BMW 220d Gran Coupé: Plusz 2 ajtó

Mint említettük, a heterogén família legújabb tagja a négyajtós Gran Coupé, amely idén márciusban jelent meg a kínálatban; ennek erősebbik dízelverzióját teszteltük a közelmúltban.

Végképp nem lenne csoda, ha ezt az autót akárhányan szedánnak néznék, de tartsuk tiszteletben a bajorok besorolását. Akkor viszont adódik némi összehasonlítási alap a kétajtós kupéval. Kezdve ott, hogy annak nagyjából ugyanennyire nincs klasszikus kupé formája; van viszont egy pengés oldaléle, amelyet itt már-már a láthatatlanságig kivasaltak.

Fotó:  Vas Gyula

A nagyobbik testvér már pusztán ettől jóval konszolidáltabbnak tűnik, és természetesen a bő 9 cm-es hossztöbbletből eredő, tényleg szedános arányeltolódások is jól láthatók rajta. Ja és igen szépek egyes részletei: a fényszórók, a hűtőmaszk, a tagolt elülső légterelő, a keret nélküli ablakok, hátul pedig a karosszéria sarkait valósággal körülölelő, 84 (!!!) cm hosszú lámpák…

…domináns eleme a műszerfal középső része, ahol szépen épül egymás fölé a rádió és a légkondi kezelőpultja, valamint a 12,5 hüvelykes kijelző.

Fotó:  Vas Gyula

Most is leírjuk, amit minden BMW-teszt során: áldásnak tekinthetők a rádió programtároló nyomógombjai, egy csomó képernyőböködést úszhatunk meg velük. Az iDrive rendszer pultjáról nem is beszélve: egyrészt abszolút kézre esik, másrészt tényleg komplett kiváltja a képernyőmaszatolást. Aztán itt van még a szintén 12,5 colos, teljesen digitális műszerfal, ami a márka több új modelljében szolgál.

Fotó:  Vas Gyula

Szintén többször elemeztük már, így most csak megismételjük, hogy vannak tőle attraktívabbak is, információtartalma viszont hiánytalan. Még az éppen felhasznált motorerő, nyomaték vagy a gyorsulás hozzávetőleges g-értéke is lehívható rajta. Igen dizájnos az automata váltó rövid karja, illetve maga az egész pult, amelybe az iDrive-tárcsájával-gombjaival együtt beépítették.

Fotó:  Vas Gyula

A minden irányban elektromosan állítható elülső ülések oldaltartása egészen kiváló, és kihúzható combtámaszok is van. Hátul a térdhely természetesen jóval nagyobb, mint a sima kupéban; a langaléta utasoknak itt legfeljebb a fejtérrel akadhatnak gondjaik az ereszkedő tető miatt.

Fotó:  Vas Gyula

Ami a dupla fenekű koffert illeti, a 430 liter nem kevés, de a szűk bejárat rontja a kihasználhatóságát. Az autó szereltségéből pedig ezúttal csak két (feláras) cuccot emelnék ki: a 464 wattos, 9 csatornás, 16 hangszórós Harman Kardon hifit és a tolatókamerát. Utóbbi szinte nélkülözhetetlen, mert a verdából hátrafelé – keskeny szélvédő, széles C-oszlopok – katasztrofális a kilátás.

A motorházban, mint már említettem, az erősebb dízelmotor dolgozott, a gyengébbik 116 lóerős. (A teljesség kedvéért: benzinmotorból szintén kettő van, 140 és 306 lóerővel.)

Fotó:  Vas Gyula

Ehhez az aggregáthoz csak nyolcgangos Steptronic automata váltó jár, maga az autó pedig – a kétajtós kupéval, illetve a kabrióval ellentétben – fronthajtású, mint a 2-es család egyterűi. Ez bizony jócskán elvesz a „bömös” vezetési élményből, bár ezt tényleg csak határon autózva tapasztalja meg az ember. Ilyenkor jelentkezik némi alulkormányozottság, magyarán az autót – hátsó hajtású társaival ellentétben – be kell tuszkolnunk a kanyarba. Magával az erőpotenciállal viszont nincs gond, a 7,5 másodperces százas sprint birtokában a legtöbb előzés stresszmentesen végrehajtható.

Fotó:  Vas Gyula

És még egy igen fontos dolog: ez a motor ebben az 1580 kilós autóban TÉNYLEG nagyon takarékos. A legkisebb gondot sem jelenti beleférni vele gyári WLTP-értéksávba; nálam ez 5,4 literes átlagfogyasztás jelentett a teszt során. Ennyiért 190 lóerőt, 235 km/órás végsebességet és 8 másodperc alatti százas gyorsulást kapni nagyon-nagyon jó üzlet…