldön gyorsan a tettek mezejére lépett.

Ősz elején csapataival átkelt a Rajnán, és kelet felé vonult a német területeken. Október közepén Ulmnál körülzárta Mack tábornok csapatait, elsöprő győzelme után nyitva állt az út előtte Bécs felé.

Bécs elfoglalása után Napóleon mégsem lehetett nyugodt, Kutuzov orosz tábornok vezetése alatt az osztrák és orosz csapatok egyesültek, és létszámban felülmúlták a franciákat. A két császár mindenáron csatát akart vállalni, hiába tiltakozott Mihail Illarionovics Golenyiscsev-Kutuzov. A kapkodás sosem a siker előfeltétele, pláne, hogy Napóleon nagy körültekintéssel választotta meg az ütközet helyszínét. Morvaországban lévő csapatait Brünn előtt vonta össze, és december elsején állást foglalt a Goldbach-patak mentén. Haditervének fontos része volt, hogy átengedte ellenségeinek a Pratzen-magaslatot, ami a maga 325 méterével a csatatér legmagasabb pontja volt.

A szövetségesek haditervét Franz von Weyrother tábornok alkotta meg, de az osztrák és orosz főtisztek között nem volt túl rózsás a viszony. Adjuk át a szót az egyik orosz főtisztnek:

Mikor mindnyájan egybegyűltünk, megérkezett Weyrother tábornok, és egy nagy asztalra kiteregette Brünn és Austerlitz környékének hatalmas, igen részletes térképét, majd nagy hangon és igen magabiztosan felolvasta a hadrendet. Viselkedéséből világosan kiérződött a felsőbbrendűségébe vetett hite és irántunk érzett megvetése. Az egész jelenet úgy festett, mint amikor a tanár a katedráról közli a feladatot a nebulókkal. Kutuzov, aki ültében már félig aludt, amikor megérkeztünk, távozásunkkor már régen mély álomba merült.”

Napóleon szándékosan gyenge jobbszárnyat állított fel, az volt a terve, hogy ide csalogatja az ellenséges csapatokat. Seregük nagy részét leköti itt, miközben az arcvonal többi pontján sikert ér el, és kettévágja az ellenség vonalait. A Pratzen magaslat átengedése tovább növelte ellenfelei magabiztosságát. A csata előtti este Napóleon szólt katonáihoz:

Katonák, személyesen irányítom az összes zászlóaljat, a háttérben fogok maradni, ha a tőletek megszokott bátorsággal zavart és pánikot tudtok kelteni az ellenség soraiban, ha azonban a győzelem egy pillanatra is kétségesség válik, császárotokat az első sorban fogjátok látni. Jegyezzétek meg, hogy senki sem léphet ki a sorból azzal az ürüggyel, hogy hátra viszi a sebesülteket. Töltsön el valamennyiőtöket az a gondolat, hogy minden áron legyőzzük Angliának ezeket a fizetett lakájait, akik annyira gyűlölik nemzetünket.”

1805. december másodikának reggelén Napóleon elégedetten figyelhette, ahogy az ellenség az ő kottájából játszik. Az osztrák-orosz csapatok megkezdték támadásukat a gyenge francia jobbszárny ellen. Majd láthatta, ahogy az ellenséges katonák sűrű oszlopai hagyták ott a centrumot és indulnak el a Pratzen-magaslatról a franciák jobboldala felé. Napóleon türelmesen kivárta a megfelelő pillanatot, háromszoros szeszadagot osztatott ki embereinek, hiszen decemberi reggelek már elég hűvösek. Reggel 9 óra tájban Saint-Hilaire tábornok megindította a rohamot a Pratzen-magaslat elfoglalására.

A szövetséges hadvezetést sokkolta a látvány, ahogy a francia sorok megjelentek a domboldalon.

Megpróbálták leállítani csapataik elvonulását a dombról, de már késő volt. Eközben a francia balszárny kivédte a rátámadó lovasrohamot, és ellentámadásával elsöpörte az osztrák-orosz jobbszárnyat. Dél körül már egyértelmű volt, hogy Napóleon van kedvező helyzetben, bár a francia jobb oldal helyzete nem volt mindig teljesen stabil. Amint az ellenség tábornokai tudomást szereztek a Pratzen-magaslatot ért támadásról, elkezdték csapataikat visszarendelni a centrumuk védelmében. Napóleon már a Pratzen-magaslatról adott utasítást az ellenséges erők balszárnyának a bekerítésére. A csata egyik epikus pillanata volt az Orosz Cári Gárda támadása, de már az ő önfeláldozásuk sem tudta megfordítani az ütközet kimenetelét. A francia Császári Gárda lovassága megállította őket. Ahogy Napóleon fogalmazott:

Ma sok nemes úrihölgy fog gyászruhát ölteni Szentpéterváron.”

A csatában a franciák 1300 embert veszítettek, ellenfeleik 15000 katonája maradt holtan a csatatéren. December 26-án Pozsonyban békét kötöttek, melynek értelmében a Habsburg Birodalom elvesztette összes itáliai területét, le kellett mondania Tirol, Voralberg és Dalmácia tartományokról. Londonban William Pitt utasította beosztottjait, hogy csomagolják össze Európa térképét, mert hét évig nem lesz rá szükség. Sándor cár is kifejezte nagyrabecsülését a diadalmas francia iránt:

Mondja meg urának, hogy távozom. Mondja meg neki, hogy csodát művelt… hogy a csata tovább növelte iránta érzett hódolatomat, hogy ő az Ég választottja, hogy seregemnek száz évbe fog telni, amíg versenyre kelhet vele.”

A csatában nagy veszteségeket szenvedett a két magyar gyalogos és két huszárezred is. Emlékükre 2006 óta kopjafa áll egy morvaországi kis faluban, Telnicén. A csíki ezred létszáma 260 fővel csökkent, a háromszékieké 560 fővel.