Család a történelem viharában
A fényképfelvétel anyai nagyapám, Horváth Vince nemesgazda családjáról készült 1916-ban vagy 1917-ben, amikor nagyapánk hazajött a háborúból. Édesanyám, a képen a kisebbik lány, 1915-ben született, és nagykorunkban tőle hallottuk a legtöbb családi történetet.
Úgy gondolom, nagyapánk katonaruhában térhetett haza az első világháborúból, mert a két kisebbik fiának is olyan katonaruha kellett. A nagyobbik lányt, amikor megkérdezték, hogy „Mári, ki ez a bácsi?”, azt felelte, hogy a koldus.
Annak idején és utána is Pénteksúr leggazdagabb és legodaadóbb családja volt, a sors mégsem volt kegyes hozzájuk.
A nagymamám mögött látható három fiú fiatal felnőtt korában meghalt. Az első kiskatona pedig nagykorában megjárta a Don-kanyar poklát és betegen jött haza. Fél tüdővel élt sokáig, tőle kaptam a fényképet is.
A legfiatalabb lány egy volt tallósi leventéhez ment férjhez, akit emiatt és gazdagsága miatt az egész családdal kitelepítették Tótkomlósra, a nyomorúságba. Ott halt meg fiatalon, férje azután Budapestre költözött a három kislányukkal.
Mire gondolhatott és mi mindent fontolhatott meg a 84 éves I. Ferenc József császár, amikor 1914-ben kirobbantotta a háborút, amelynek több sokgyermekes családapa is áldozatául esett?
Kegyetlen volt fiatal korában, és ez megmaradt benne öreg korára is. Kevés volt neki a sok csapás, ami az életben a sok gonoszságáért érte?
Jankó Pál, Pozsonyboldogfa
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/6. számában.
