Citroën Berlingo 1.2 Shine: Három köbméternyi rakodótér

Mai tesztünk tárgyát, a Citroën Berlingót a rövidebb személyszállító kivitelben, Shine csúcsszereltségben, az erősebbek benzinmotorral és nyolcfokozatú automata váltóval próbálhattunk ki.

Az uniformizált külalak itt is a funkcionalitásból ered: viszonylag kis alapterületen kellett összehozni minél nagyobb szállítókapacitást. Ennek rendelték alá a külsőt is, amelynek univerzális ismertetőjegye a hasonló méretű „normális” autókénál sokkal magasabb bódé, gyakorlatilag függőleges oldalfalakkal és hátfallal, oldalán egy vagy két tolóajtóval.

Variálni tényleg csak az orr-részt lehetett valamelyest, ami viszont igen jól sikerült, lásd például a 3 szinten elhelyezkedő fényforrásokat.

Júl mutatnak a maszk krómcsíkjai is, amelyek nemcsak a menetfényeket keretezik be, hanem magukban foglalják a márkaemblémát is.  Az alatta levő műanyag felület azonban, mi tagadás, bántóan üresnek hat; mintha egy széles rendszámtábla pottyant volna le róla, miközben az alján szinte elvész az igazi. Azt viszont csak dicsérni lehet, hogy a dizájnőrök bevetettek még egy megkülönböztető látványelemet: a márka egyik újkori jellegzetességének számító puffersávot („airbump”) az oldalajtók alján.

…elsősorban is óriási, elvégre erről szól az egész autó. A koffer belmagassága pl. 1,20 m, maximális űrtartalma 3 köbméter.

Az utaskabinban is szálegyenesen ülhet akár a világ legmagasabb kosarasa is, az egyéb mutatók (szélesség, lábtér) azonban már nem haladják meg az alsó középkategória átlagát. Az ülések minősége, mérete és kényelme pedig, mit szépítsük, jócskán elmarad attól; itt látszik a mai napig, hogy ezeket az autókat eredetileg elsősorban fuvarozásra, és nem személyszállításra tervezték.

Ezért áll a hátsó üléssor 3 külön variálható minifotelből, és ezért lehet előredönteni az anyósülés támláját is, miáltal 2,7 méter hosszú tárgyak is beférnek a verdába.

A hátsó traktus 2 széles oldalsó tolóajtón, illetve a kocsi teljes szélességében nyíló hátsó ajtón át közelíthető meg; ha ennek használatára helyszűke miatt nincs lehetőség, külön nyitható ablakán át is pakolhatunk.

A koffer praktikus eleme a komoly teherbírású, masszív kalaptartó, amely osztólapként is szolgálhat. Az utastérben – az autó eredeti küldetésének megfelelően – szintén sok a rakodóhely, lásd pl. a szélvédő felett húzódó polcot.

Jót tett az ergonómiának a külön klímapult, bár néhány gombját kissé eldugott helyen találtuk. Az infotainment rendszer az érintőképernyővel kezelhető, e módszer minden előnyével és hátrányával együtt.

A volán a C5 Aircrossból származik, és a beltér legszebb darabja. Ami pedig a szereltséget illeti: kétzónás légkondi, kétfunkciós tempomat, teljes telefon-kompatibilitás, hátsó tolatóradar (a kamera már feláras volt, 250 euróért), vetítőpanel (head-up display), fáradtságfigyelő, ráfutásgátló, sávtartó asszisztens, táblafelismerő, túlnyomó többségük már alacsonyabb szinten is.

Tesztautónk 1,2-es turbós benzinese a motorskála egyik új darabja volt. Tisztes teljesítményét nyolcfokozatú automata váltó viszi át az útra, ehhez a motorhoz más nem is kérhető. Az üzemmódokat klasszikus kar helyett forgótárcsával váltogatjuk; ettől, mi tagadás, kissé egy mosógép-előlapra hajaz a középkonzol.

A szerkezet azonmban kellő finomsággal dolgozik, a váltásokat alig érezni. Ökorezsim is van, de a régi NEDC gyári fogyasztási érték természetesen ezzel is illuzórikus; viszont a teszt 6,4 literje egy ilyen böhöm jószágtól több, mint elfogadható. Az autó ugyanakkor a magas építés ellenére is kellően stabil a kanyarokban, a sodródás finoman, fokozatosan érkezik és idejében korrigálható.  A kormányrásegítés ideális, kellően érezzük az utat, a magas üléspozíció és a gazdag üvegezés pedig minden irányban kitűnő kilátást eredményez. Nagyjából ezt kapjuk tehát az új Citroën Berlingótól, de akinek mindez – pl. a térmutatók tekintetében – kevés lenne, XL kivitelben is megrendelheti az autót. Hét ülőhellyel és 3,5 köbméternyi maximális rakodókapacitással…