Dél-Koreába utazom – Gieck Sakoš Ildi utazási tanácsai
A garamkálnai Gieck Sakoš Ildi férje révén Németországban telepedett le, de több mint egy évig élt Dél-Koreában. Az ország második legnagyobb városában, Puszanban egy különleges világ nyílt meg számára. Azóta ingyenes utazási tanácsadást nyújt, s minden információt örömmel oszt meg a Koreai Köztársaságba látogatókkal.

Hogyan kerültél Dél-Koreába?
A férjem által, akit Léván ismertem meg, s akivel később már szülőhelyén, Bajorországban éltem. A vállalat, ahol dolgozik, felajánlotta egy dél-koreai kiküldetés lehetőségét, s amikor hazajött a hírrel, megdöbbentem. Először el sem tudtam képzelni, hogy odaköltözzünk. Végül azonban az utazás mellett döntöttünk, hiszen ilyen lehetőség csak egyszer adódik az ember életében. Már 2023 januárjában kiutaztunk, hogy jobban megismerhessük az országot. Az interneten böngészve főleg általános információkat találtam az ország történelméről, de a vállalat által biztosított ún. kulturális tréning nagyon sokat adott, hiszen megismerhettük sok más mellett a dél-koreai szokásokat és az etikettet.
Hol, milyen körülmények között éltetek?
A Haeundae partján laktunk, amely a hosszú, homokos tengerpartjáról ismert, s a helyiek egész Dél-Korea területéről ellátogatnak ide a nyár folyamán. A part körülbelül 1,5 kilométer hosszú, s egész évben fesztiválok, koncertek, tűzijátékok, sportesemények és különböző más rendezvények helyszíne. A hagyományos életvitel ötvöződik a modern kor luxusával. A százemeletes modern épületek mellett például megtalálhatóak a helyi nyugdíjasok kis kertjei is, a Blueline Park, és az idős nénik az otthon termesztett zöldségeiket árulják. Emiatt a kontraszt miatt is nagyon szerettem ezt a helyet.
Többször is váltottál lakhelyet, országot. Nehéz volt?
A kezdeti nyelvi nehézségeket leszámítva a Németországba való költözés különösebb problémák nélkül zajlott, mégiscsak Európában maradtunk; Dél-Korea azonban egy teljesen más világ, egy teljesen más kultúra. A nyelvük nem hasonlít semmilyen más nyelvhez, az írásukat, a feliratokat sem tudtuk elolvasni, megérteni. Dél-Korea egy modern ország, mégis megőrizte hagyományos értékeit. A külföldieket általában kíváncsian fogadják, ugyanakkor idegenként kezelik. Ha bárhol megjelentünk, legyen szó akár egy étteremről, vagy csak egy városi sétáról, alaposan megnéztek bennünket: mi lettünk a „mások”. A mindennapi, egyszerű feladatok hirtelen nehezebbé váltak, és a megszokottnál sokkal több időt vettek igénybe, már csak azért is, mert az angol nyelv ott kevésbé elterjedt. A fiatalok ugyan tanulják, de mivel nem beszélik tökéletesen, szégyellik használni.
Milyen különbségeket emelnél ki az európai és az ázsiai kultúra között?
Egyfajta kultúrsokk volt megtapasztalni az ottani közbiztonságot. Soha, sehol sem tapasztaltam ahhoz hasonlót; egyszerűen mindenki betartotta azt, hogy ami nem az övé, azt nem viszi el. Amikor például egy kávézóban ültem, nyugodtan az asztalon hagyhattam a telefonom, a laptopom, a pénztárcám, s mehettem a pulthoz vagy a mosdóba. Többször előfordult az is, hogy úgy mentünk fel a partról a lakásunkba, hogy minden holminkat ott hagytuk. Az emberek éjszaka a szórakozóhely bárpultján hagyják a táskájukat, a telefont, a bankkártyát, és az építkezéseken éjszakára sem zárják be a kapukat. Ahogy a munkások ott hagyják a drága szerszámaikat, azok reggel ugyanúgy várják őket; nem tűnik el semmi. Éjszaka, az utcákon járva sem féltem soha. Amikor megkérdeztük az ottani barátunkat, hogy éjszaka melyik városrészbe ne menjünk, még a kérdést sem értette. Mindenhol teljes biztonságban érezhettük magunkat. Érdekes volt számomra annak a megtapasztalása is, hogy a koreaiak kevésbé tartják fontosnak a személyes teret, például a sorban közvetlenül mögéd állnak úgy, hogy szinte érzed a nyakadon a leheletüket.
