Bor, mámor, Baranya
Lenn, az anyaország jelenlegi déli területén sem lehet panasza az utazónak, ha éppen arra bóklászik. Baranya vármegye hemzseg a történelmi látnivalóktól és mi ezen írásban ennek egy részét fogjuk bemutatni, természetesen a saját megélt pillanataink alapján. Az előző heti írásban Pécs városát jártuk be, most nézzünk le a baranyai vidékre.
Ha már lúd, legyen kövér. Mondta ezt párom és elém tett egy listát, mit is lehetne még megnézni Pécs városán kívül. Mivel a Villányi borvidéken már járt és kapcsolatai is akadnak arra, így a körutazást ebbe a mikrorégióba tervezte meg. A térképet pásztázva, szemem megakadt a Siklósi váron, ami listára nem került. Miután védőbeszédet tartottam a vár érdekében, párom végül zöld utat adott és sikerült belepasszírozni a program tervbe.
Az égiek kedveltek, mert arra a hétvégére végig kora tavaszi napos idővel örvendeztettek meg minket. Ízletes reggelinket elfogyasztván autóval gurultunk ki Siklósra. “És akkor jött a Tenkes kapitánya…” - Magyarország legnépszerűbb tévésorozatának nagy részét itt a siklósi várban forgatták.
Az anyaország egyik legépebben megmaradt erődítménye a Tenkes alján, Siklós városának közepén, egy magaslaton emelkedik. Legfontosabb elemei még a középkorban épültek, ám építészetileg minden korszak nyomot hagyott rajta. Az épületegyüttes magja maga a várkastély, melyet várfalak, tornyok és bástyák öveznek. Szépen felújították és a kilátás sem csúnya errefelé.
Siklós települését ne csak a megkapó vára miatt látogassátok meg. A siklósi Szent Demeter ortodox templom ugyanúgy megérdemli a figyelmet. Itt lenn délen már erősen érezhető a délszláv hatás és Baranya mindig is a többnyelvűségéről volt híres. A templom copf stílusban épült. Szabadon álló épület, amit udvar vesz körül, s az utcától kőkerítés választja el.
Ez a 18. században a görögkeleti templomok építésénél fontos követelmény volt. A homlokzatot, valamint a torony sarkait copf vázák díszítik. Az ikonosztáza elrepít minket az ortodoxia misztikumába. Nekünk annyiban is volt szerencsénk, hogy a templom gondnokát éppen ott találtuk és sikerült pár szót váltani vele.
Ha ez még nem elég, a szerb templomtól nem messze még dzsámi is van. A dzsámit építtető Malkocs klisszai szandzsákbej volt, aki a 16. században élt. Ottjártunkkor ezen épített történelmi lenyomat zárva volt, ezért kívülről tudtuk megcsodálni formáit.
Siklós rendesen ki lett maxolva, innen gurultunk tovább egy további érdekes helyszínre. A Nagyharsányi Szoborparkról én személy szerint nem hallottam, mígnem párom be nem dobta a közösbe. A Szársomlyó-hegy lábánál fekvő szoborpark és Kikerics panoráma sétány különleges, természetközeli szórakozást nyújtott számunkra. Az itt megtalálható nonfiguratív szobrok mentesek a szocialista művészetirányítási rendszer eszmeiségétől, kizárólagosan esztétikai, művészeti kérdésfeltevésekkel foglalkoznak, a korszak valóságos művészetének képét adva. A Kikerics panoráma sétányról beláttuk az egész parkot és belenézhettünk a baranyai messzeségbe.
Ott a messzeségben már a Villányi borvidék mutatta magát. Március első hétvégéjére még nem jellemző arrafelé a tömeg, így kellemes lábtangóval tudtuk besétálni Villányt, Villánykövesdet és Palkonyát. Gyomrunk a nap másik felére jelezte, ideje lenne vele is foglalkozni. A Bock étterem patinás miliője és ételei csillapították éhségünket, de a borfogyasztásról még nem álltam le. A mámoros pillanatokat folytattuk Villány borospincéinél. Habár márciusi hónapot írtuk, a vörösbor szürcsölgetésénél lehetett érezni a szubmediterrán jellegű mikroklíma áldását. Nemhiába ez a jelenlegi Magyarország legkorábban felmelegedő tája.
Bormámoros honismereti záróakkordjainkat Villánykövesden, majd Palkonyán ejtettük meg. A pedáns sváb elképzeléssel kiépített pincesorok és a dombos-völgyes fekvése eme két falunak kedélyes állapottal lepi meg az odautazót. A csalódás érzése messze elkerült minket és bár bakancslistámon kipipálódott ez a régió, ettől függetlenül nem leszek meglepve, ha a jövőben ismét kóstolgatni fogom helyszínen a villányi borokat.
Tartalmas három napot tölthettünk Baranya vármegyében. Sokszor már leírtam, a világlátás hazai pályán kezdődik. Hát erre a régióra hatványozottan igaz volt. Aki teheti, vegye sátorfáját és látogassa meg Baranyát.
