Búcsú egy Baráttól
November 25-én érkezett a szomorú hír: meghalt Kubička Klára. Még előző nap délután beszéltem vele telefonon és közös terveinket emlegettük. Istenem, mi történt? Igaz a hír, vagy tévedés?! Ötvenéves barátság köt hozzá, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ilyen kitűnő emberek örökké élnek.
Az 1936-ban Léván született Kucsera Klára egy interjúban elmondta, hogy amikor 1953-ban a pozsonyi Comenius Egyetemre művészettörténet szakra jelentkezett, az otthonuk falain megismert festményeken kívül más művészeti alkotásokkal nem volt alkalma találkozni. De, mint kislány, például azzal szórakozott, hogy a lévai főtéri lakás ablakából megfigyelte és felrajzolta a hóban kitaposott ösvényeket, amelyek évről évre egyformán alakultak. Valahol itt gyökerezett az építészet iránti érdeklődése.
A pozsonyi egyetemen kitűnő tanára volt Günther Erzsébet. Diplomamunkája témájául a csallóközi szakrális építészetet választotta. Szinte elkerülhetetlen folytatás volt az egyetem elvégzése után a műemlékvédelmi munka.
Először Bajmócon, majd Besztercebányán dolgozott, mint műemlékvédő. Három évig tanított a besztercebányai Tanárképző Főiskolán, majd a Területi Képtár osztályvezetője lett. Ekkor ismertem meg szobrász férjével, Jaroslav Kubičkával együtt. Klára később azzal látogatta meg Szabó Gyulát, hogy az 1972-ben esedékes 65. születésnapja tiszteletére kiállítást rendezzen a Területi Képtárban.
Ekkor született meg a Losoncon létesítendő képtár gondolata. 1972-ben jelent meg kismonográfiája Szabó Gyuláról, majd 1975-ben „Ecce Homo” címmel egy válogatás Szabó fametszeteiből. 1977-ben a „Betű és Forma” című kötetben először szerepeltek nyomtatásban Szabó Gyula rajzaival kiegészített versei. Ugyancsak ekkor jelent meg a Kisgaléria című kötet, amelyben azokat a szlovákiai művészeket mutatja be, akik merték vállalni magyar nemzetiségüket. 1983-ban jelent meg a Bacskai-monográfia, 1995-ben Lipcsey Györgyről írt reprezentatív monográfiát, majd Szabó Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából 2007-ben jelent meg a róla írt monográfiája.
Klára hét kiállítást rendezett az 1980-ban megalakult Nógrádi Galériában Szabó Gyula életművének egyes korszakaiból.
Mindezek a munkák a nemzetközi elismertségű építészettörténeti tevékenysége mellett születtek. A DOCOMOMO, az építészetet dokumentáló világszervezet tagjaként nemcsak részt vett a konferenciákon, hanem Szlovákiában is szervezett egyet. Archikatúra címmel, építészeti témájú karikatúra kiállítást rendezett 1992-ben, 1994-ben és 1996-ban. Oroszlánrésze volt a (Cseh)szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága megalapításában 1989-ben, amelynek évekig ügyvezetője volt. 1997-ben a Társaság neki ítélte oda elsőként a Nívódíját.
Kubička Klára sok szeretettel, odafigyeléssel törődött a családjával, nevelte három tehetséges gyermekét, hősiesen ápolta fiatalabbik lányát, akit sajnos legyőzött a daganatos betegség. Lánya halála után szinte ideje se maradt a veszteség feldolgozására, mert vállalta a két kiskorú, anya nélkül maradt unokája nevelését.
Kubička Klára személyében áldozatkész, nagy tudású, sokoldalú szakembert és szeretetteljes asszonyt, barátot vesztettünk el. Emléke kitörülhetetlen marad a lelkünkben. Klári, nyugodj békében!
Megjelent a Magyar7 2022/48. számában.
