Dacia Sandero Stepway TCe 110 Expression+: A márka egyik legattraktívabb autója

A márka rangsorában kifejezetten attraktívnak nevezhető új modellt a csúccsal egyenértékű Expression+ szereltségben, az egyliteres turbós benzinmotor erősebbik változatával és hatfokozatú kézi váltóval kaptuk meg tesztelésre.

A leglátványosabb új dizájnelem itt is az alapoktól átszabott maszk, sokkal attraktívabb hűtőráccsal, közepén pedig a stilizált DC betűkkel. Két oldalán szintén igen mutatósak a nyilazott fényszórók, lejjebb pedig az offroados műanyag házakba épített ködlámpák.

Fotó:  Vas Gyula

Ugyancsak a DC betűkombináció ékesíti a könnyűfém keréktárcsák közepét is, hátul pedig azonos tipográfiájú márkanév váltotta fel a korábbi „sörnyitós” emblémát. A Stepway felirat egyrészt a maszkon, másrészt a tetősíneken jelzi az autó speciális státusát. Az oldalfelületek bádogozását remekül oldják az ajtók hatalmas plasztikbetétei, az egyéb crossoveres formavilágról pedig a műanyag kerékszoknyák, valamint az orr és a far alól kifutó szürke védőlemezek gondoskodnak. Az újonnan bevezetett Dusty zöld szín (+ 560 EUR) pedig maradjon ízlés dolga: nekem a korábban tesztelt Dusternél kifejezetten tetszett, ennél az autónál viszont szívesebben láttam volna egy élénkebb árnyalatot.

...szemlézésénél is akkor járunk el a legkorrektebb módon, ha a márka egyéb modelljeihez vagy a Sandero korábbi kiadásához hasonlítjuk. Ekkor garantáltan meg leszünk elégedve, lásd a „pepita” textilberakással feldobott frontpanelt, vagy a szellőzőnyílások és az ajtókönyöklők dekoratív rézvörös betéteit.

Fotó:  Vas Gyula

Tény, hogy a műanyag felületek többnyire kemények, de nem feltétlenül szükséges vezetés közben kopogtatni őket. A műszerfal ugyanaz, mint az új Dusteré: analóg órák, de a közöttük lévő felületen digitálisan pörgethetjük pl. a fedélzeti számítógép adatait. Ennél többre egy átlagos sofőrnek nincs is szüksége. A jól formázott elülső ülések ezen a szinten fűthetők, közöttük állítható kartámlával. Az infotainment rendszer színes képernyője az autó árkategóriájához képes elég sokat tud: elfogadható felbontásban közvetíti a tolatókamera képét, kiértékeli a vezetési stílusunkat, tippeket ad a gazdaságosabb vezetésre, szép grafikával jeleníti meg a navigációs térképet.

Fotó:  Vas Gyula

Kitűnő ötlet a belőle kinyúló telefontartó, mögötte külön USB-csatlakozóval. Az egyzónás légkondit pedig klasszikus forgótárcsákkal és nyomógombokkal, magyarán a legpraktikusabb és legbiztonságosabb módon kezelhetjük.

A hátsó élettér a kategória átlaga, kihajtható kartámla nincs, de maguk az ülések rövidebb úton 3 személy számára is elfogadható komfortot nyújtanak. Ami pedig a koffert illeti, a gyári 328–1108 köbdeciméter literben sokkal rokonszenvesebb 410–1380-as értéket jelent; mérjük azonban bármiben, nagy erénye a bővítésekor keletkező sík padló, lásd a megfelelő ábrát.

Fotó:  Vas Gyula

Tesztautónkat az egyliteres TCe benzines turbómotor erősebbik változata hajtotta (a gyengébbik 91 lóerős). Simán és pontosan dolgozó hatfokozatú kézi váltó társult hozzá, amellyel az egyes fokozatokban akár 6200 fordulatig pörgethettük az aprócska motort. Mindez igen jól jött az előzéseknél, de az elfogadható fogyasztáshoz nem tanácsos túllépni az 5000-es tartományt. Ha pedig igazán spórolni akarunk, nyugodtan autózhatunk 3000 környékén, ami a nyomaték maximuma, magyarán itt húz a legjobban a kis háromhengeres turbóaggregát. Ekkor simán beleférhetünk a gyári 5 és fél literes átlagba, de 6 literes teszteredményünk is messzemenően elfogadható; az 50 literes tankkal kombinálva még ez is 830 kilométeres hatótávolságot jelent egy benzinmotoros autóval! A legvégére pedig egy szimpla számadat, amely azonban önmagáért beszél a crossoverek kategóriájában: az autó hasmagassága 201 milliméter...