BMW X5 M Competition: Félre az útból!
A bajor prémiummárka tavaly frissült X5-ös modellcsaládja 6 verzióban kapható a hazai piacon. Az autó rangjához illően egyikük sem gyenge legény: még az alap 30d is 286 lóerős. A másik véglet azonban maga a megtestesült autós álom: az M sportcsalád legerősebb, 625 lóerős változata. Ezt a fenevadat kaptam meg a szokásos egyhetes tesztelésre, de tesztelés helyett inkább egy zabolátlan fenevad folytonos féken tartásáról beszélhetnék…
Az X5 maradt az, ami kezdettől fogva volt: klasszikus, bakancs formájú SUV, amely méreteivel még akkor is tiszteletet parancsol, ha már van egy nagyobb testvére is. Pláne ebben a kivitelben! Koromfekete maszk, hatalmas légnyelők elöl, négy IGAZI kipufogóvég és méretes diffúzor hátul, alul pedig – 21 colos tárcsákon – 295/35-ös úthengerek.
Ha egy ilyen verda megjelenik mögöttünk az úton, tényleg szinte ordítja: FÉLRE AZ ÚTBÓL!!!!! Ez nem holmi hatásvadász sablonszöveg, hanem olyan élmény, amit a teszt során jó néhányszor megtapasztaltam: az autók tényleg sorra húzódtak le az útpadkára, amint a visszapillantó tükörben meglátták a tankszerű járgányt, félelmetesen vicsorgó fekete maszkjával. Amit viszont ilyenkor nem láthattak, maximum akkor, amikor egy szemvillanás alatt elhúztam mellettük: az autó padlizsán színű karosszériája. Erről csak egyet lehet mondani: ízlés dolga. Nekem speciel megtetszett, igaz, idő kellett hozzá...
A légkondi négyzónás, a hifi 19 hangszórós Bowers & Wilkins, amely azonban még itt is feláras: 4031 euróval drágább az alap Harman Kardonnál.
Az elülső ülések a versenyautók kagylófoteljeire emlékeztetnek, de azoktól sokkal kényelmesebbek: fűthetők/szellőztethetők/masszírozók, elmenthető pozíciókkal.
Hátul az autó méretének megfelelő a lábtér, a kihajtható középső kartámla 2 pohártartót és egy praktikus fiókot is tartalmaz.
Digitális csatlakozókból (magyarán USB-portokból) összesen 8 van, ezekből 4 a hátul utazók számára.
Ami pedig a koffert illeti, impozáns 650 literes alapméretén túl két dolog miatt érdemel külön említést. Az egyik a lehajtható hátsó fal, amely 40 centivel csökkenti a rakodóküszöböt, a másik pedig a csomagteret fedő roló elektromos vezérlése. Más kérdés, hogy itt egy masszívabb kalaptartó hasznosabb lett volna…
Paraméterei a hatalmas méretek és a közel 2,5 tonna önsúly ellenére is a szuper sportkocsikkal teszik egyenrangúvá a verdát, amit a 3,9 másodperces százas sprint bizonyít a legékesebben. A végsebesség pedig azért „csak” 250 km/óra, mert itt szabályozza le az elektronika. Igazi vadállattá azonban a volánon található M1 és M2 fülek valamelyikének megnyomásával válik az autó. Ezekre ugyanis – más beállítások mellett – ráprogramozható az egész brutális erőpotenciál, sőt az elektronikus őrzőangyalokat is kiiktathatjuk. Magyarán: ekkor 100 százalékig a sofőr kezében van a hatalmas járgány, beleértve az utasok életét is!
A gyorsulás pedig ilyenkor tényleg csak a startoló vadászgép sprintjéhez mérhető; még előtte tanácsos venni egy mély lélegzetet, mert közben nemigen lesz rá mód. A nyolcgangos Steptronic Sport automata váltó hatékonyan asszisztál mindehhez, mert kapcsolásainak gyorsaságát emberkéz meg sem közelítheti. Ráadásul ún. Drivelogic funkcióval egészítették ki, amellyel 7 különböző üzemmódot választhatunk meg.
A fogyasztásról pedig csak annyit, hogy a gyári 12,9 liter teljesen illuzórikus. Rendeltetésszerű használattal a 20 litert is simán elérhetjük, de visszafogottabb vezetéssel sem férünk be 15 literbe. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen autót nem „visszafogott használatra” terveztek: az ennek a csúcstechnikának a teljes megalázását jelentené…