Mi itt Európában általánosságban ázsiai konyháról szoktunk beszélni. A koreai étkezési szokásokról mit árulnál el nekünk?
Az európai és a koreai étkezési szokások között is nagy az eltérés. Dél-Koreában nem rendelnek külön-külön ételt és italt, ahogy mi szoktunk, sokkal inkább három-négy fogást, sört vagy más italt, s mindenki kóstol egy kicsit mindenből. A BBQ, a sült csirke, a szodzsu (Korea legnépszerűbb égetett szeszes itala – a szerk. megj.), a kávé és a sör a kedvenceik, de nagyon ízlett nekik apukám pálinkája és a káposztaleves is, amit a férjem kollégáinak főztem. Az evőeszközök is eltérnek a megszokottól. Nem használnak kést, hanem ollót. A húst is ollóval vágják.
Mennyire tudtál alkalmazkodni a dél-koreai életstílushoz? Vannak szokások, amiket magad is beépítettél a napjaidba?
Imádtam az arctisztítási szokásaikat. Eddig én csak lemostam az arcom, esetleg egy kis tonikkal átkentem, majd hidratáltam. A koreai nőknek reggel és este is egy több lépésből álló rutinjuk van, ami magába foglalja a lemosást, a peelinget, valamint a szérum-, a tonik-, a maszk- és a krémhasználatot is. Sokkal szebb lett a bőröm, amióta ezeket a lépéseket és a kozmetikumaikat kipróbáltam, pedig korábban egy „vagyont” költöttem arra, hogy megszabaduljak a pattanásoktól. Néhány étkezési szokást is átvettünk. Szeretünk pálcikával enni, mert így lassabban eszünk, s nem tudjuk olyan gyorsan magunkba dobálni az ételt. A kimcsit (hagyományos koreai étel, fermentált káposzta – a szerk. megj.) is nagyon megszerettük.
Honnan jött az inspiráció, hogy blogot indíts, és utazási tanácsokat ossz meg az ország iránt érdeklődőkkel?
Dél-Korea ugyan egy modern ország, de nem annyira nyitott a külföldiek előtt. Munkavízumot szerezni hosszú és nehéz folyamat, a koreai nyelv ismerete pedig általában elengedhetetlen. Azzal szembesültem, hogy a világhálón sem magyarul, sem szlovákul nem találhatók igazán hasznos információk az országról. Ez inspirált, s így kezdtem el megosztani azokat a tapasztalatokat, amiket ott szereztem. Idővel egyre több és több kérdést és üzenetet kaptam Szlovákiából és Magyarországról, ezért úgy döntöttem, hogy létrehozok egy hivatalos oldalt, ahol online módon segítek az utazóknak. A Koreában töltött idő alatt nagyon sok embernek nyújtottam segítséget, bejártam velük az országot, kalauzoltam őket. A szabadidőmben Németországból is folytatom ezt az online tevékenységet, mert örülök, hogy tudok segíteni, megkönnyítve ezzel a készülődést.
Véleményed szerint mi Dél-Korea legnagyobb vonzereje a külföldiek számára?
Nagyon szép a természet, a hegyek, a tavak, a nemzeti parkok. A hegyek ölelésében fekvő Puszanban is nagyon sok a zöld sétány. A helyiek fő hobbija a turisztika és a kempingezés. Szerintem mindenki megtalálhatja benne azt, amit keres, legyen szó modern nagyvárosokról, kis falvacskákról, tengerpartról, hegyekről, zöldtea ültetvényekről, buddhista templomokról, finom ételekről, múzeumokról, pezsgő éjszakai életről…